Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig [visszatérésének idejére].
Filippi 1:6.
Még nem értem be a célba, mint ahogy más sem, hiszen még az alakulás folyamatában vagyunk. Az életem nagy részében azt éreztem, addig nem leszek rendben, amíg meg nem érkezem be a célba, de aztán megtanultam, hogy ez nem így van. A szívem arra vágyik, hogy olyan legyek, amilyenné Isten tenni akar, és olyan akarok lenni, mint Jézus. A testem persze ezzel nem minden esetben ért egyet.
A Róma 7-ben Pál azt írja, nem a jót cselekszi, amit szeretne, hanem a gonoszt cselekszi, amit nem akar. Emiatt nagyon nyomorultul érzi magát. Felteszem a kérdést – na és mi a helyzet veled? A 24. versben így kiáltott… Kicsoda szabadít meg engem a halálnak testéből [béklyójából]? A következő versben, mintha választ kapna kérdésére, érkezik a kijelentés… Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus (a Felkent) által
Bizony, mindannyiunknak be kell futnunk a pályánkat. Kissé bizonytalan voltam abban, hol is kellene tartanom, de a Sátán sosem mulasztotta el, hogy nap mint nap, vagy akár óránként figyelmeztessen erre. Állandósult bennem a sikertelenség érzése, folyton úgy éreztem, hogy nem az vagyok, akinek lennem kellene, nem vagyok elég jó, jobban kellene igyekeznem – minél jobban akartam, annál kevésbé sikerült.
Egy napon aztán egy teljesen más módon álltam hozzá ehhez a kérdéshez, és azt mondtam: „Nem ott vagyok, ahol lennem kellene, de Istennek hála, nem is ott vagyok, ahol valaha voltam. Minden OK, a helyemen vagyok”.
Ne állj meg!
Az igazak ösvénye pedig ´(minden megalkuvás nélkül) olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb ´(ragyogóbb és tisztább) lesz, a teljes délig.
Példabeszédek 4:18.
Ma már teljes szívemmel hiszem, hogy Isten nem haragszik rám azért, mert még nem értem be a célba. Nagyon örül annak, hogy nagyon igyekszem, és jó úton haladok. Ha te is és én is folytattom, amit elkezdtem, nem állok meg, Isten örömét leli majd a fejlődésünkben.
Csak szépen sétálj tovább. Amikor sétálsz, egyszerre mindig csak egy lépést teszel. Ezt ne feledd, ez egy fontos igazság.
Ha sétálni hívnálak, lehet, hogy furcsán néznél rám, amikor az első lépések megtétele után dühbe gurulnék amiatt, hogy még mindig nem érkeztünk meg a célunkhoz. Ilyen egyszerű példákon keresztül természetesen értjük, miről is van szó, mégis sok fejtörést okoz felfogni azt, hogy Isten időt hagy számunkra spirituális fejlődésünkhöz.
Ha egy egyéves gyermeket nézünk, eszünkbe sem jut kritizálni őt azért, mert még nem tud járni. Gyakran elesik, de felemeljük őt, megszeretgetjük, ha kell, ellátjuk a sérüléseit, és továbbra is mellette maradunk, támogatjuk. Teljesen természetes tehát, hogy a mi csodálatos Istenünk még többet tesz értünk, mint amit mi megteszünk a gyermekeinkért.
Egyensúlyban maradni
Józanok (józan gondolkodásúak, mértékletesek) legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító (iszonyú éhes) oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen.
I Péter 5:8.
Nagyon fontos, hogy minden dologban kiegynesúlyozottak maradjunk, mert ha nem ezt tesszük, azzal ajtót nyitunk a sátánnak.
Azt próbáljuk meghatározni, hogyan kellene jó képet kialakítanunk önmagunkról. Ennek egyik módja lehet az, hogy elfogadjuk a tényt, hogy még nem érkeztünk meg, vannak területek, ahol további fejlődésre, növekedésre van szükségünk, ennek ellenére minden OK velünk. Igaz, hogy neki kell gyűrkőznünk, de Istennek hála, nem kell gyűlölni vagy megvetni magunkat, miközben próbálunk beérni a számunkra meghatározott célba.
Milyen is a helyes, egészséges keresztény hozzállás saját magunkhoz? A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány alapelv, amelyek mentén meghatározhatjuk, milyen is ez a teljes, Isten-központú önkép:
1. Isten teremtett engem, és szeret
2. Vannak hibáim és gyengeségeim, de változni akarok. Hiszem, hogy Isten munkálkodik az életemben. Minden nap változtat rajtam egy kicsit. Miközben ezt teszi, én jól érzem magam a bőrömben, és élvezem az életet.
3. Mindenkinek vannak hibái, tehát én sem vagyok egy rakás szerencsétlenség, csak azért, mert még nem vagyok tökéletes.
4. Istennel együtt munkálkodom azon, hogy leküzdjem a gyengeségeimet, de rá kell jönnöm, hogy mindig van mivel foglalkoznom; ebből következik, hogy bátortalanodok el csak azért, mert Isten rámutat olyan területekre az életemben, ahol javításra van szükség.
5. Szeretném boldoggá tenni a környezetemben élőket, és szeretném, ha szeretnének, de az értékrendemet nem az határozza meg, amit mások gondolnak rólam. Jézus az értem vállalt halálával már megerősítette, mennyit érek.
6. Nem befolyásol engem az, hogy mások mit mondanak, gondolnak vagy tesznek velem kapcsolatban. Azt is elviselem, ha teljesen elutasítanak. Isten megígérte, hogy soha nem utasít el és nem vet ki engem, amíg hiszek (János 6:29)
7. Nem számít, hányszor esem el, nem adom fel, mert Isten velem van, megerősít és megtart engem. Azt ígérte, soha nem hagy el és soha nem távozik el tőlem (Zsidó levél 13:5)
8. Szeretem magamat. Nem minden tetszik, amit csinálok, változni akarok - de soha nem vetem meg magamat.
9. Istennel, Jézuson keresztül igaz ember vagyok.
10. Istennek van egy jó terve az életemre. Be fogom tölteni a sorsomat, az Ő dicsőségére. Vannak Istentől kapott ajándékaim és tálentumaim, amelyeket mások javára akarok használni.
11. Semmi vagyok, és mégis minden vagyok. Önmagamban semmi vagyok, de Jézusban minden vagyok, az vagyok, akinek lennem kell.
12. Mindent meg tudok tenni, amit meg kell tennem, amire Isten elhív, Jézus Krisztus, az Ő fia által. (Filippi 4:13)
Fordította: Berényi Irén
