Nem kell félelemmel járulnunk az Ítélet Napjához. Bizalommal tegyük ezt:
„Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.” (1.János 4:17)
Jegyezd meg ezeket a szavakat: „Ha Istenben maradunk (mozgunk, élünk) a szeretetünk egyre inkább tökéletességben nő” (NLT fordítás alapján – a fordító megjegyzése). A kulcs, amely az önbizalmat adja az Ítélet Napján számunkra, az az Isten szeretete, amely teljessé (éretté) lett bennünk.
Ez az a pont, ahol néhányan a gyülekezetben akadoznak. Ők Isten szeretetét csak földi megvilágításban látják, nem pedig, mint örökkévalót. A szeretetnek és jóságnak van egy olyan értelmezése, amelyet mind a társadalomban, mind sokan a gyülekezetben tisztelnek, de ezek mind emberi mértékkel vannak meghatározva. Ezek az elképzelések tulajdonképpen Isten szeretetével ellentétesek. Hadd mutassam ezt be néhány egyszerű példával.
„Annyira szeretjük egymást, hogy azt tervezzük, összeházasodunk.” Ezt gyakran mondják azok, akik házasságon kívüli szexuális életet élnek. Ez akkor is bűn, ha megházasodnak, de gyakran voltam tanúja azoknak, akik habár tettek efféle kijelentéseket, mégsem házasodtak meg. Elfelejtették ezeket a világos, intő szavakat: „Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten.” (Zsidó 13:4). Figyeld meg, hogy a Zsidó levél nem azt mondja, hogy „Azok a házasságtörők és paráznák, akik nem járnak gyülekezetbe”. Nem, ez mindenkire vonatkozik, aki ilyen életstílust követ.
„Tudom, hogy nem egészen ez az igazság, de ez közelebb hoz az egyezséghez és biztosíthatlak arról, hogy igazságos bánásmódban fognak részesülni.” Gyakran halljuk ezt üzletemberektől, akik biztosítani akarják az eladásukat és őszintén hiszik, hogy ez a vevő számára előnyös, csak éppen egy picit csavarniuk kell a tényeken, hogy előmozdítsák az üzletet. Ez nemcsak a hazugság bűne, de az üzlet majdnem, hogy minden esetben annak kedvez, aki a megállapodást akarja kötni. Ők a következő intést felejtik el:” …..És minden hazugoknak (azok, akik tudatosan adják át hazugságaikat szavaikkal vagy cselekedeteikkel), azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.”
„Az igazat mondtam róla.” Gyakran mondják ezt azok, akik valakiről negatív megvilágításban beszélnek (pletykálás vagy rágalmazás) munkatársakról, barátokról, főnökről stb. Tény, hogy lehet, hogy száz százalékig jogos amit mondasz, az örök normákhoz képest még sincs igazad. Ha emlékszel Khámra, Noé legkisebb fiára, ő, mikor meglátta apját részegen és meztelenül, jelentette testvéreinek. Apja iránt mutatott tiszteletlenségének eredményeképp átok szállt leszármazottaira, ami generációkon át tartott. Azok, akik pletykálnak és rágalmaznak, elfelejtik azt a hívőkre vonatkozó figyelmeztetést, amely ezt mondja:„Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: íme a Bíró az ajtó előtt áll.” (Jakab 5:9)
A példák sora végtelen, de ami mindezekben a közös nevező, az, hogy ezek Isten örökkévaló akaratával ellentétesek. Az ijesztő tény az, hogy sokan azok közül akik így élnek és látszólag ilyesféle ártalmatlan kijelentéseket tesznek, talán gyülekezetbe járnak, nagyon kedvesek és mint mintapolgárokra néznek fel rájuk. De vajon ők hogyan felelnek meg az örökkévalóságnak?
János megadja a választ levelében:
„Aki ezt mondja: Ismerem őt, [felismer, elismer, megért, ismeretségben áll vele (Jézus Krisztussal)]és az ő parancsolatait (tanításait) nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az [evangélium] igazság[a].
Aki pedig megtartja (gondosan megőrzi) az ő beszédét,[akik bevésik elméjükbe tanait, akik teljességgel megjegyzik üzeneteit] abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk….”(1 János 2:4-5)
Fordította: Diana En Arnoud Jan
