Mindnyájunk életében Isten nagyobb dicsőségére és jelenlétére van szükség
Az Úr arra készül, hogy kiöntse Szellemét népére az utolsó napokban - hogy olyan dolgokat tegyen, amelyeket még sohasem láttunk, hallottunk vagy képzeltünk el. És én ki akarom venni ebből a részemet. Nagyobb mértékét akarom az Ő dicsőségének az életemben, mint amekkora valaha is volt. És látni akarom, ahogy Isten dicsősége olyan erősséggel tölti be az Ő egyházát, amelyet nem lehet feltartóztatni.
Hogyan tudunk szert tenni Krisztusnak e nagyobb, folyton növekvõ mértékû dicsõségére? Maga az Úr mondja nekünk nagyon világosan: " A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek" (Márk 4, 24). Jézus azt mondja, "Aszerint a rész szerint, amelyet ti magatokból adtok nekem, fogok én adni nektek. Röviden, annyira fogok törõdni veletek, amennyire ti törõdtök velem. Bármilyen mértékkel mértek nekem, én is olyan mértékkel mérek."
Ha henyélést és lustaságot mérsz ki Istennek - az Õ nagyszerû munkájának elismeréseként - neked a szunnyadás szelleme lesz kiosztva. "A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik" (Példabeszédek 19, 15). Ennek eredményeként lelked éhes lesz, nem találhat kielégítést. "Egy kis álom, egy kis szunnyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra, és így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a pajzsos férfiú" (24, 33-34).
Ésaiás figyelmeztetett "Õrállói ... álmodók, heverõk, szunnyadni szeretõk"(Ésaiás 56, 10). Ésaiás itt nem természetes alvásról beszél, hanem Isten dolgai iránti érdektelenségrõl. Olyan embereket ír le, akik hanyagok voltak Isten munkájában. Izrael mind kevesebb és kevesebb idõt mért ki Isten számára, csupán az áhítat rövid pillanatait adva neki.
Miért nem akarták Isten dicsõségének nagyobb mértékét? Bûnt rejtegettek. És tudták, az elsõ dolog amit Isten jelenléte cselekszik, hogy leleplezi a romlottságot. Így hát azt mondták Ésaiásnak, "Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat" (Ésaiás 30, 10)
A szellemi lustaság és restség a legfõbb oka Isten dicsõsége elvesztésének az Egyházban és személyes életünkben
Ami Izraelben történt, az történik ma Isten házában. A legfõbb oka Isten dicsõsége elvesztésének az egyházban nem a kábítószer, az alkohol vagy a szex - hanem a restség szelleme. Keresztények tömege fordít idõt arra, hogy sporttal, filmekkel, vásárlással, mindenféle kellemes dologgal foglalkozzon. Míg Istennek folyton csökkenõ idõmennyiséget szentelnek.
Csakúgy mint az Izraeliták, ezek az emberek sem akarnak egyetlen éles, prófétikus szót sem hallani. A jómód és kényelem rabjai. És Isten dolgaival kapcsolatos izgalmuk egyre csökken. Órákat töltenek el TV-jük elõtt, megengedve, hogy elméjük szennyel telítõdjön - mivel szellemben egyre lustábbá váltak.
Ezek közül a keresztények közül néhányan azok, akik panaszkodnak, "Isten dicsõsége nincs úgy jelen a gyülekezetemben, mint kellene." Az igazság az, hogy Isten dicsõsége nem mérettetett ki egyéni életükre - mivel õk sem mértek ki megfelelõ idõráfordítást neki.
Ne értsétek félre - nem azt akarom sugallni, hogy ki tudunk mérni Isten számára bármi jó dolgot életünkbõl, aminek az eredménye, hogy Õ is kiméri ránk dicsõségét. Nem - sosem tudjuk kiérdemelni jelenlétét semmilyen mértékû munkával, buzgósággal vagy emberi jósággal. Emlékeznünk kell arra, hogy az Úr bûneinkben talált ránk - szeretve minket elhagyatott voltunkban, amikor semmink sem volt, amit kimérhettünk volna neki. "Megtaláltak azok, a kik engem nem keresnek" (Róma 10,20).
Valójában Isten irántunk való szeretete, könyörületessége és kegyelme végtelen. Itt most nem az a lényeg, hogy elnyerjük szeretetét, könyörületességét vagy kegyelmét - hanem hogy dicsõségének áldása legyen az életünkön.
Jézus világosan kijelenti, hogy Õ dicsõségének különbözõ mértékét méri ki számunkra aszerint, ahogyan mi kimérjük szívünket az Õ számára. A mi részünk egyszerûen annyi, hogy a legközelebb kerüljünk hozzá - dicsérettel, engedelmességgel és igyekezettel.
Látjuk, hogy ez az igazság mindkét Testamentumban megismétlõdik: " Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok" (Jakab 4, 8). " De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is megtalálod, hogyha teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl keresed õt" (V. Mózes 4, 29). "Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti õket" (Zsoltárok 34, 18).
Jézus kijelentése közvetlen kihívás a számunkra: "Mennyire kétségbeesetten akarod jelenlétemet az életedben? Ha többet akarsz, akkor ahhoz szükség lesz tõled is valamire. Még meg is ígérem neked - ha erõfeszítéseket teszel azért, hogy a lehetõ legnagyobb mértéket adj magadból nekem, én is nagyobb mértékben fogom kimérni neked dicsõségemet. Min többel, többel és többel jövök vissza hozzád."
Napjainkban Jézus Krisztus egyháza bajban van Amerikában. Nemzetünk dicsõíti Istent - lázba hozva a gyülekezeteket ezerszámra. Mégis, sok ilyen gyülekezetben senki sincs megmentve. Az emberek úgy vánszorognak, mintha temetésre mennének. Mások tömegesen mennek el. Fiatal emberek még csak be sem akarnak lépni az ajtón. Ennek eredményeként ma egész generáció az, aki nem ismeri Istent. Sohasem tapasztalták meg Isten jelenlétét vagy kenetét - soha.
Valami rettenetes gond van, amikor Isten népe kiáltani, énekelni, táncolni tud és dicsérni tudja Õt a gyülekezetben, miközben sohasem szabadultak meg a paráznaság és a visszatérõ vágyak láncaitól. Felháborító, amikor Isten bárányai megelégednek azzal, hogy a gyülekezet ügyei simán mennek, a költségvetés rendben van és biztos a fizetésük.
Csak azok a gyülekezetek részesülnek ma Isten folyton növekvõ dicsõségének látogatásában, amelyek kiáltanak kétségbeesésükben. Meg vannak gyõzõdve, "Ez az utolsó óra - fel kell ébrednünk. Isten üzletével kell foglalkoznunk ebben az utolsó órában."
Jézus biztosítja az ilyen hívõket, "Ráadást adnak néktek, a kik halljátok"(Márk 4, 24). Mi ez a "ráadás", amit Krisztus megígért, hogy ad? És mit jelent a számunkra az, hogy hallani? A görög hallani szó jelentése érteni. Jézus más szavakkal azt mondja, "Meg kell értenetek, amit a Szellem mond nektek."
Az ösztönzött keresztények hallják, ahogy a Szellem sürgeti õket, "Mérjetek ki egy olyan szívet nekem, amely oda van szánva az én keresésemre. Hadd lássak valamilyen odaszánást, lelkesedést, szükséget, megtörtséget. Kiáltsatok úgy hozzám, ahogy még sosem kiáltottatok. Akkor én meghallom - és ki fogom rátok mérni folyton növekvõ dicsõségemet és szabadításomat."
Ezek a hívõk hallják a Szent Szellemet, amint azt mondja nekik, hogy szívük állapotának meg kell változnia. Megértik, hogy természetesnek vették Isten dolgait - csupán megjátszva a dolgokat, mélyebb meggyõzõdés nélkül. Szóval elkezdenek változtatni. Több idõt mérnek ki az Istennel való közösségre. És leltárt tartanak szívük hozzáállásában az Õ háza és munkája felé. Így imádkoznak, "Uram, Többet akarok belõled. Ne engedd, hogy visszaessek az irántad és szent dolgaid iránt való odaadásban."
Most látják az eredményt. Új öröm árad mélyen a lelkükben. Még inkább érzik Isten jelenlétét az életükben, és olyan békességük van, mint egy folyó. Átveszik azt, amit Isten megígért nekik - a dicsõség, áldás és kenet nagyobb mértékét - mivel õk is nagyobb mértékkel mértek Neki magukból.
Jézus biztosít bennünket, "Hanem keressétek elõször Istennek országát, és az õ igazságát; és ezek mind megadatnak néktek" (Máté 6,33). Azt mondja, "Csak adj még többet magadból nekem - és én még többet töltök ki rád dicsõségembõl. Valamennyi világi ügyed tud várni. Keress inkább elõbb engem, és én gondot viselek a dolgaidra. Többet tudok tenni érted egy óra alatt, mint amin te egy évig próbálkozol."
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
