"Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve [engedelmeskedve] tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek [szentelt élet] újságában és nem a betű óságában." Róma 7:6.
Ismét kihangsúlyozom, hogy az Újszövetség alatti engedelmesség Istennek megújítja az életünket. Ez egy teljesen új életmód, és ennek megfelelően a gondolkodásmódunkat is gyökeresen meg kell változtatnunk. Meg kell tanulnunk másként gondolkodni – magunkról, és arról, mit vár Isten tőlünk.
A fejlődés öröme
"…csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel…" ApCsel 20:24.
Pál apostol olyanná szeretett volna válni, amilyenné Isten eltervezte, mindent meg akart cselekedni, amit Isten elvárt tőle – és mindezt örömmel akarta tenni.
Tanuljuk meg, hogy örüljünk annak, ahol a fejlődésünkben tartunk, és ne azon búslakodjunk, hogy milyen messze vagyunk még a céltól. Sajátítsuk el a pozitív életszemléletet, ne pesszimistán viselkedjünk.
A törvénykezés egyik negatív tulajdonsága az, hogy az ember nem elégedett mindaddig, amíg nem teljesítette a Törvényt. Ha csak egy aprócska pontot is elvétenek, már bűntudatot éreznek. (Jakab 2:10). Az Újszövetségben az az egyik nagyszerű dolog, hogy elégedettek lehetünk egész futásunk idején. Ez a megelégedettség nem a saját teljesítményünkben rejlik, hanem magában Jézus Krisztusban.
A János 10:10-ben Jézus azt mondja, hogy azért jött, hogy életünk legyen és élvezzük is az életet. Ugyanebben a szakaszban mondja, hogy "A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson…" A tolvaj alatt Jézus a törvénykezést, a Törvény alatt való életet értette. Ez az, ami mindent elvesz tőlünk, és cserébe nem kapunk mást mint bűntudatot és szenvedést. A törvény alatt nem tudjuk, mi a jogosság, a békesség vagy öröm. Jézuson keresztül mindezeket megkapjuk ingyen, ajándékként, nem a saját cselekedeteinkből, hanem Isten kegyelméből, hit által.
Öröm, békesség, reménység
"A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hívésben [a hitetek által], hogy bővölködjetek [túlcsorduljatok] a reménységben a Szent Szellem ereje által." Róma 15:13
Élénken él az emlékezetemben egy este, amikor különösen elégedetlennek és boldogtalannak éreztem magamat. Elővettem a kis ígéretládámat, amit valakitől kaptam. Ez nem más, mint egy kis fadobozka, tele bibliai idézetekkel. Az ígéretládát azzal a céllal készítették a hívők számára, hogy szükség esetén egy Igét kihúzva erőt meríthessenek Isten ígéreteiből. Akkor úgy éreztem, most nagy szükségem van valamire, de nem igazán tudtam, hogy mi is az pontosan. Nem volt békesség és öröm az életemben, nagyon szerencsétlennek éreztem magamat.
Benyúltam a ládikóba és kihúztam a Róma 15:13-at, ami „felserkentette a füleimet” (Ézsaiás 50:4). A problémám roppant egyszerű volt, kételkedtem, ahelyett hogy hittem volna. Kételkedtem Isten feltétlen szeretetében, kételkedtem abban, hogy meghallom Őt, kételkedtem abban, hogy van elhívásom, kételkedtem abban, hogy örül nekem. Kétely, kétely, kétely… Miután rádöbbentem, mi is az igazi problémám, a kételkedés helyét átvette bennem a hit. Visszatért az öröm és a békesség érzése az életembe.
Életem során többször is belebotlottam ebbe az igazságba. Amikor nem érzem az örömöt és békességet magamban, először a hitemet ellenőrzöm le. Természetesen az is eltűnt. Abszolút igaz az a megállapítás, hogy az önmagunkban való kételkedés elrabolja az örömünket és békességünket.
Emlékszem azokra az évekre, amikor a saját magammal való kapcsolatomat a saját magamban való kételkedés jellemezte. Kételkedtem a döntéseim helyességében, nem tetszett a megjelenésem, feltettem magamnak a kérdést, vajon a Szent Szellem vezetése alatt állok-e, nem voltam biztos abban, hogy a megfelelő dolgot mondom vagy cselekszem, bizonytalan voltam abban, Istennek tetszik-e, amit csinálok. Tisztában voltam azzal, ha én elégedetlen vagyok saját magammal, akkor mások hogyne lennének elégedetlenek velem.
Hálás vagyok azért, hogy ezek az évek már mögöttem vannak. Most aktívan gyakorlom a Galata 5:1-ben foglaltakat: "Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával [amit egyszer már levetettetek]." A törvény teljesen megkötözte az életemet, és az életem hátralevő részében keményen ellen kell állnom neki. Ma már felismerem, mik a jelei a törvény alatt való életnek – ez a tudás hozzásegít ahhoz, hogy le tudjam leplezni a sátán mesterkedéseit és élvezzem a szabadság érzését Jézus Krisztusban.
Bátran hidd csak el, hogy veled minden OK, a helyeden vagy – bár még nem vagy tökéletes, de törekszel rá. Szabad vagy, élvezd az életet, élvezd Isten jelenlétét, örülj magadnak.
Fordította: Berényi Irén
