Mindannyiunknak meg kell állnunk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy megkapjuk a fizetésünket a testben elkövetett cselekedetekért. Sosem az a fontos, hogy embereket győzzünk meg arról, hogy jó az, amit teszünk. Nem helyes, ha az embernek önigazsága van, ha nem tud mást elképzelni, csak azt, hogy neki van igaza. Többre kell becsülni a végső célt a napi kis győzelmeknél: igen, meg kell majd állni Krisztus ítélőszéke előtt.
„Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”
A cselekedeteink alapján lesz az ítéletünk. Egy cselekedet lehet értékes, értéktelen, és lehet gonosz is. A napi gondok képesek bedarálni az embert. Ezért is fontos a szombat megtartása, mert az ördög beveti a csaliját: jelentéktelen dolgokat kínál, nagy fontosságúaknak beállítva azokat. Jó egy kicsit eltávolodni a mindennapi dolgainktól, családi kapcsolatoktól, üzlettől, hogy szembenézhessünk tetteinkkel.
Tart még a kegyelem napja. Célunk az kell legyen, hogy az ítélőszék előtt a jó cselekedetek legyenek túlsúlyban. Vannak olyan cselekedetek, amik kiállják a tűzpróbát, olyanok, mint az arany; és vannak amik hiábavalók, ezért az Úr szemszögéből csak olyanok, mint a széna, pozdorja.
A jó cselekedetek között is a legjobb: embereket hozni az Úrhoz. Az egész örökkévalóságban hálásak lesznek neked azok az emberek, akik te általad tértek meg. A földi életünk nem más, mint egy vizsgára készülés. Nagyon nem mindegy, hogy milyen állapotban állunk majd oda az ítéletre!
Célunk, hogy tiszták, és botlás nélkül valók legyünk a Krisztus napjára. Ehhez szükséges, hogy kialakuljon a jó és rossz közötti különbségtétel képessége. A Biblia mutatja meg, hogy mi a jó, és mi a rossz. Ez nem függ az emberiség véleményétől.
„Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben.”
Romlott természettel születtünk. Önmagunk felépítése hasonló egy ház építéséhez, illetve felújításához. Minden egyes eseménnyel kapcsolatban figyelnünk kell arra, hogy az adott helyzetben az ó-, vagy az újember reagál-e. Egyszerre van jelen bennünk a kettő, és a felkészülés abból áll, hogy egyre többet cserélünk le a régiből újra.
„Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet.”
Figyeljünk arra, hogy az új részt építsük; időt, pénzt, energiát arra fordítsunk! Vigyázzunk, nehogy az történjen, hogy a romlott énünket fényezzük. Nem mindegy, hogy az örökkévalóság számára gyűjtünk kincseket, vagy a romlandóság számára. Tisztában kell lennünk azzal, hogy egy felújítási folyamatban vagyunk benne. Bölcs ember a mennyeibe fektet be, nem a mulandó földibe.
„Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával.”
Van tehát egy régi, amitől meg kell szabadulni, és egy új, amit fel kell öltözni. Az igazság Isten beszéde. Mivel korábban hazugságban éltünk, ezért rendszeresen meg kell vizsgálnunk, hogy az ó- vagy az új ember reagál-e. Amikor jobban tudok örülni a másik áldásának, mint a sajátomnak, akkor az az új ember, de ha irigykedem rá, akkor az óember nyilvánult meg; és akkor is, ha felbosszant az igazság. Vizsgáld meg, hogy van-e változás a megtérésed óta! Az életkor előrehaladtával egyre nehezebb harcok várhatók az óemberrel, ha nem építünk ki ellenállást vele szemben.
Az újjászületéskor Szellemünk azonnal életet kapott, ami Isten ajándéka. Isten elveszi a kőszívet belőlünk, és ad egy új szívet. De a lelkünk megújulása egy folyamat, amin dolgoznunk kell. Nem Isten munkálja ki a lelkünk üdvösségét, hanem nekünk magunknak kell azt megtennünk. Ne gondoljuk, hogy az ótermészet magától le fog kopni rólunk! Folyamatosan, lépésről-lépésre kell lebontanunk a régit. Fontos, hogy ne fogjuk rá a félkészre, hogy készen van: ne legyünk képmutatók.
„És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Szellemét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt.”
Ne szomorítsuk meg Szent Szellemet! Miért, ezt meg tudnánk tenni? Sajnos, igen! Lehet olyat tenni, mondani, gondolni, olyanra kattintani, ami által ez bekövetkezik, és akkor a Szent Szellem kenete azonnal lemegy rólunk. A Szent Szellem a mi zálogunk, más szóval a szerződésbiztosítékunk. Jézus ugyan elment, de Szent Szellem a biztosítékunk, a garanciánk arra, hogy Jézus Krisztus vissza fog jönni.
„Aki pedig minket erre elkészített, az Isten az, aki a Szellem zálogát is adta minékünk.”
Nem jó nekünk, magunknak sem, ha megszomorítjuk a Szent Szellemet, mert akkor gyengül a reménységünk Jézus Krisztus visszajövetelét illetően. Azért mondja Pál apostol, hogy a mérgesség, harag, lárma, káromkodás vettessék ki a gyülekezetből, mert ez jelenleg még megtalálható az egyházban. Vizsgáld meg magadban, hogy a héten csak csupa jót mondtál-e a testvéreidről, mert ha nem, akkor van lehetőséged javítani.
Építsük fel az új házat! Ehhez az első lépés: a döntés, hogy szeretnéd ezután jobban csinálni, és nem a látszat kedvéért. Az Ige arra tanít, hogy keresztényként nem reagálhatok úgy, mint régen, mert a régiek már elmúltak, és újjá lett minden. Arra van szükség, hogy folyamatosan bontsuk a régit, és építsük az újat. Előfordulhat az, hogy időnként egy kicsit előjön a régi, olyankor rögtön javítani kell.
ELHANGZOTT IGÉK:
Korinthusiakhoz írt II. levél 5:1-10
Filippibeliekhez írt levél 1:9-11
Efézusiakhoz írt levél 4:22-32
Kolossébeliekhez írt levél 2:11-13 és 3:9
Péter apostol I. levele 2:1
Zsidókhoz írt levél 12:14
Hrabovszki György jegyzete
