„A nyomorultaknak és csüggedőknek mindig rossz napja van [a szorongás és rossz előérzetek miatt], de a vidám szívűnek minden napja ünnep [a körülményektől függetlenül].” Példabeszédek 15:15 (Egyszerű fordítás, kiemelés tőlem)
Az egyik Webster-féle szótárban ilyen meghatározást találunk a szorongásról: „nyugtalanság állapota, aggódás… rendellenes félelem, amelynek nincs konkrét oka” (Webster’s II New Riverside Desk Dictionary). Ez a nyugtalanságérzet, amit szorongásként ismerünk, homályos, és nem lehet egyszerű- en felfedni a gyökerét. Olyan általános félelem vagy rettegés- érzet, aminek a forrását nem tudjuk konkrétan megnevezni. Régebben én is gyakran éreztem így. Tudtam, hogy van valami bajom, csak nem tudtam, hogy neve is van: szorongás. Emlékszem életem egy bizonyos időszakára, amikor különösen gyötört az aggodalom. Rettegés töltött el több dologgal kapcsolatban is, különösebb ok nélkül. Nem tudtam lerázni a félelmet, hogy valami rossz fog történni, de nem tudtam, hogy miért. Végül az Úrhoz fordultam, és megkérdeztem, mi az, ami aggaszt. A „rossz előérzet” kifejezést juttatta eszembe. Akkor még nem tudtam, hogy mit jelent ez, vagy honnan való. Nem sokkal később akadt meg a szemem a Példabeszédek 15:15 versén, ahol ez áll: „A nyomorultaknak és csüggedőknek mindig rossz napja van [a szorongás és rossz előérzetek miatt], de a vidám szívűnek minden napja ünnep [a körülményektől függetlenül].”
Ahogy tanulmányoztam ezt az igét, megértettem, hogy olyan vagyok, mint sokan mások. Valami hatalmas problémát kerestem a szorongásom forrásaként, valami nagy dolgot, ami miatt nem tudom élvezni a mindennapi életemet. A valóságban csak annyira heves ember voltam, hogy oda is problémát teremtettem, ahol igazából nem is volt. Azt a rossz szokást követtem, hogy felfújtam a semmiségeket, olyan dolgok miatt szorongtam, amik nem érték meg az idegeskedést, ahogy a mondás tartja: „bolhából elefántot” csináltam. Végül eljutottam arra a pontra, ahol rájöttem, ha nem változtatok, mindig aggódni és idegeskedni fogok. Ha békességet akarok az életembe, meg kell tanulnom elengedni néhány dolgot – elfelejteni és továbblépni.
A Biblia arra tanít bennünket, hogy a szorongás leterheli az ember életét. Sőt, a Példabeszédek 12:25 azt mondja: „Az aggodalom elcsüggeszti, a jó szó pedig felvidítja az embert.” Én egész biztosan megtapasztaltam, és talán te is, hogy az aggodalom elcsüggeszt, nem hagyja, hogy könnyedek és szabadok legyünk. A rendszeres szorongás valódi teherré válik, és megakadályozza, hogy élvezzük az életet, és haladjunk előre Isten ránk szabott tervében. Aki hagyja, hogy az élete abból álljon, hogy egyik kis dolog után a másik miatt aggódik, nem sok békességet és örömöt tapasztal meg. A jó hír az, hogy van választási lehetőségünk. Dönthetünk úgy, hogy idegesek leszünk; vagy dönthetünk úgy, hogy békések leszünk. Hála Istennek, nem muszáj az érzéseink alapján élnünk, megtanulhatjuk, hogyan éljünk tőlük függetlenül, vagy hogyan kezeljük őket.
Isten Igéje azt mutatja nekünk, hogy Jézus és a békesség nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Amikor Őt választjuk, a Békesség Fejedelmét (ld. Ésaiás 9:6), a békesség útját választjuk. A János 14:1-ben azt mondja Jézus: „Ne nyugtalankodjék [ne legyen zaklatott, csüggedt] a ti szívetek: higgyetek Istenben [bízzatok Benne, hagyatkozzatok Rá], és higgyetek én bennem [bízzatok bennem, hagyatkozzatok rám].” Jézus a János 14:27-ben azt is mondja: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” [Ne adj teret a zaklatottságnak, ne engedj a félelemnek, megfélemlítésnek, gyávaságnak, bizonytalanságnak!] Ha a János 14:1-et és 27-et együtt nézzük, Jézus üzenete világos. Ezekben a versekben gondoskodott róla, hogy megtudjuk, van választási lehetőségünk: hagyjuk magunkat felidegesíteni dolgok miatt, vagy sem. Tudjuk irányítani azt, ahogyan a minket nyugtalanító dolgokra reagálunk. Választhatjuk a békés életet, vagy a nyugtalan életet. Dönthetünk úgy, hogy nyugodtak maradunk, amikor a körülmények a jó közérzetünket fenyegetik; dönthetünk úgy, hogy lenyugszunk, amikor valami felkavar.
Gyorsan hozzá szeretném tenni, hogy bár Isten békessége a miénk, ha hívők vagyunk, a megváltásunk nem garantálja a problémamentes életet. Továbbra is szembesülünk nehézségekkel, és lesznek olyan időszakok az életünkben, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Jézus figyelmeztetett erre minket a János 16:33-ban. „E világon nyomorúságtok lészen [próbákban és csalódásokban lesz részetek]; de bízzatok: én meggyőztem a világot.” Jézus tudta, hogy nem fog minden pontosan úgy alakulni a mindennapi életünkben, mint ahogyan azt mi szeretnénk, ezért mondta, hogy nyomorúságunk lesz. De Jézusnak volt erre egy válasza is: „bízzatok”; vagy ahogy ma mondanánk, fel a fejjel! Jézus, aki ott él azokban, akik Benne hisznek, már legyőzte a világot – annak minden nehézségével és nyomorúságával együtt. Ez bőven elég ok arra, hogy megnyugodjunk, és felviduljunk! Attól kezdve, hogy elkezdtem megérteni ezt az alapelvet, amikor már épp kezdtem volna idegeskedni valami – valójában lényegtelen dolog – miatt, éreztem, ahogy az Úr emlékeztet: „Nyugodj meg, és fel a fejjel! Ne legyél ilyen heves! Legyen vidám szíved! Lazíts, és élvezd az életet!” Ilyenkor mindig arra gondoltam: Ja, tényleg, élveznem kellene az életemet! A megváltásom által elérhető számomra az öröm, és a Békesség Fejedelme, aki legyőzte a világot, bennem él! Bátorítalak, hogy elmélkedj a János 14:1 és 27-es verseken! Kezdj tudatos döntéseket hozni, válaszd a békességet a szorongás helyett! Emlékeztesd magad, hogy nyugi, és fel a fejjel! Ha olyan vagy, amilyen én voltam, akkor időbe telik majd, amíg a szinte állandó érzelmi forrongásból eljutsz a békés, nyugodt állapotig. De első kézből mondhatom, hogy ha kitartó vagy, el fogod érni. Bármennyi erőfeszítésbe is kerül, megéri, hogy békességben élhess.
A Kiadó engedélyével.
