David Wilkerson - AZ ÚJ SZÖVETSÉG ÉS AZ ISTENFÉLELEM 3.

2. Minél tovább megmaradunk a bűnben, annál inkább fennáll a veszély, hogy a szívünk megkeményedik.

A Biblia figyelmeztet, hogy ha továbbra is bűnben élünk, esetleg már nem lehet minket meggyőzni. „Vigyázzatok testvéreim, hogy valamelyikőtökben valamikor rossz (gonosz) szív ne legyen, olyan, mely elpártol az élő Istentől. Ellenkezőleg, minden egyes napon bátorítsátok egymást, amíg csak MÁT mondanak, hogy közületek senkit meg ne keményítsen a vétek tévelyítő hatalma.” (Zsid 3,12-13)

Valamikor talán remegtél, amikor Isten szavát hallottad. Ellágyultál, amikor olyan igehirdetést hallottál, amelyről tudtad, hogy határozottan neked szól. Volt füled arra, hogy meghalld a Szellem hangját. Azonban egy idő óta valamilyen rejtett bűnnel kacérkodsz – játszol vele, forgatod az elmédben. Ezért mostanában – mivel a bűn már elcsábított téged – érzéketlenül ülsz az istentiszteletek alatt, nem számít, mennyire Szellemtől átitatott az igehirdetés. Előfordul, hogy olvasod Isten igéjét, közösséget vállalsz a megtört szívűekkel, a megtérőkkel, de az égvilágon semmit nem érzel. A szíved egyre hidegebb lesz, míg többé már egyáltalán nem hat rád semmi.

Ha már a tiéd volt az istenfélelem ajándéka, talán hamarosan meglátod általa, hogy a szíved lassan, de biztosan keményedik. Megérted, hogy minden nappal, amelyen továbbra is dédelgeted a bűnt, egyre közelebb kerülsz ahhoz az állapothoz, hogy a lelkiismereted elalszik. A bűnödet pedig napról napra kevésbé találod ellenszenvesnek. Hamarosan teljesen vakká válsz, és hamis békesség tölt el. Végül a titkolt vágy átszakítja a korlátokat, amelyeket állítottál neki, és mindenféle gonosz cselekedet formájában vadul szétárad.

Közvetlen közelről láttam egy olyan ember tragédiáját, aki az Úré volt, de hagyta megkeményedni a szívét. Ez a barátom lelkipásztor volt egy nagy gyülekezetben. Isten hatalmasan megáldotta, és igehirdetéseit megtöltötte a Szent Szellem tüzével és erejével. De a lelkipásztor titkos szexuális kívánságot rejtegetett. Egy idő után kényeztetni kezdte ezt a kívánságot, és egy alkalommal házasságtörésen érték.

Isten könyörületes volt a barátomhoz. A gyülekezet vénei és elöljárói megfegyelmezték, és idővel visszaállt a szolgálatba. Amikor a kívánság megfogant a szívében, a Szent Szellem hűségesen figyelmeztette emiatt. Ez az ember azonban sosem vette komolyan a bűnét. Egyik igehirdető a másik után próbálta a szószékről meggyőzni, hogy hagyja el rejtett bűnét. Tudom, mert én voltam az egyik ilyen igehirdető. A pásztor szíve azonban nem hajlott arra, hogy meghallja a Szellem hangját.

Ott voltam egy este, amikor megint lelepleződött. Öt nő jött előre, és bevallották, hogy viszonyuk volt vele. Volt, aki még azt is elmondta, hogy néhány órával azelőtt volt vele szexuális kapcsolatban, hogy a szószékre lépett prédikálni.

Később egy barátom megkérdezte ettől az embertől: „Hogyan engedhette meg a lelkiismereted, hogy megtedd ezeket? Hogyan tudtál bűnös viszonyban lenni egy nővel, utána pedig sietni a szószékre, hogy Isten szent igéjét hirdesd?” A pásztor nevetve válaszolta: „Jó színésznek kell lenni.”

Szeretteim, ilyen a kemény szív. Ezt az embert semmi sem érintette meg. Annyira megkeményedett, hogy képes volt házasságot törni, majd megnyitni a Bibliát, és prédikálni a bűntudat legkisebb jele nélkül.

Kérd a Szent Szellemet, hogy végezze el benned azt az előkészítő munkát, amelynek nyomán megtelsz istenfélelemmel, és hogy tartsa nyitva a szíved Isten igéjének befogadására. Ha megteszed, ígérete szerint a Szellem lágy (érzékeny) szívet ad neked, olyat, amely formálódik az Ő kezében.

Dave Hunt - Töretlen apostoli vonal? 4.

Erőszak, intrika és szimónia

VII. Istvánt (896-7), aki kiásatta Formosus pápa testét a sírból, és törvényszék elé állította eretnekségért, nem sokkal ezután fanatikus ellenségei megfojtották. Pártja azonnal pápának választotta Sergius bíborost, akit azonban a rivális párt kiűzött Rómából, mert ők Romanust választották „Krisztus helytartójává”. Egy történész a „Péterig visszavezethető apostoli folytonosság töretlen vonaláról” a következőket írja:

"Az elkövetkező 12 hónapban négy pápa tusakodott a véres [pápai] trón körül; néhány hétre - vagy napra - megválasztatták magukat, mielőtt belekerültek volna saját megásott sírjukba.Valamivel több, mint hat év alatt hét pápa és egy ellenpápa követte egymást, majd... Sergius bíboros újra megjelent hétéves száműzetése után, és egy feudális nagyúr fegyvereseinek segítségével jutott be Rómába. Az uralmon lévő pápát [V. Leó, 903] sírba tették. A városban dúló mészárlás a tetőfokára hágott. Ekkor Sergius bíboros elfoglalta a pápai trónt, és III. Sergius néven [904-11] a trónkövetelők egyedüli túlélőjeként mint főpap uralkodott."

1059-ben II. Miklós (1059-61) megkísérelte a pápák megválasztásának stabilitását létrehozni, és „meghatározta a bíborosoknak a [pápa] választásban betöltött szerepét. 1179-ben, a III. lateráni zsinat alatt III. Sándor (1159-81) a pápák megválasztását a bíborosok hatáskörébe helyezte.” Ez aligha volt előrelépés. Ahogy egy XIX. századi történész rámutatott, „kevés pápaválasztás volt mentes - de lehet, hogy egy sem - a szimóniától (pénzért való árusítás)... A (bíborosi) Szent Kollégium létrehozása talán a legtermékenyebb területe az egyházi korrupciónak. Sok bíboros bankáraival együtt utazott Rómába, hogy részt vegyen a konklávéban.”

John Burchard naplóiból sokat megtudhatunk hasonló korrupciókról. Burchard, aki annak a konklávénak volt a ceremónia-mestere, amely Rodrigo Borgiát (VI. Sándor pápát, 1492-1503) választotta meg, arról tudósít, hogy csak öt olyan szavazat volt, amit nem vásároltak meg. „A fiatal Giovanni de Medici bíboros, aki nem volt hajlandó eladni a szavazatát, jobbnak látta azonnal elhagyni Rómát.” Akkoriban egy bíborosi kalapot mesés kincsekért árultak, tehát igazi vagyon kellett ahhoz, hogy valaki beléphessen az „apostoli utódlás” szennyes
áramlatába. Egész Európából áradt a pénz a kedvenc jelöltek támogatására. Borgia a pápaságot „palotákért, városokért és apátságokért vásárolta meg,... [és] legfőbb riválisának, Sforza bíborosnak négy ezüsttel megrakott öszvért adott azért, hogy visszakozzon”. Peter de Rosa cinikusan megjegyzi:

"Nagyon tanulságos látni Burchard naplói nyomán, hogy hogyan működik a Szentlélek Szent Péter utódjának megválasztásában."

Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

Azt mondani, hogy „Keresztény szeretnék lenni, de nem akarok az egyházhoz tartozni” éppen olyan, mintha azt mondanád: „Szeretnék megházasodni, de egyedül akarok maradni”. Senki nem élhet úgy keresztény életet, hogy ne tartozna sehova. Az újjászületéssel beleszülettél Isten családjába, és testvére lettél mindenkinek, aki hisz (Gal 6,10). Ez azt jelenti, hogy egy közösséghez tartozol, és nem valami szervezethez. Ahogy Jézus körül ott volt a tizenkét tanítvány, nekünk is Jézus követői között a helyünk. Az egyház megmutatja, hogy a keresztény hit „közös” hit. Tehát amikor megtértél, nemcsak Istennel kerültél közösségbe, hanem másokkal is: részévé lettél Isten népének, az egyháznak, Krisztus földi testének. REINHARD BONNKE

A Jelenések könyve kétszer ír Istenről úgy, mint „aki van, és aki volt, és aki eljövendő” (1:4,8). A világ nagy része csak úgy tekint Istenre, mint „aki volt”. Úgy gondolják, hogy az Isten, aki a Mennyet és a Földet megalkotta, nem igazán hívta fel eddig magára a figyelmet. Ez ostobaság! Vajon az, akiben ilyen teremtő képzelet lakik, nyugodtan tudna-e ülni mennyei karosszékében összefont karokkal? Aki a mindenséget lenyűgöző és fantasztikus dolgokkal töltötte be, vajon visszavonult szunyókálni? Melyikünk oly ostoba, hogy felépít egy házat, csak azért, hogy aztán otthagyja? Talán Isten nem vesz tudomást saját világegyeteméről? Isten hívta létre a ragyogó csillagmilliárdokat és bolygókat. Ez Ő! „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat” - mondja a 19. Zsoltár. A zsoltárost lenyűgözi, amit lát maga körül. A teremtett világ a teremtőre irányítja gondolatait. A modern tudományok mindent apró darabjaira szednek, hogy megértsék, hogyan működik - mintha egy hegedűt szétszednének, hogy megértsék, hogyan születik a muzsika. És miközben ezt teszik, elveszítik az Isten iránti ámulatot. „Én pedig benned bízom, Uram...” Tegyük ezt ma is. REINHARD BONNKE

Földi javak... önmagukban csak az életünk kisebb részét képezik, amelyeket boltokban, bevásárlóközpontokban szerzünk be. Az élet másik, nagyobbik részéhez azonban a bevásárlókocsinkat egy másik utcába kell eltolnunk. Nem csak kenyérre van szükségünk ugyanis, hanem szeretetre, barátságra, örömre és boldogságra is. A legfőbb szeretet, barátság és öröm pedig Istenben van, a Vele való találkozásban. Ő megérinti szellemünket, legbenső lényünket - „örvény örvényt hív elő” -, és szellemünk átitatódik, ahogy lelkünket megnyitjuk Isten előtt imádatban. „Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét” (Zsoltár 103,1) - mondja a zsoltáros. Ezért van a hit - Isten életét közvetíti felénk. A hit tartja nyitva a menny ajtaját, hogy betöltse lényünket a kiszűrődő isteni kórus zenéje. Jézus úgy írta le a hívőket, mint akik szívükkel értenek, és azt mondta róluk: „A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak, és a füleitek, hogy hallanak” (Máté 13,15-16). REINHARD BONNKE

David Wilkerson - AZ ÚJ SZÖVETSÉG ÉS AZ ISTENFÉLELEM 2.

AZ ISTENFÉLELEM AZT IS MAGÁBAN FOGLALJA, HOGY FELFOGJUK, MILYEN VESZÉLYESEK A BŰN KÖVETKEZMÉNYEI.

Sok keresztény nincsen tisztában azzal a rettentő veszéllyel, amely fenyegeti akkor, ha megmarad a bűnben. Csak a Szent Szellemnek az igazságot hordozó tüzes nyila ébresztheti rá a lelküket arra, hogy a bűntől való elrettenéshez szükség van az istenfélelemre. Hadd osszak meg veletek néhány olyan igazságot, amely az Úr tüzes nyílvesszőjeként átjárta a szívemet.

1. Isten éppen olyan veszélyesnek és gyűlöletesnek tekinti a keresztények titkos kívánságait és bűneit, mint a gonosz bűnösök nyíltan elkövetett bűneit.

Sok hívő gondolja úgy, hogy a rejtett bűnök nem komolyak, mert cselekedetekben nem nyilvánulnak meg. Isten azonban belelát népe szívébe; és az ő szemében az a bűn, amelyet bennünk lát, éppen olyan súlyos, mint a gonoszoké.

Kétségtelen, hogy a mai emberiség több gyilkosságot, népirtást és hivalkodva fitogtatott bűnt látott már, mint bármelyik korábbi generáció. Isten nézőpontjából azonban semmi sem hasonlítható a hívő szívéhez tapadó kívánságokhoz. Gonosz vágyaink, gyűlölködéseink és titkolt bűneink az ő szemében éppen olyan hitványak.

A Jelenések könyvében találunk egy példát erre a szemléletre. Isten ezt mondja a laodiceai gyülekezetnek: „Tudok cselekedeteidről, hogy sem hideg, sem forró nem vagy..,” (Jel 3,15). Ismerlek téged – mondja -, hogy nem az vagy, akinek állítod magad. Ezt mondod magadnak: „Semmire sincs szükségem”. Én pedig azt mondom, hogy kihűlőben vagy. Lassan elapad az irántam való buzgóságod. Mindenki úgy látja, hogy szilárdan álló, virágzó gyülekezet vagy. Én azonban szívedbe látok, és tudom, hogy nem az vagy, akinek mondod magad.

A Példabeszédekben olvassuk: „...onnan [a szívből] indul ki az élet” (Péld 4,23). Ugyanígy: „Amit az ember gondol a szívében, ő maga is olyan” [régi fordítású angol biblia szerint a 23,7 – a ford.]. Ezek a versek a Szent Szellem hegyes nyilai. Átdöfik a szívünket, mivel ezt fejezik ki: Nem rejtőzhetsz el Isten tekintete elől. Minden titkos dolog, amit a lelkedbe rejtettél, napvilágra jön. Nem számít, hogy elköveted vagy nem. Isten nem bocsátja meg titkos kívánságodat, gonosz gondolataidat, a bűnhöz való ragaszkodásodat.

Akkor vagy készen arra, hogy elnyerd az új szövetség ígéreteit, ha őszintén kéred a Szent Szellemet: helyezzen beléd istenfélelmet, hogy soha többé ne vedd könnyedén a bűnt.

R. Liardon - Maria Woodworth-Etter 7.

Úgy hiszem, hogy manapság Isten azért nem néz jó szemmel néhány gyülekezetet, mert nem engedik meg az embereknek, hogy nyíltan és szabadon kifejezzék magukat Isten felé. Ha az emberek ezt nem tehe­tik meg, akkor Isten Szelleme nem tud mozogni rajtuk. Vannak, akik félnek attól, hogy a gyülekezetben érzelmek nyilvánulnak meg. Ha ez otthon történik vagy egy sportrendezvényen, az persze nem problé­ma. Bizonyos vallásos okokból fakadóan azonban úgy gondolják, hogy a gyülekezetben csendesen és higgadtan kell viselkedni. Hadd mond­jak nektek valamit! A Mennyben nem csend és nyugalom honol. Né­hány embert keserves csalódás fog érni, amikor meghal, és a Menny­be kerül. Meg kell majd tanulniuk, hogyan örvendezzenek együtt ve­lünk, mert a Menny tele van élettel és energiával! Sok okunk van a ki­áltozásra - itt is és ott is!

A gyülekezetekben Isten friss mozgására van szükség. És akár tet­szik, akár nem, Isten mozgása befolyással van az érzelmekre. „Hát én nem hiszem el, hogy Istennek tetszik ez a kiáltozás és tánc” - mondhatod erre. A kiáltás és tánc nem Isten megnyilvánulásai, ha­nem egyszerűen a mi reagálásaink Isten erejére. Vajon bedughatja-e valaki az ujját a konnektorba úgy, hogy közben mozdulatlan marad? Mennyivel kevésbé leszünk mozdulatlanok, ha megérintjük Istent! Amikor Isten megérint, akkor az ember reagál. Mire te azt mondod: „Na de mi van a szélsőségekkel?” Erre én azt felelem, hogy miért né­zed az árkot, amikor az autópályára kéne szegezned a figyelmedet?

Koncentrálj az igazira, és a hamis el fog halványulni! Amikor Isten ereje rád árad, azt élvezni fogod. Amikor valamit élvezel, annak han­got is adsz. Tehát tanuld meg az igazságot arról, hogy Isten mit sze­ret az Ő imádóiban, aztán cselekedjél aszerint!
Ha pedig azon aggódsz: „Mindenki rólunk fog beszélni!”, erre én azt mondom: „És akkor mi van?” Az igazság túléli a hazugságot. Amit az emberek nem értenek, azt üldözik. Hazudtak Jézusról, de Ő még most is él. Amikor majd azok az emberek átélik Isten igazi érintését, meg fogják változtatni a véleményüket.

„De mi van, ha elveszítjük a pénzünket?” Miért, a pénz az istened? Hadd emlékeztesselek arra, hogy a pénz nem ment meg lelkeket. Is­ten Szelleme az, aki az embereket Jézushoz vonzza. Amikor engedel­meskedünk a Szellemnek, akkor Jézust emeljük fel. Nincs más mód vagy út. Ha gyülekezetvezető vagy, az Isten parancsa számodra, hogy engedelmeskedj a Szent Szellemnek, és tanuld meg az Ő útjait. Isten Igéje azt mondja, hogy akiket a Szent Szellem vezet, azok Isten fiai. (Róm 8,14) Engedd hát, hogy vezessen!

Hogyha az emberek engedik, hogy a Szellem vezesse őket, akkor a látomások meg fognak szaporodni az egyházban. Szellemben felnőtté kell válni, hogy bármilyen problémával vagy gonosz szellemmel el­bánjunk. A New Age vallásai nagyon mélyen beleásták magukat a go­nosz szellemi birodalomba. Ez olyan megfélemlítést gyakorol az egy­házra, hogy sokan nem merik kellő odaszánással keresni Istent. A szellemi birodalomba beletartozik mind Isten, mind a démonok. Ha nem a Szent Szellem a vezetőd, amikor oda belépsz, ki vagy szolgál­tatva a démonoknak. A New Age-esek nem Jézus Krisztussal lépnek a szellemi birodalomba; saját akaratukból mennek, de olyan területre jutnak, ahol megcsalattatnak. Jézus vére nélkül semmik vagyunk. Van, aki attól fél, hogy ha követi Istent természetfeletti módon, akkor azzal fogják vádolni, hogy belekeveredett a New Age-mozgalomba. Ha követed Isten Szellemét, Ő tisztán fog tartani téged.

Nyisd meg a gyülekezetedet Isten mozgása előtt, és tanulj azoktól, akik előtted járnak! Ahol Isten Szelleme, ott szabadság és - igen - rend van. Nem a kontroll megfélemlítő tilalomrendszeréről vagy a fe­lekezeti szabályokról beszélek. Az emberek éhesek arra, hogy lássák Is­tent, és szabadok legyenek. Néhányan képesek a kontinens másik vé­géről is eljönni, hogy halljanak valakit, aki igazán ismeri Istent és a Szellem megnyilvánulásait.

Dave Hunt - Töretlen apostoli vonal? 3.

Péter utódai?

Évszázadokon keresztül Róma polgárai saját joguknak tartották Róma  püspökének megválasztását. Ez azt bizonyítja, hogy Róma püspökének
fennhatósága kizárólag Róma területére korlátozódott. Ha ez az egész egyházra vonatkozott volna, akkor az egyháznak kellett volna őt megválasztania, ahogy ma is ez a gyakorlat. Amikor megtagadták Róma polgáraitól saját püspökük megválasztásának jogát, rendszerint fellázadtak, és akaratukat rákényszerítették a társadalmi és egyházi vezetésre is. Lehet a tömegnek ezt az erőszakos nyomását a Szentlélek vezetése általi apostoli folytonosságnak nevezni?

Háborúk törtek ki befolyásos családok között (Colonna, Orsini, Annibaldi, Conti, Caetani stb.), akik évszázadokon keresztül harcoltak a pápai trónért. VIII. Bonifácnak például, aki Caetani volt, meg kellett küzdenie a Colonnákkal ahhoz, hogy hatalmon maradhasson. Sikerének csúcsán az egész nyugati világ kereszténysége Rómába ment az 1300. év századfordulójának megünneplésére. Azonban 1303-ban Franciaország királyának, IV. (Szép) Fülöpnek titkos fegyveresei elfogták, és Róma francia uralom alá került. Ennek következtében a pápaság átköltözött Franciaországba, és 1309-77 között franciák ültek a pápai trónon, és székhelyük Avignon volt. Az apostoli folytonosságnak aligha képezhetik részét az ilyen politikai manőverek!

A pápákat vagy világi hadseregek, vagy a római tömegek emelték trónra, illetve fosztották meg trónjuktól. Néhányukat meggyilkolták. Voltak olyan pápák is, akiket féltékeny férjek öltek meg, mert ágyban találták őket feleségükkel - ez sem igazán nevezhető apostoli folytonosságnak. Nagyon gyakran a pénz vagy az erőszak, esetleg egyszerre mindkettő döntötte el, hogy ki lesz „Péter utódja”. Nem csoda, hogy a wormsi konkordátumban (ami II. Calixtus pápa és V. Henrik császár között köttetett 1122. szeptember 23-án) a pápát megeskették, hogy a
püspökök és az apátok megválasztása „erőszak nélkül” fog lezajlani, ugyanis gyakran ezek döntötték el a vitás egyházi ügyeket.

Voltak olyan időszakok, amikor több rivális pápa is igényt tartott a pápai trónra, mivel mindegyik azt állította, hogy egy törvényes tanács választotta meg legális úton. A kettős pápai uralom egy korai példáját láthatjuk Ursinus és Damasus pápáknál, akiket egy időben választott meg két egymással rivalizáló csoport. Ursinus híveinek komoly erőszak árán sikerült őt pápaként beiktatniuk, később azonban Damasusnak három napig tartó véres csata után a császár segítségével sikerült felülkerekednie, és így 18 éven keresztül ő volt „Krisztus helytartója” (366-384). Az „apostoli utódlás Péterig visszavezethető töretlen vonala” a fegyverek ereje által működne?

A sors iróniája, hogy Damasus volt az első, aki 382-ben a következő igerészt használta legfőbb szellemi tekintélyének igazolására: „te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat”. A véres kezű, gazdag, nagy hatalommal rendelkező és rendkívül korrupt Damasus olyan fényűzéssel vette magát körül, amely még egy császárnak is szégyenére válhatott volna. Semmilyen módon nem lehet Jézus Krisztussal kapcsolatba hozni, mégis ő képezi az egyik láncszemét annak az állítólagos töretlen vonalnak, amely visszavezethető egészen Péterig.

700-as Club - 2 anyagi bizonyság

Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

Érintsd meg Istent, és megérinted az örökkévalóságot! Az Apostolok Cselekedetei könyve nincs lezárva. Még vannak üres lapjai: valaki mindig átveszi a stafétát, és íródnak az új fejezetei. A Szentírás nem hanyatlásról beszél a végén, hanem felemelkedésről, kiteljesedésről és beteljesülésről. Jézus Krisztus nem elköszönt a tanítványoktól, hanem biztosította őket arról, hogy soha nem hagyja el őket, velük lesz örökre. Az Úr új felfedezésekre és feladatokra hív minket! Immánuel. Velünk az Isten. REINHARD BONNKE

Miféle fényt adhat az elektromos áram villanykörte nélkül? Hogyan lehetne nyilvánvaló Isten ereje az ő szolgái nélkül? Isten nélkül mi nem tehetünk semmit - viszont, úgy tűnik, NÉLKÜLÜNK Isten sem tesz semmit. Az elektromos áramnak szüksége van villanykörtére, ahogy a villanykörtének is szüksége van elektromos áramra. Isten annyira tud hatékony lenni ebben a világban, amennyire az ő szolgái által képes rá. Nekünk szükségünk van Isten erejére, neki szüksége van a „humán munkaerőre”. Isten Szelleme várja, hogy munkába álljunk, ne csak várakozzunk. Isten mentsen minket attól, hogy méltatlannak bizonyuljunk a kegyelmére. REINHARD BONNKE

Dave Hunt - Töretlen apostoli vonal? 2.

A „töretlen vonal” hiányzó láncszemei

A Vatikán kiadta a pápák hivatalos listáját, és az első helyen önkényesen Pétert említi. Őt követi a többi pápa egészen napjainkig. Számos lista létezett, amelyeket valamikor pontosnak tartottak, de később mégis módosítani kellett - sok esetben éles ellentétben állnak egymással. A legkorábbi lista a Liber Pontificalis (A pápák könyve) c. műből származik. Valószínűleg Flormisdas pápa (514-23) uralkodása alatt állították össze, viszont még a Katolikus Enciklopédia is kétségbe vonja hitelességét, és a ma élő legtöbb tudós egyetért azzal, hogy a könyv a valóság és a képzelet keveredése. Ilyen messzi távlatból nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy valójában kik is voltak
Róma püspökei; még az Amerikai Katolikus Egyetem (Catholic University of America) által kiadott Új Katolikus Enciklopédia (New Catholic Encyclopedia) is elismeri ezt:

"Őszintén be kell vallani, hogy a forrásokban található eltérések, illetve azok hiányossága következtében bizonyos esetekben lehetetlen meghatározni, hogy a Róma püspöke címet magának követelő személy pápa vagy ellenpápa volt."

Az az igazság, hogy még maga a római katolikus egyház sem tudja felállítani a pápák pontos és teljes listáját a rendelkezésére álló archívumok segítségével. Az állítólagos Péterig visszavezethető folytonosság „töretlen vonala” tehát puszta fikció. Ha valaki rászánja az időt, hogy ellenőrizze a pápák hivatalos listájának pontosságát, arra a következtetésre fog jutni, hogy azt az egyház állította össze a pápaság intézményének igazolására. Pünkösd után kb. 1000 év telt el addig, míg
Róma püspökét az egyház fejének tekintették!

700-as Club - A diagnózis:csontvelőrák

David Wilkerson - AZ ÚJ SZÖVETSÉG ÉS AZ ISTENFÉLELEM 1.

ÚGY GONDOLOM, HOGY ISTENNEK EL KELL VÉGEZNIE bennünk egy bizonyos munkát, mielőtt bármiféle szövetségi ígéretre hivatkozhatnánk. Mi ez az előzetes munka, amitől minden más függ? Jeremiás próféta ezt mondja: „...szívükbe adom félelmemet, hogy ne térjenek el tőlem” (Jer 32,40). Isten a szövetségkötést megelőzően az ő félelmét ülteti a szívünkbe Szent Szelleme által.

Jeremiás itt nem a régi, hanem az új szövetség szerinti gondoskodásról beszél. Isten pedig nagyon világosan megmondja, hogyan megy végbe ez az első munka: „Szívükbe adom félelmemet, hogy ne térjenek el tőlem.” Ráébreszt arra, hogy mi nem tudunk szent félelmet kimunkálni magunkban. Nem érhetjük el sem kézrátétellel, sem testi igyekezettel. Nem – ez a szent munka csak egyetlen módon mehet végbe: akkor, ha Isten Szelleme végzi el.

Isten ezt üzeni nekünk ebben az igében: Csodás dolgokat viszek véghez benned. Elküldöm hozzád saját Szellememet, aki beléd költözik, és új szívet ad neked. Teljes szabadulást hoz a bűn uralma alól. Végül kimunkálja benned, hogy akarj az én tetszésemre élni, és ezt meg is tedd. – Van azonban valami, amit a Szellemnek el kell végeznie benned minden más előtt. Elhelyezi benned a bűn miatti igazi istenfélelmet. Elülteti benned a mélységes vágyakozást szentségem után, így nem fogod elhagyni parancsaimat. Másképpen a bűn mindig eltávolít tőle.

Egyszerűen fogalmazva, a Szent Szellem hatására másképpen szemléljük a bűneinket. Ő tudja, hogy amíg könnyedén vesszük a kívánságokat, sohasem leszünk szabadok. Ezért megmutatja, mennyire elszomorítja és bosszantja ez őt. Miként teszi ezt a Szent Szellem? Felhasználja Isten megítélő igéjét: a szent igazságok hegyes nyílvesszőként fúródnak belénk.

Ha gyűlölöd bűneidet, és igazságban szeretnél járni, akkor készülj fel: Isten szívedbe lövi az evangélium meggyőző nyilát. Érzed majd a lángot, amellyel mélyen a lelkiismeretedbe égeti az igazságot. Eléri majd szíved minden rejtett zugát, feltár minden kívánságot, és minden követ megmozgat.

Sok testies keresztény megpróbálja lerázni magáról a vétket, amelyet Isten ítélő nyila eltalál. Nem akarnak félni bűnük miatt. Ezért állandóan erre az igeversre hivatkoznak: „Nincs tehát most már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak...” (Róm 8,1). Elmulasztják azonban elolvasni az ige további részét: „...akiknek járását-kelését nem a hústest vezérli, hanem a szellem” (4. v.). Ha továbbra is bűnben maradsz, akkor hústest szerint jársz, és nem hivatkozhatsz Isten ígéretére, hogy „nincs ítélet”.

Ha ránk nehezedik a vétkünk a Szent Szellem meggyőző munkája nyomán, az Isten kegyelmének köszönhető. Az a célja, hogy rámutasson, mennyire megtévesztő a bűn. Ezért kérnünk kell Isten Szellemét, hogy folyamatosan tartsa ébren lelkiismeretünkben a bűn, a tőle való félelem és az ítélet tudatát, de csak addig, amíg teljesen fel nem tárul előttünk, mennyire bűnösek vagyunk. Ekkor tud Isten Szelleme egészen megszabadítani bennünket, mert elérte azt a célt, hogy eljuttasson minket Isten csodálatos kegyelméhez.

Derek Prince - A váltság a kereszten 11.

Feleségemmel együtt egy házaspárral foglalkoztunk tegnapelőtt otthonunkban, akiknél a szellemi probléma gyökere a depresszió volt. Ez gyermekkoruk óta kínozta őket, és a neveltetésük okozta ezt bennük, az anyagiakhoz való viszonyuk miatt. Elmehettek a másik szélsőségig és mondhatjátok, hogy én teljesen pozitívnak értékelem, hogy egy fiatal nemzedék nem ismert szükségeket, ezért lenézi az anyagi bővölködést, amely éppen olyan illogikus, mint a másik szélsőség. De a középút most Istennek az útja. Nagyon óvatosnak kell lennem, mert néhányan bizonyos államokból úgy érezhetik, hogy róluk van szó. Azt mondhatnám, hogy az USA bizonyos területe - Tennessee és Missouri körül - táptalaja a szegénység démonának. Ez nagyon figyelemreméltó dolog, nem akarok ezzel senkit bántani, hiszen bizonyos módon teljesen tárgyilagos vagyok, kívülről nézem, idegen vagyok, bár azonosultam az amerikaiakkal állampolgárságban. De megtanultam, hogy ha valakinek a hátterét megnézzük, akkor sokszor a problémát is jobban megértjük. Nagyon figyelemreméltóak ezek az ellenségek, akik ellenünk vannak irányítva az engedetlenség miatt. Most nézzük meg újra az 5 Mózes 28,48-at:

Szolgálod majd a te ellenségedet, akit rád bocsát az Úr, éhen és szomjan, mezítelen és mindennek szűkében, és vasigát vet a te nyakadra, mígnem elpusztít téged.

Ez egy átok:, éhség, szomjúság, mezítelenség, szükség mindenben. Egy szóval mi ez? Az abszolút szegénység. Mi ez? Áldás, vagy átok? ÁTOK!

Nézzük most meg Jézus keresztre feszítésének hátterét, és lássuk meg, hogy minden feltételt betöltött, pontosan: nem evett 24 óráig, éhes volt. Saját maga mondta egyik utolsó szavában, hogy szomjas. Ez nem egy vallásos kép: mezítelen volt, mert egy ember abban az időben négy ruhadarabot viselt, és ezt a négy ruhadarabot felosztotta egymás között a négy katona a kereszt alatt. Minden katona kapott egy ruhadarabot, és ezután volt még egy varrás nélküli köntös, amelyet nem vágtak szét, és ezért sorsot vetettek rá. Tehát nem volt Jézuson ruha a kereszten, ez része az átoknak. Ennek be kellett teljesednie. Ne hagyjátok, hogy a szép vallásos képek megcsaljanak. Jézus a kereszten minden tekintetben teljesen azonosult az átokkal. Miért? Hogy nekünk áldásunk legyen. A tetőpont pedig az, hogy mindenben "szűkölködött". Szó szerint megfosztották mindenétől. Semmije sem volt, se pénze, még sírja sem, ahová eltemessék. Jézust idegen sírba temették. Barátja sem volt, rokona sem volt, mindene hiányzott. Teljes szűkölködés. És tudjátok, miért történt ez? Ez mint a mi helyettesítőnkkel történt vele a helyünkben, és az indíték a szeretet volt.

Dave Hunt - Töretlen apostoli vonal? 1.

Ez Krisztusnak egyetlen egyháza. Egynek, szentnek, katolikusnak és apostolinak valljuk a Hiszekegyben. Üdvözítőnk, feltámadás után, Péternek adta át, hogy pásztora legyen (vö. János 21,17) és őrá meg a többi apostolra bízta, hogy terjesszék és kormányozzák azt (vö. Máté 28,18 skk)...

A római püspök mint Péter utóda örök és látható őselve és alapja az egységnek mind a püspökök, mind a hívők sokaságában.
Részlet a II. vatikáni zsinat egyik határozatából

Az az állítás, hogy a pápák Péter apostol utódai, a római katolicizmus alapkövét képezi. Enélkül ez az egyház elvesztené egyedülállóságát, és képtelen lenne funkcionálni. Ezért időt kell szakítanunk arra, hogy alaposan megvizsgáljuk ezt az állítást. Valóban beszélhetünk egy Péter apostoltól kiinduló, töretlen apostoli vonalról? Valóban 262 utódja lenne?

Az apostoli folytonosság megvalósulásához azt kellene bebizonyítani, hogy minden egyes pápa maga jelölte ki saját utódját, és személyesen, kézrátevéssel szentelte fel azt. Ugyanígy küldte ki az antiókhiai gyülekezet Pált és Barnabást első missziós útjukra (Apostolok cselekedetei 13,3). Timóteus szolgálatba való beállítása is a presbiterek kézrátevése által történt (lTimóteus 4,14), de így tett Pál is, amikor kegyelmi ajándékokat közvetített Timóteus számára (2Timóteus 1,6).
Ezt a bibliai gyakorlatot azonban soha nem gyakorolták sem Róma püspökei, sem a pápák. Nem a pápa választotta meg saját utódját, hanem mások, a halála után; és ez legtöbbször nagyon is istentelen módon történt, ahogy ezt később majd látni fogjuk.

Ezenkívül arról sincs feljegyzés, hogy Péter valaha is Róma püspöke lett volna, ezért egyetlen római püspök sem lehetett az utódja. Irenaeus, Lyon püspöke (178-200) jegyezte le Róma első 12 püspökének nevét. Az első Linus volt, vagyis Péter apostol neve nincs is megemlítve. A cezáriai Eusebios, az egyháztörténet atyja, sohasem utal ügy Péterre, mint Róma püspökére. Csupán annyit említ meg, hogy Péter Rómába jött „életének utolsó napjaiban”, és ott feszítették meg. Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében nagyon sok embert név szerint említ, Péter apostol azonban nem szerepel közöttük. Furcsa lenne, hogy kihagyja, ha
Péter valóban Rómában él, és különösen, ha annak püspöke!

Németh Sándor - Vettetek-e Szent Szellemet? - Tanítás

Rodney H. Browne - A jó pásztor jellemzői 5.

Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, tolvaj az és rabló. 3 Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevükön szólítja és kivezeti őket. 4 És mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. János 10:2-4

6. A jó pásztor/szolgáló jó példát mutat: vezet, nem pedig terel; táplál és épít; nem rombol; és megéli, amit prédikál.

a. Az 1 Korinthus4:9-21-ben Pál arról az árról beszél, amit ő és más apostolok fizettek meg azért, hogy az evangéliumot elvihessék a korinthusbelieknek és a többi városnak és nemzetnek. Pál és az apostolok szerették, megfeddték ezeket a gyülekezeteket, és gondoskodtak róluk, mintha saját gyermekeik lettek volna.

1 Korinthus 4:15-16 - Mert ha tyzezer tanítómesteretek lenne is Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangélium által. 16 Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim.

b. A 2 Korinthus 4:8-18-ban Pál arról beszél, hogy miként szenvedett üdöztetést és nehézségeket ő és a többi apsotol azért, hogy Isten Igéjének igazsága eljuthasson a világhoz, azonban ők mindezt odaszántan és örömmel tették, mert előre látták, hogy a földön learatott gyümölcsnek jutalmát fogják venni a mennyben, miután elköltöznek e földről.

c. A 2 Korinthus 6:1-10-ben Pál arról beszél, hogy ők és az apostolok minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy jó példával álljanak elő mindenki számára, még szörnyű nehézségek és áldozatok árán is.

2 Korinthus 6:3-7 - Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék. 4 Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. 5 Vereségben, tömlőcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben. 6 Tisztaságban, tudományban, hossútűrésben, szívességben, Szent Szellemben, tettetés nélkül való szeretetben, 7 Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel.

d. Az 1 Timótheus 3:1-13-ban Pál lefekteti azokat a követelményeket, amelyeknek mindazoknak meg kell felelniük, akik vezető pozíciót szeretnének betölteni az Egyházban. Ezek a követelmények a következők:
Szükséges, hogy az illető feddhetetlen, egy feleségű, józan, mértékletes, illedelmes, vendégszerető, tanításra alkalmas legyen, nem szabad iszákosnak, verekedőnek lennie, nem szabad, hogy nyereségre vágyó legyen, szelídséggel kell rendelkeznie, nem szabad pénzsóvárnak lennie, a maga házát jól kell igazgatnia, gyermekeit tisztességesen engedelmességben kell nevelnie (mert ha valaki a saját családját nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten gyülekezetére?); ne legyen továbbá újonnan megtért, nehogy felvuvalkodván az ördög kárhoztatásába essék. Szükséges, hogy jó bizonysága legyen a kívülvalóktól, hogy gyalázatba és az ördög tőrébe ne essék. Tisztességesnek kell lennie, nem szabad, hogy kétnyelvű, borivó és nyereségre vágyó legyen, akinél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. Felesége hasonlóképpen tisztességes, nem veszekedő, józan, mindenben hűséges legyen.

e. Pál Timótheust a szolgálatról az 1 Timótheus 4:11-16-ban tanította, tanácsa pedig mindazokra vonatkozik, akiket az Úr elhív a szolgálatra. A következőkre okította Timótheust:
Legyen példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a szellemi dolgokban, a hitben, a tisztaságban; legyen gondja a felolvasásra, az intésre és a tanításra. Ne hagyja figyelmen kívül az elhívást, az életén levő ajándékokat és a kenetet, amelyet a Szent Szellemtől kapott; teljesen szánja oda magát Isten akaratára, és így szolgálja az Egyházat; élje meg azt, amit hisz és prédikál. Ez a tanács is szintén nekünk is szól, akik el vagyunk hívva a szolgálatra.

f. A 2 Timótheus 2:1-13-ban Pál tovább tanítja Timótheust:
Légy erős; támassz még több vezetőt, akik megbízhatóak, hűségesek, hozzáértők és képzettek arra, hogy másokat tanítsanak; tűrd el a nehézségeket és a szenvedést Jézus Krisztus elsőosztályú katonájához méltóan azzal a szándékkal, hogy csak Őt akard kielégíteni, és csak Neki akarj tetszeni; légy szorgalmas és fusd meg tisztességgel a futásodat; bármit is kelljen elszenvedned a földön, annak megfelelő jutalmat fogsz kapni a mennyben; maradj hűséges az Úrhoz, mert Ő is hűséges hozzád. Tanulmányozd szorgalmasan az Igét és helyesen használd az igazságnak Beszédét; ne vesztegesd az idődet vitázással, ill. okoskodásokkal; tisztítsd meg és választ el magadat, hogy tisztességre való edény lehess; kerüld az ifjúkori szenvedélyeket; kövesd az igazságot, a hitet, a szeretetet és a békességet; légy kedves és ügyes tanító; udvariasan és finoman igazítsd ki azokat, akik ellened szegülnek, hogy megnyerhesd és megtéríthesd őket.

g. A Titus 1:4-16-ban Pál újra elismétli, amit a vezetésről előzőleg Timótheusnak mondott, ideértve a következő elvárásokat is:
Megkérdőjelezhetetlen egyenességgel rendelkezz; ne hagyd, hogy azzal vádoljanak, hogy lazaerkölcsű vagy és helytelenül viselkedsz, hogy féktelen és rendetlen vagy; légy feddhetetlen, ne légy akaratos, ill. öntelt és elbizakodott; ne légy lobbanékony; légy vendégszerető és bőkezű; légy józan, higgadt; tapintatos; becsületes és igazságos; odaszánt; mértékletes és önmérsékletet gyakorló; ragaszkodj az Igéhez és úgy tanítsd, ahogy neked is tanították; tisztán és pontosan add át az üzenetet; fedd meg azokat, akik tévedésbe estek.

h. Ezek az elvárások nemcsak az apostolokra és a korai egyházi vezetőkre vonatkoznak, hanem teljes egészében ránk is. Arra kell törekednünk, hogy olyanok legyünk, mint az apostolok; követnünk és utánoznunk kell őket, ahogy ők is követték és utánozták az Urat (1 Korinthus 11:1; Filippi 3:17).

2 Timótheus 1:13-14 - Az egészséges beszédeknek példáját megtartsd, amiket éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szereteten. 14 A rádbízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Szellem által.

Derek Prince - A váltság a kereszten 10.

5 Mózes 28,47: Amiatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel mindennel bővölködvén...

Gondoljátok, hogy valaki olyan ostoba lehet, hogy ezt nem teszi?! Nekem hihetetlen, hogy valaki ezt visszautasítsa, és mégis, Isten népének legnagyobb része éppen ebbe a kategóriába tartozik. Nem szolgálják az Urat, az Ő Istenüket örömmel és jó szívvel bővölködvén. Mi így a választási lehetőségünk?

5 Mózes 28,48: Szolgálod majd a te ellenségeidet, akiket reád bocsát az Úr, éhen és szomjan, mezítelen és mindennek szűkiben, és vasigát vet nyakadra, míglen elpusztít téged.

Ha Isten ellenünk küldi az ellenséget, akkor tehetsz bármit, ott vagy az ellenség kezében. Számomra ez nagyon ijesztő dolog, hogy az engedetlenség Istent arra indítja, hogy az ellenséget rám küldje. Ez egy rémítő dolog, mert én tudom, milyen az én ellenségem. Elég sokáig és gyakran találkoztam vele ahhoz, hogy felismerjem másoknál is az ilyen ellenséget. Ha Isten démonokat szabadít ránk, akkor nincs menekülés, szolgálni fogod az ellenségedet.

Tudjátok, hogy a szegénységnek van démona? Láttam, hallottam, hogy megnevezte magát, és az ember, akiben volt, remegett, mint a kocsonya. Egyébként egy nagyon jól képzett két diplomás ember volt, jó hírű és nem volt képes állást találni két évig. Több mint 1.000 dollárt költött csak azért, hogy a nevét ismertté tegye vállalatoknál, de nem volt hely számára. Azután eljött hozzánk és azt kérdezte: Mi a probléma? Egy másik testvérrel sikerült lelepleznünk a szegénység démonát, amely megszaggatta, és rémületes volt ezt látni. Van egy másik démon is, amely nagyon különleges. Egy állatorvost hozhatok fel példaként, aki nagyon jó nevű, sikeres. Ez az állatorvos egy nagyon értékes lovat keresett egy nagyon gazdag ember számára. A ló nagyon jól haladt előre a tréningben, és az állatorvos elhatározta, hogy interurbán felhívja ezt az embert, hogy megmondja neki, hogy a lova nagyon jól halad. De valami volt benne, ami állandóan vissza akarta tartani ettől a telefonálástól.
És amíg küszködött vele, a démon megnevezte magát. Ez a takarékosság, a szűkmarkúság volt. Látta, hogy mennyire logikátlan volt az, hogy egy interurbán telefonhívást megvonjon a milliomostól, hogy megmondja neki: a lova jól halad. Ez egy nevetséges dolog volt, nagyon gyakorlatiatlan. Végül leküzdötte ezt, és felhívta. Az ember nagyon boldog volt. Természetesen néhány száz dollárba került ez neki. Ő depresszióval nőtt fel, egy olyan tanítás légkörében, hogy mindig spóroljon, és soha ne élvezze a javait. Nem Amerikából származom, mint tudjátok, de olyan sok emberrel találkoztam tanácsadás közben, és olyan sokszor, hogy amikor az emberek erről a depresszióról kezdenek beszélni, akkor már felismerek egy egészen más tekintetet, és úgy érzem, hogy egy seb maradt a neveltetésük miatt bennük.

Dave Hunt - Meghamisított történelem 9.

Az utána következő pápák készségesen követték Miklós pápa nyomdokait, és mindegyik az elődje tetteit használta fel arra, hogy saját cselekedeteit igazolja. Így egyre inkább nőtt az igény a csalatkozhatatlanság megfogalmazására, amit aztán nagyon ingatag alapokra helyeztek. Egy XIX. századi egyháztörténész, R. W. Thompson, aki maga is katolikus, a következőket írja:

"Mindehhez hozzátették a csalás és fondorlat különböző formáit is, amit a pápák és a klérus szükségesnek tartottak a pápaság hatalmának megerősítéséhez... III. Incét személyes érdeke és törekvése arra késztette, hogy gondoskodjon ezeknek a hamisítványoknak a fennmaradásáról, hogy... „a kegyes csalást az idő szentelje meg”...Az általa várt és remélt eredmény bekövetkezett...
[Ezek] a hamis Dekrétumok, amiket merész és arcátlan hamisítványoknak tartanak már mindenütt...; a pápaság által azóta elkövetett hibák és igazságtalanságok rendszerének sarkkövét jelentik, és alapot szolgáltatnak annak, amit IX. Piusz pápa Enciklikájában és a [Tévedések] Listájában irányoz elő..."

Az elkötelezett katolikusok megdöbbennének, ha megtudnák, hogy a római katolicizmust alátámasztó „apostoli tradíció” legnagyobb része (amire ugyanúgy kell tekinteniük, mint a Bibliára) valójában szándékosan kitervelt csalás. Az ezekre a hamisítványokra épült doktrínák annyira átszövik a katolicizmust, hogy még a csalás leleplezése után is vonakodtak a pápák attól, hogy megtegyék a szükséges helyreigazítást. A hamisításokat az egyik csalatkozhatatlan pápa a másik után erősítette meg. Az évszázadok során felhalmozódott hazugságoktól való teljes elszakadás alapjaiban rázná meg a római katolicizmus építményét.

IX. Piusz pápa is hamisítványra támaszkodott, amikor nyomást gyakorolt a püspökökre, hogy a pápai csalatkozhatatlanságot hivatalos dogmaként fogadják el az I. vatikáni zsinaton. A történelem tanúsága azonban minden kétséget kizáróan cáfolja mind az apostoli szukcessziót, mind a pápai csalatkozhatatlanságot.

Németh Sándor - Hogyan nyerhetünk teljes kegyelmet?

Tom Marshall - Tisztességre teremtve 6.

A tisztelet tartalma

A kapcsolatok többi eleméhez hasonlóan azt is mélyebben meg kell ér­te­nünk, hogy mit értünk a tisztelet vagy elismerés alatt, mivel ez a fo­ga­lom társadalmunkban annyira mellőzött lett, hogy ezeknek a sza­vak­nak van egy ódivatú, anakronisztikus csengése. Hadd álljon itt néhány ro­kon­ér­tel­mű kifejezés, amelyek hozzájárulnak majd a tisztelet fo­gal­má­nak gazdagításához. Va­lamennyien vágyunk arra, hogy részesüljünk ezek­ben a dolgokban.

1. Elfogadás

Ezt a szót használhatjuk egy nagyon passzív, sőt kifejezetten fatalista ér­te­lem­ben is: “Semmit sem tehetsz ellene, legjobban teszed, ha el­fo­ga­dod”. Nem ezt értjük az elfogadás kifejezésén. Az elfogadás egy cse­lek­vő hozzáállás, amely őszinte melegséggel és figyelmességgel fo­gad­ja a másik embert. Így lehetne megfogalmazni: “Jelenléteddel gaz­da­gí­tod ezt a csoportot”, vagy: “Örülök, hogy te is ehhez a gyü­le­ke­zet­hez, családhoz, vagy csapathoz tartozol”. Erre gondolt Pál, amikor ezt ír­ta: “Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott min­ket az Isten dicsőségére”.

2. Elismerés

Az elismerés válaszadás valakinek egy olyan módon, amely kifejezi, hogy egy különleges em­ber­ként magára vonta a figyelmünket, és ér­de­kel minket a tevékenysége, az eredményei és a vé­le­ménye. Azt jelzi, hogy mérlegre tettük emberi tulajdonságait, és pozitív, kedvező ered­mény­­­re jutottunk.

3. Jóváhagyás

A jóváhagyás egy ember fontosságtudatának megerősítése azáltal, hogy felhívjuk a figyelmét ké­pességeire és azokra a dolgokra, ame­lyek­­ben erős. A jóváhagyás azon az igazságon alapul, hogy Isten va­la­mennyi­­ün­ket úgy alkotott meg, hogy bizonyos dolgokban de nem min­­den­ben tehetségesek vagyunk, és azokra a dolgokra kell össz­pon­­to­sí­ta­nunk, amelyeket jól csi­ná­lunk, nem azokra, amikhez nem ér­tünk. Ez kiragadja az embert mások utánzásából, mert ezt mond­ja: “Cso­­dá­la­tos­nak tartalak, és szeretném, ha te is így gondolnál ma­gad­ra”. Annyi­ra nem értjük a tisztelet lényegét, hogy az ehhez hasonló mon­­da­tok idegenül csengenek a keresztény fü­lek számára, akár mond­juk, akár halljuk.

Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

Számtalan hívő bukik el a Sátán támadásai alatt. Vannak, akik nyíltan vétkeznek, és hátat fordítanak a hitnek, míg mások titokban vétkeznek, miközben igyekeznek fenntartani a kegyesség látszatát. Pál apostol ezt írja: „Egyáltalán ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr” (1Kor 4,5). Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a mindentudó és mindent figyelembe vevő Isten ítéletét előre meghirdessük. Vannak olyan emberek, akik egyetlen nap alatt több kísértéssel küzdenek, mint mások egy egész hónapban. A gyakran nyilvánosság előtt szereplő, ismert emberek vétke nagyobb visszhangot kap, és minél nagyobb a hírnév, annál hatalmasabbra növekszik akár egy kisebb bűn is. Ezért bármi is történjen körülötted, te szánd oda magad a megszentelt életre. „Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsidók 12,14). REINHARD BONNKE

Németh Sándor - Miről tudom, hogy betöltekeztem Szent Szellemmel?

Dave Hunt - Meghamisított történelem 8.

A történelem gátlástalan meghamisítása

Ez volt a törekvése a legtöbb embernek, akik Péter apostol állítólagos trónszékéért küzdöttek, és néha még egymás ellen is háborút indítottak. Jézus Krisztus nevében és kegyes keresztvetések közepette teljes erővel munkálkodtak a hatalom, élvezetek és vagyon iránti vágyuk kielégítésén. Az egyházatyák korai írásaiban - nem is szólva a Bibliáról - semmi olyat nem találunk, ami azt igazolná, hogy magukat az egész egyház, még kevésbé a világ abszolút és tévedhetetlen uraivá tették.
Ezért a pápáknak más igazolás után kellett nézniük. Ők a történelem átírásának eszközéhez nyúltak, és egymás után állították elő az állítólagos történelmi dokumentumokat. Az első ilyen merész hamisítvány a Konstantin-féle ajándékozási okirat volt, amelyről már korábban említést tettünk. Ezt követte a korai pápai határozatokat tartalmazó ún. hidorus Dekrétuma elnevezésű hamisítvány; ezeket állítólag Izidor püspök (560-636) állította össze, de valójában a IX. században íródtak.
Ezek a csalások képezik alapját a még ma is érvényben lévő legtöbb tradíciónak.

A katolikus történész, J. H. Ignaz von Döllinger a következőket írja: „Az Isidorus Dekrétuma megszületése előtt sehol nem történt komoly kísérlet a csalatkozhatatlanság neo-római elméletének bevezetésére. A pápák még csak nem is álmodtak arról, hogy ilyen kiváltságra tartsanak igényt.” Így folytatja:

"Ez a hamis Dekrétum fokozatosan, de biztosan megváltoztatta az egyház teljes berendezkedését és vezetését. Az egész történelemben nehéz volna még egy példát találni az ennyire sikeres, de mégis esetlen csalásra. Már három évszázad elmúlt azóta [1869-ban írta ezt - a ford.], hogy fény derült a csalásra, mégis az itt lefektetett és gyakorlatba átültetett elvek olyan mély gyökeret vertek az egyházban, és annyira átszőtték annak életét, hogy a csalás leleplezése egyáltalán nem rázta meg a fennálló rendszert."

Az Isidorus Dekrétuma kb. 100 kitalált rendeletet foglal magába; ezeket állítólag a korábbi pápák hirdették ki. Ezenkívül tartalmazza feltételezett egyházi tekintélyek és szinódusok hamisított írásait is. I. Miklós pápának (858-67) pontosan ilyen koholmányokra volt szüksége annak az állításnak az igazolására, miszerint a pápák „Isten helyét töltik be a földön”, abszolút hatalmuk van a királyok felett, beleértve azt a jogot is, hogy parancsot adhatnak azok lemészárlására, akik fellépnek ellenük - és mindez Jézus Krisztus nevében történt.

R. Liardon - Maria Woodworth-Etter 6.

Egyszer egy idősebb úriember, aki már átutazta a világot, olyan helyre tévedt, ahol Maria szolgált. Vallásos ember volt, ezért úgy dön­tött, hogy kuriózumképpen elmegy az egyik összejövetelre. Ahogy ott ült az összejövetelen, néhány vicces megjegyzést tett a barátainak az erő megnyilvánulásairól, majd büszkeséggel telve bátran elindult a színpad felé, hogy megvizsgálja a dolgot közelebbről. Mielőtt elérte volna a pulpitust, Isten ereje földhöz vágta, és több mint két órán át feküdt ott. Ebben az állapotában Isten megmutatta neki a Mennyet és a Poklot. Megértette, hogy választania kell. Azonnal Istent választotta és újjászületett. Utána már azért jött el, hogy dicsőítse Istent.

Miután a transz elmúlt, csak egyet tudott mondani; sajnálja, hogy hatvan évet hagyott elveszni az életéből vallásosságban úgy, hogy köz­ben Jézus Krisztust sohasem ismerte személyesen. Mégis, újságok és hitetlen szolgálók óva intették az embereket, hogy tartsák távol magukát az összejövetelektől. Azt állították, hogy ott az emberek „idegbetegekké válnak”. Mindamellett ezrek tértek meg; sokak közülük a földre estek, és mint a halottak feküdtek - sokszor még a hazafelé vezető úton is. Állító­lag sokan még mérföldekre az összejö­vetelektől, otthon is az erő befolyása alá kerültek. Mi a transz? Az Istentől kapott láto­más négy szintjének egyike. A látomás első szintje a „belső látomás”. Egy kép, amit a belső vagy szellemi embe­redben látsz, és ha odafigyelsz rá, nagy hasznodra lesz. A második a „nyílt lá­tomás.” Ez a látomás úgy jön, hogy a szemed nyitva van. Olyan, mintha egy mozivásznat látnál magad előtt, amelyen Isten lejátszik egy jelenetet, amit meg akar mutatni ne­ked. A harmadik az „éjszakai látomás”. Ilyenkor Isten ad egy álmot, hogy felhívja a figyelmedet egy bizonyos dologra. Az utolsó fajta a „transz látomás”. Ebben az esetben Isten a természetes képességeket egy időre felfüggeszti, így szabadon tud szolgálni bármilyen szükség­gel kapcsolatban. Amikor az emberek visszajöttek a transzból Etter testvérnő összejövetelein, elmondták, hogy látták a Mennyet és a Pok­lot. Etter testvérnő stílusa - enyhén szólva - különbözött korának töb­bi szolgálójától. Soha nem tiltotta el a közönséget az aktív részvétel­től. Az 1800-as évek végén született sztoikus egyházi rendelettel szemben Maria hitt a kiáltásban, táncolásban, éneklésben és a prédikálásban. Hitt abban, hogy az érzelmi megnyilvánulások fontosak mindaddig, amíg rendben zajlanak. Hitt abban, hogy a fizikai meg­nyilvánulások hiánya az aposztázia egyik jele.

700-as Club - Egy kisgyermek megpróbáltatásai

Derek Prince - A váltság a kereszten 9.

Nézzük meg a következő szempontot, a hatodikat.

2 Korinthus 8,9: Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén szegénnyé lett érettetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok.

Mi a két ellentét itt? A szegénység - a rossz, és a gazdagság - ami jó. Ez az én egyszerű gondolatom erről. A szegénységet rossznak tartom. Ha azt mondod, hogy a szegénység áldás, akkor miért kritizáljátok, és miért mentek egy héten 5-6 napig dolgozni, hogy elmulasszátok ezt az "áldást"? Ez nevetséges dolog, ez csak egy vallásos beszéd. Az emberek az ellenség nyomása alatt vannak, betegek, szegények, és azt mondják, hogy Isten akarata ez. De ez tévedés! Az az ember, aki ilyenkor megveregeti a hátadat, és megvigasztal a hitetlenségedben, az igazán nem tesz neked szívességet. Figyeljük meg a 9. verset, a jótéteményt, amely azonban kegyelem.

János 1,17: Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által lett. 

Csak egy formája van a kegyelemnek: Jézus Krisztus. Csak egy alapja van a kegyelemnek: a kereszt; egy eszköze van, hogy megszerezzük: a hit; csak egy közvetítője van: a Szent Szellem. A Szent Szellem szolgáltatja mindazt az igazságot, ami Isten kegyelméből elérhető. Ezért ezt nem lehet ellopni, vagy kicsalni, mert a Szent Szellem adja és közvetíti. Ő Isten kegyelmének a közvetítője. Bizonyára ismeritek ezt a szép példázatot: Ábrahám elküldi az ő szolgáját, hogy menyasszonyt keressen fiának. Minden jó vasárnapi iskola így tanítja: Ábrahám Istennek, az Atyának a képe, a fiú Jézus Krisztus képe, a mennyasszony pedig a gyülekezet képe. A közvetítő szolga pedig a Szent Szellem képe. Ő a közvetítője az Atya gazdagságának azok számára, akik hisznek a Fiúban. Csodálatos dolognak tartom, hogy hány tevét vitt magával a szolga? Tízet. Ezek mind meg voltak rakva drágaságokkal, ajándékokkal és amikor Rebeka hitt, akkor a szolga elkezdte kinyitni az ajándékokat és odadni Rebekának és ez a kegyelem. Mi által jön? Hit által! És ezt a Szent Szellem adja. Kinek a számára? Akik elfogadják a Fiút, Jézus Krisztust. Tehát a kegyelem az a váltság ebben az esetben, a mi szegénységünket váltjuk be Jézus Krisztusnak a gazdagságára. Jézus gazdag volt. Minden gazdagság a mennyben az övé. De Ő szegénnyé lett értünk, hogy mi az Ő szegénysége által - azt szoktam mondani - gazdagokká legyünk. De Isten kijavított, hogy ez nem azt jelenti, hogy "gazdaggá válni”, hanem azt, hogy "gazdagnak lenni”. Tehát nem gazdaggá és szegénnyé újra, pontosan úgy ahogyan a betegség esetében, betegnek lenni és meggyógyulni, hanem egészségesnek lenni, gazdagságban lenni folytonosan.

3 János 2: Szeretett barátom, kívánom, hogy jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek.

5 Mózes 28,47-48: emlékezzetek, ez az átkoknak a felsorolása:

Amiatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó
szívvel, mindennel bővölködvén...

Mi az Úr akarata? Hogy örömmel és jó szívvel szolgáljuk Őt, mindennel bővölködvén. Most ne mondjátok azt, hogy nem örültök akkor, ha Isten megáld bővölködéssel. Nem lehettek ilyen vallásosak, hogy ezt így színleljétek. Számomra ez csodálatos! Először is azért, mert én szeretem a bővölködést, másrészt azért, mert látom, hogy az én Atyámnak tetszik, hogy nekem van valamim. Ez nemcsak azt jelenti, hogy van egy dolog a birtokomban, hanem ez egy szellem a dolog mögött.

Dave Hunt - Meghamisított történelem 7.

Találékony magyarázatokat kellett kifejleszteni az évszázadok során, hogy végül eljussanak ahhoz az elmélethez, miszerint azt a Krisztust, akinek „nem volt hova lehajtania a fejét” (Máté 8,20), aki szegényen élt és mezítelenül halt meg a kereszten, egy olyan királyi főpap képviseli, aki 1100 szobás palotával rendelkezik, akit éjjel és nappal szolgák hada vesz körül, és aki a legfinomabb aranyhímzésű selyem ruhákat hordja! Egyszerre nevetséges és egyben istenkáromlással felérő, hogy Jézus ilyen pompát és luxust hagyott volna Péterre.

A pápák dicsősége és hatalma még csak távolról sem hasonlít Péter apostol egyszerű és szegény életvezetésére. Ez a halászemberből lett apostol azt mondta: „Aranyom és ezüstöm nincs” (Apostolok cselekedetei 3,6). A korai egyházban nem ismerték a pápai fényűzést és a királyok feletti hatalom dölyfös követelését, csak évszázadokkal később terjedt el, ahogy az ambiciózus pápák fokozatosan kiterjesztették és megszilárdították hatalmukat és a világi uralkodók fölötti befolyásukat. A pápák olyan címeket kezdtek felvenni, mint „a világ legfőbb ura” és a „királyok királya”. Mások azt állították magukról, hogy „földre szállt istenek”, sokuk még „megváltónak” is nevezte magát, aki „úgy függött a kereszten, mint Krisztus” , és továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy „Jézus Istennel egy szintre emelte a pápákat”. Péter apostol az ilyen nagyzási hóborttal összefüggő csalást mint istenkáromlást utasította volna el.

Az egész birodalom fővárosa Róma volt, mielőtt Konstantin északra helyezte székhelyét, majd ezután a nyugati birodalom fővárosának tekintették Rómát. Míg Konstantin császár Konstantinápolyban (a mai Isztambulban) építette ki hatalmát, a pápa nemcsak mint az egyház feje, hanem mint a nyugati területek császára is majdhogynem abszolút hatalomra tett szert. Amikor a birodalom később elbukott, a pápaság volt az, amely a megmaradt területek folytonosságát megadta.
Thomas Hobbes szerint: „A pápaság nem más, mint az elpusztult Római Birodalom szelleme, ami megkoronázva ül annak sírján.”

W. H. C. Frend, az egyháztörténet nyugalmazott professzora klasszikusnak számító A kereszténység felemelkedése (The Rise of Christianity) című művében kiemeli, hogy az V. század közepére az egyház „a legfontosabb tényezővé vált a birodalomban élő emberek életében. A szűz és a szentek helyettesítették a (pogány) isteneket, és ők voltak a városok védőszentjei”. Leó pápa (440-61) azzal dicsekedett, hogy Szent Péter és Szent Pál „Romulus és Remus helyére léptek mint a város (Róma) védőszentjei”. Frend a következőt írja: „A keresztény Róma törvényes örököse volt a pogány Rómának... Krisztus győzött, Róma kész
volt, hogy hatalmát egészen az egekig terjessze”.

Dr. Leaf - A Férfi–Nő Kapcsolatról

A házastársi kapcsolat néha frusztráló és nehézkes lehet, ám nem kellene ennek így lennie! A kapcsolatok sikere az agyban kezdődik el – és a másik megértésére törekszik –, majd választásainkon keresztül a szellemben fejeződik be, ami tudja az igazságot. 

A férfi és női agy különbségeivel foglalkozó könyvemben bemutatok három lényeges területet:
• egymás kiegészítői és nem versenytársai vagyunk
• összeférhető a két fél
• kipótoljuk egymás hiányát

A férfi és a nő úgy lett alkotva, hogy kiegészítsék egymást, ezért egyéni erősségeinken keresztül exponenciálisan jobban teljesítünk együtt. Ez ugyanúgy érvényes a férj–feleség kapcsolatra, mint az apa–lánya és anya–fia közti kapcsolatra, személyi és szakmai téren is.
Nem kell doktori fokozat ahhoz, hogy rájöjjünk, a férfi és a női nem különböző. Nem egyformán gondolkodunk, nem ugyanúgy beszélünk és viselkedünk. Ezek a különbségek nem a környezetünkből vagy a neveltetésünkből származnak; Isten tervezte el így. Ahogyan az 1.Mózes 1:27-ben áll: az Úr a férfit és a nőt saját képmására teremtette.

A Ki kapcsolta ki az agyad? könyvemben a Férfi és női visszaemlékezés közti különbség című fejezetben ezt is részletesen tárgyaljuk. Ez több mint egy általános, házasságról szóló előadássorozat. Kulcsfontosságú betekintést ad, és segít jobban megérteni az ellenkező nem rejtélyes viselkedését. Ezen kívül gyakorlati tanácsokkal lát el, hogyan tudjuk megjobbítani kapcsolatunk minőségét.

Mindenki saját magát adja, és egyediségét fejezi ki férfiasságán vagy nőiességén keresztül. Ha akarjuk, ha nem, szükségszerűen naponta kapcsolatba kerülünk az ellenkező nem képviselőivel! Meg kell küzdenünk azért, hogy az elménk ne váljon mérgezetté, és megértsük egymást! Ezáltal egyébként növeljük az intelligenciánkat, az egészségünket, és meghosszabbítjuk életünk éveit.
Hogy miért fontos ez? Álljon itt egy kijózanító gondolat: kutatások bizonyítják, hogy azok a házaspárok, akik cinikusak egymással és veszekedősek, 40 százalékkal lassabban gyógyulnak, ha megbetegednek, mint azok, akiknek jó a kapcsolatuk a házastársukkal, és hálásan viszonyulnak egymáshoz.

Németh Sándor - Mi a jele a Szent Lélekkel való betöltekezésnek?

R. Liardon - Maria Woodworth-Etter 5.

Nem szabad soha feladnunk. Isten azért hívott el minket, hogy engedelmeskedjünk Neki bármi áron, és a sikerünk majd válasz lesz a kritikusainknak. Ha úgy tűnik, hogy egy nehéz ponthoz érkezett az éle­ted vagy a szolgálatod, ne nyafogj és ne panaszkodj. Ne próbálj okokat keresni. Imádkozz! A magyarázkodások és kifogások megfosztanak bennünket a hittől. Ne add fel és ne fuss el! Használd azt a hatalmat, amit Jézuson keresztül kaptál, és döntsd le a démoni erőket, amelyek megvakítják az embereket. Ima által végy hatalmat és teremts tiszta utat a Szent Szellem számára, hogy szolgáljon az emberek szíve felé. Etter testvérnő építette a szellemét ima által, ami legyőzhetetlen erőt hozott létre benne. Az ébredés szolgálójaként vált ismertté, aki be tud­ta venni a városokat.

Etter testvémő úttörő munkát végzett azokkal a pünkösdi megnyilvá­nulásokkal, amelyek napjainkban már teljesen elterjedtek. Egy nyugat-ohiobeli gyülekezetben történt - ahol Isten ereje hatalmasan megnyilvánult prédikációja alatt hogy a gabonakévékről szóló láto­mása először vált valóra: a gyülekezetben az emberek „transzba” es­tek. Ez a szellemi megnyilvánulás jelentős értéket kölcsönzött a szol­gálatának, ugyanakkor kemény üldözést is maga után vont.

Mind az ideig az egyházban nem ismerték ezt a megnyilvánulást úgy, ahogy ma ismerjük. Maria így emlékezik erről:

„Tizenöten jöttek az oltárhoz kegyelemért kiáltozva. Férfiak és nők estek el, s mint a halottak feküdtek a földön. Még sohasem láttam ilyet azelőtt. Éreztem, hogy ez Isten munkája, de nem tudtam, hogyan magyarázzam meg, vagy mit mondjak.”

Miután a földön feküdtek egy ideig, - ragyogó arccal ugrottak talp­ra, és kiáltozva dicsőítették Istent. Etter testvérnő elmondta, hogy még soha sem látott ezelőtt ilyen kirobbanó megtérőket. A szolgálók és a presbiterek zokogtak és dicsőítették Istent a „pünkösdi erőért”. Ez után az összejövetel után Etter testvérnő szolgálatán rendszeressé vált ez a jellegzetes megnyilvánulás, amely mindig követte a prédikációját, miközben százak jöttek Jézushoz.

Mindenki a transzról beszélt. Százak jöttek el, hogy megízleljék a Szent Szellemnek ezt a kiáradását, míg mások azért jöttek, hogy meg­figyeljék vagy kinevessék a látottakat. Az egyik összejövetelre tizenöt orvos jött el, hogy megvizsgálja a transz-jelenséget. Egyikük a világ legnagyobb szaktekintélyei közé tartozott. Etter testvémő így ír erről:

„Nem akarta elismerni, hogy az erő Istentől jön. Ak­kor lett volna boldog, ha be tudja bizonyítani, hogy va­lahonnan máshonnan ered. Vizsgálódni jött, és egy­szer csak áthívták a ház másik részébe. Amikor át­ment oda, remélte, hogy valami új dolgot fog látni. Meglepetésére a saját fiára bukkant az oltárnál, aki azt akarta, hogy az apja imádkozzon érte. Nem volt képes rá. Isten megmutatta neki, hogy ki is ő és mit tesz, s aztán saját magáért kezdett el imádkozni. Miközben imádkozott, transzba esett, és látta a pokol borzalma­it. Teljesen összeomlott. Egy szörnyű küzdelem után Isten megmentette őt. Ettől fogva azon fáradozott, hogy lelkeket mentsen meg Krisztusnak.”

Etter testvémő beszámolt egy olyan partiról is, ahol néhány fiatal lány összegyűlt, és elhatározták, hogy jól fognak szórakozni: eljátsza­nak egy transzot. Azonban Isten ereje hirtelen megragadta őket, és az utánzás helyett kegyelemért kiáltottak Istenhez.

Rodney H. Browne - A jó pásztor jellemzői 4.

Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, tolvaj az és rabló. János 10:2

5. A jó pásztor/szolgáló gondot visel a nyájáról. Jól ismeri a nyáját. Isten szerint való személyes és közösségi útmutatásokkal és tanácsokkal látja el őket. Azért van, hogy segítsen és szolgáljon.

a. A jó pásztor/szolgáló vezeti a nyáját és mindig Jézusra mutat.

János 10:3 - Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevükön szólítja és kivezeti őket.

János 10:9 - Én vagyok az ajtó: ha valaki Énrajtam megy be, megtartatik, és bejár és kijár majd, és legelőt talál.

b. A jó pásztor/szolgáló imádkozik és közbenjár a nyájáért, hogy növekedjenek az Úrban, hogy jobban megismerjék Istent, és hogy megismerjék, kik ők Krisztusban.

Efézus 1:15-16 - Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket, 16 Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben.

c. A jó pásztor/szolgáló minden tekintetben adakozó. Őszintén prédikálja az igazságot. Nem manipulatív. Maga elé helyezi a nyáját, és szellemi jólétük elsődleges a számára. Adja idejét és figyelmét. Nem kapzsi, és nem kívánja nyája egyetlen tagjának tulajdonát sem; sőt, nem is jelent terhet a számukra. Csak szeret, szolgál, bátorít, figyelmeztet, buzdít, védelmez és vigyázza a nyájat.

Apostolok Cselekedetei 20:26-35 - Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől tiszta vagyok. 27 Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát. 28 Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká tett az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. 29 Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek tiközétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. 30 Sőt, ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják. 31 Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szüntem könnyhullatással inteni mindenkit. 32 És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az Ő kegyelmessége Igéjének, Aki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt. 33 Senkinek ezüstjét vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam: 34 Sőt, magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak. 35 Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert Ő mondá: Jobb adni, mint venni.

1 Thessalonika 2:4-13 - Hanem amiképpen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangéliumot, aképpen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk, hanem az Istennek, Aki megvizsgálja a mi szívünket. 5 Mert sem hízelkedő beszéddel, amint tudjátok, sem telhetetlenség színében nem léptünk fel soha, Isten a bizonyság; 6 Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai. 7 De szívélyesek voltunk tiközöttetek, amiként a dajka dajkálgatja az ő gyermekeit. 8 Így felbuzdulva irántatok, készek voltunk közölni veletek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk. 9 Emlékezhettek ugyanis, atyámfiai, a mi fáradozásunkra és bajlakodásunkra: mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük néktek az Isten evangéliumát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek. 10 Ti vagytok bizonyságok és az Isten, milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk előttetek, akik hisztek. 11 Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy intettünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat. 12 És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, Aki az Ő országába és dicsőségébe hív titeket. 13 Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (aminthogy valósággal az is), amely munkálkodik is tibennetek, akik hisztek.

d. A jó pásztor/szolgáló Isten szerinti példát mutat a nyájnak, és vigyáz a lelkükre.

Zsidókhoz írt levél 13:7 - Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.

Zsidókhoz írt levél 13:17 - Engedelmeskedjetek előljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ.

Dave Hunt - Meghamisított történelem 6.

A Golgotától a királyi főpapi trónusig

Nagy fantázia szükséges ahhoz, hogy ebből az egyszerű állításból: „ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat”, eredeztessük a „péteri hivatalt”, az apostoli utódlást, a pápai csalatkozhatatlanságot és mindazt a pompát, ceremóniát és hatalmat, ami ma a pápát körülveszi. Ahogy egy katolikus író kellő iróniával megjegyzi: „...nagyon nagy ügyesség kellett ahhoz, hogy egy szegény ácsnak egy éppoly szegény halásznak mondott szavait egy királyi főpapra vonatkoztassák, akit nem sokkal ezután a világ urának neveztek”.

Mégis ez az egyedüli bibliai alap, amelyre a római katolikus egyház egész felépítménye épül. Ez magába foglalja a pápaság csalatkozhatatlanságát, az apostoli szukcessziót (a szentelésről szentelésre tovább adott kegyelemközvetítési örökséget), a papok, püspökök, érsekek, bíborosok bonyolult hierarchiáját, a püspökök magisztériumát (tanítóhivatalát), aminek kizárólagos joga van a Biblia értelmezésére, valamint azt a feltételezést, hogy ha a pápa a hit és erkölcs kérdéseivel kapcsolatban „ex cathedra” szól az egész egyháznak, akkor érvényesül állítólagos csalatkozhatatlansága stb. Sem a Máté 16,18, sem más bibliai idézetek még csak megközelítőleg sem támasztják alá, nemhogy kifejezetten állítanák a fent említett gyakorlatokat. A katolicizmus védelmezői mindezzel nem törődnek, és a tradícióban keresnek támogatást. Ezáltal azonban a hitetés és a megcsalattatás útvesztőjébe kerülnek.

Németh Sándor - Mi a szerepe Izraelnek Isten tervében?

Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 15.

A Szellem ajándékainak gyalázása

Még olyan körökben is, ahol hisznek az írások tévedhetetlenségében, vannak olyanok, akiknek nagyon torz nézeteik vannak az újszövetségi egyházról és a Szellem ajándékairól, és tagadják, hogy ezek az ajándékok ma is valóságosak. Azt állítják például, hogy Istennek az volt az akarata, hogy a Szellem ajándékai szűnjenek meg, miután a keresztények első generációja felhasználta azokat a Jézussal kapcsolatos igazságok demonstrálására. Attól kezdve minden kereszténynek csak hitre van szüksége (nem látásra) azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy az ilyen dolgok valamikor megtörténtek. Úgy érvelnek, hogy ha valaki ma szeretné megkapni az ajándékokat, akkor annak az embernek nincs hite!

Az ilyen jellegű felfogás a hagyományos konzervatív evangéliumi és a liberális álláspont – vagyis a keresztény hagyományok két olyan szálának – meglehetősen furcsa házasságát hozza létre, amelyekben szinte semmi közös sincs. Az ember kísértést érez azt mondani, hogy ha valami képes egységbe hozni két, ennyire eltérő hagyományt, akkor az vagy Istentől van, vagy pedig a gonosztól! Mivel ez a felfogás tagadja Isten igéjének egy részét (amelyet a Szent Szellem írt), nem nehéz felismerni a megtévesztés forrását.

Ám az az egyik fontos különbség a merev konzervatív evangéliumi nézőpont és a liberális felfogás között, hogy a konzervatívok időnként még azt is állítják, hogy a Szellem ajándékainak használata (és különösen a nyelveken szólás) tulajdonképpen démonok igénybevételét vagy az okkultizmusban való tevékenykedést jelenti. A liberálisok, akik nem hisznek a démonok létezésében, nem hoznak fel ilyen súlyos vádakat, és egyszerűen az illúziók világába sorolják ezt a kérdést.

C. Fred Dickason, amikor konzervatív nézőpontból megírja – egyébként kiváló – tanulmányát Démoni megszállottság és a keresztények címmel, sajnálatos módon erre a következtetésre jut (189. oldal): „a szellemi ajándékok és a nyelveken szólás a korai egyházban (csak) bizonyíték volt a zsidók számára arra nézve, hogy Mózes helyét Jézus foglalta el és hogy az evangélium igaz”. Továbbmegy, és azt mondja, kételkedik abban, hogy: „létezik-e ma bármilyen nyelveken szólás újszövetségi értelemben”. (Kurt Koch a gyógyulásról és a szabadulásról írt könyvében ugyanezt a hibát követi el.)

Nézetét alátámasztó bizonyítékként Dickason kijelenti, hogy megszabadított embereket a nyelveken szólás démonaitól, amelyek kézrátétel útján hatoltak beléjük. Egy alkalommal, amikor egy hölgy felé szolgált – mondja ő –, a démon bevallotta, azért lépett be az életébe, hogy „megadja neki azt, amire vágyott és hogy félrevezesse őt”. Hitem szerint a kulcs annak megértéséhez, hogy mi történt ebben az esetben, a fentiekben idézett mondatban rejlik. A hölgy az ajándékot akarta, nem az ajándékozót. Ez csak azt hangsúlyozza ki, mennyire fontos, hogy hitünk minden szempontból Jézusra összpontosítson, ellenkező esetben nagyon nagy a megtévesztés veszélye. Az ehhez hasonló esetekben a Sátán mindig lesben áll, hogy megtévesztéssel rávegye az embereket a valós ajándék démoni utánzatának elfogadására.

Az ilyen jellegű megtévesztés bizonyítékai nem tagadják a nyelveken szólás valóságát, hanem ennek pont az ellenkezője az igaz. A Sátán csak a valóságos dolgokat próbálja meg leutánozni, különben a megtévesztés nem jelentene kísértést, mert nem lenne semmi jelentősége! Én is megszabadítottam már embereket a démoni nyelveken szólástól, de ez nem jelenti azt, hogy minden nyelveken szólás démonikus.

Amikor egy közösségben az emberek nyelveken szólnak vagy énekelnek, nem nehéz felismerni azokat, akik nem Istentől kapott nyelveken beszélnek. A démoni nyelveken szólás gyakran szellemileg durvának vagy bántónak tűnik, és az ember a szellemében érzi, mi is ennek a nyelveken szólásnak a forrása. Isten azért adta nekünk a szellemek megkülönböztetésének ajándékát, hogy képesek legyünk megkülönböztetni a tőle származó dolgokat azoktól, amelyek nem tőle származnak (1Korinthus 12:10). Nem lenne szükségünk erre az ajándékra, ha nem kellene különbséget tennünk az igaz és a hamis dolgok között.

Ha kijelentjük, hogy minden nyelveken szólás hamis, akkor tagadjuk egy csodálatos ajándéknak a valóságát, amelyet Isten azért adott, hogy megáldja az ő népét. Jóllehet az ilyen hitrendszerek lehetnek kényelmesek, ártalmatlanok, minden erőszaktól és kockázattól mentesek, nincs semmi igei létjogosultságuk vagy tapasztalati alátámasztásuk az egyház korai történetéből.

Hasonló érvekkel állhatnánk elő a Szellem többi ajándékának használatáról, amelyeket Pál felsorol az 1Korinthus 12-ben, az Efézus 4-ben, a Róma 12-ben stb. De minden ilyen érvelés konklúziója ugyanaz lenne. Ha nem fogadjuk el azt, hogy Isten meg akarta áldani az ő népét ezeknek az ajándékoknak a használatán keresztül, és hogy a hívőknek használniuk kell ezeket minden keresztény szolgálatban és a szellemi hadviselésben, akkor ez a nézőpont démoni belépési ponttá válhat, amely vallásos szokások uralma alatt tartja a helyi gyülekezetet, ellentétben a Szent Szellemben élt élet felszabadító dinamizmusával.

Az az érzésem, hogy vannak olyan gyülekezetek, amelyek erős harcos férfiakból állnak, akik le vannak láncolva és láncaikat a hitetlenség lakatjával lezárták. Az emberek gyakran annyira félnek vezetőiktől, akik annyira szemmel tartják őket, hogy észre sem veszik a láncokat vagy a lakatot, nem is beszélve a hit kulcsáról, amely megnyithatná a zárakat és felszabadíthatná a közösséget arra, hogy valóban a Krisztus teste legyen.

Derek Prince - A váltság a kereszten 8.

Tovább nézzük a 44. vers végét:

(44) ... ő fej lesz, te pedig farok.

Figyeljétek meg, hogy ez a fordítottja az áldásnak. Most az ellenség diktál. Ahányszor én máshol találom magamat, megállok és azt mondom, hogy mi a baj? Amikor azt látom, hogy most meg kell csinálnom valamit, akkor a következő percben megállok és azt mondom: "Várj egy kicsit!" Nem szabad
megengedni, hogy a körülmény, vagy az idő diktáljon. Nekem kell diktálnom!
Előfordul, hogy az a problémám, hogy valamit meg kell csinálnom a jövő héten, vagy holnap, vagy a jövő hónapban vagy a jövő évben, s a magam határidejére bízom magamat, és akkor konfliktus jön, diszharmónia aközött, amit én akarok csinálni, és aközött, amit Isten akar. Látom, hogy a feleségem mosolyog és azt mondja: "Végre rájöttél!" Ha úgy találod, hogy valami űz, akkor nem te vagy a fej, hanem valaki más, ez az ellenség. Ne hagyd, hogy az ellenség visszavegye a vezetést, mert te Isten gyermeke vagy! Ne engedd, hogy kimondd, hogy majd legközelebb. Most nézzük tovább: 52. vers:

(52) És megszáll téged minden városodban, míglen leomlanak a te magas és erős kőfalaid, amelyekben bízol, minden te földeden, megszáll téged minden városodban, minden te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ád néked.

Tudjátok Jézus mit mondott a Máté 18-ban? "A pokol kapui nem vesznek rajta erőt." Fel kell venni a kezdeményezést. Ne az ellenség ostromolja a gyülekezetet, hanem a gyülekezet ostromolja az ellenséget. Nekünk kell támadni a Sátán magasságait. Az is itt van, hogy a fegyverek nem testiek, hanem hatalmasak Isten által az erősségek lerontására. Ha Isten népe engedetlen, elveszíti a kezdeményezést és átkerül az ellenség kezébe. Ilyenkor az ellenség kezdi el csinálni ellenünk, amit nekünk kellene csinálni az ellenséggel.

Németh Sándor - Több csoda volt a korai egyházban, mint ma?

R. Liardon - Maria Woodworth-Etter 4.

Maria először saját lakóhelyén próbálkozott meg a szolgálattal. Fogal­ma sem volt arról, mit fog mondani, de Isten szólt hozzá, hogy men­jen, és majd Ő szót ad a szájába.

Isten betöltötte igéjét. Amikor Maria először állt ki az emberek elé - többségük a rokonságából került ki - és kinyitotta a száját, az em­berek zokogva a földre estek. Voltak, akik felpattantak és könnyek között kiszaladtak a teremből. Ezek után Mariát sokan megkeresték a környékről. Számos gyülekezetből is felkérték, hogy menjen el és újít­sa meg a közösségüket. Rövid időn belül kiterjesztette a szolgálatát nyugat felé. Kilenc ébredési összejövetelt és kétszáz prédikációt tartott, továbbá két gyülekezetet indított el, amelyeknek vasárnapi isko­lájába több mint százan jártak. Isten értékelte Mariát, és hamarosan kárpótolta az elveszett éveiért.

Volt egy különleges összejövetel egy Devils Den (démonok odúja) nevű városban. Még nem volt olyan szolgáló, aki valaha is sikeres lett volna ott. Az emberek azért jöttek el, hogy gúnyt űzzenek belőle. El­jöttek megnézni a női evangélistát, aki hamarosan összetörve és legyőzötten fog elszaladni a városból. De életük legnagyobb meglepeté­se érte őket! Jóllehet Etter testvér nő volt, de nem olyan, akit csak úgy le lehet győzni. Ismerte a kulcsot a szellemi harchoz, és olyan buzgón imádkozott, hogy az megnyitotta a Mennyet.

Maria három napig prédikált és imádkozott. Senki sem mozdult. Végül a negyedik napon, miközben közbenjárt a városért, szellemi ha­talmával élve megtörte a Devils Den fölött uralkodó démoni erőssége­ket. Imádkozott azért, hogy Isten mutassa be hatalmas módon az ere­jét, hogy megtörjön az emberek merev, formális vallásossága. Azon az estén az emberek végigsírták az összejövetelt, és megtértek Istenhez. Ez volt Isten jelenlétének addigi legnagyobb megnyilvánulása ebben a városban.

Tom Marshall - Tisztességre teremtve 5.

A teljesítmény értéke

Van egy harmadik értékmérő is, ez pedig a teljesítménynek, az elért ered­­mé­nyek­nek az elismerése. “A jól forgolódó presbiterek kettős tisz­tes­­ség­re méltattassanak, főképpen akik a beszédben és tanításban fá­ra­­doz­nak” mondja Pál. Ebben a tekintetben meg kell adnunk a tisz­tes­­sé­get annak, akit az megillet. Minden dolgunkban az elérhető leg­jobb teljesítményre kell törekednünk. Amit elvállalunk, azt a lehető leg­job­ban kell megcsinálnunk. Lehet, hogy képességeink és adott­sá­ga­ink korlátozottak, és minden igyekezetünk ellenére is csak kevesen lesz­nek közülünk világbajnokok, de Pálhoz hasonlóan minden erőnk­kel törekednünk kell Isten bennünk munkálkodó kegyelme szerint. Oda kell szánnunk magunkat a növekedésre. Egy kisgyermeknek sem­mit sem kell tennie ahhoz, hogy növekedjen. Ha táplálod, biztosítod szá­­má­ra a pihenést, a testmozgást és a szeretetteljes törődést, akkor fej­­lőd­ni fog, de csak egy bizonyos pontig, csak a természetes fej­lő­dés­nek egy adott szintjéig. Soha nem lesz belőle orvos, politikus, tanár, vagy mu­zsi­kus, ha növekedése során valamikor nem hozza meg azt a tu­­da­tos döntést, hogy fejlődni fog. Gyülekezeteink tele vannak “érett ke­­resz­té­nyekkel”. Ők olyan keresztények, akik jó húsz évvel ezelőtt el­­ér­ték a szellemi fejlődésnek egy természetes szintjét, de azóta nem so­kat vál­toz­tak.

Ahhoz, hogy lényeges, vagy megfigyelhető előrehaladást érjünk el, va­ló­já­ban nincs is szükségünk herkulesi erőfeszítésekre, vagy ha­tal­mas ug­rá­sok­ra. Az Egyesült Államok vezető cégei, akik a tempót dik­tál­ják, és akiknek a részvényeiért a legtöbbet adnak, semmit sem csi­nál­nak két­szer olyan jól, mint mások. Mindössze egyetlen százalékkal csi­­nál­nak mindent jobban. Ebben a megközelítésben a kiemelkedő ered­­mé­nyek, vagy az azokhoz vezető út minden gyülekezet, üzleti vál­lal­kozás, csa­lád és minden ember számára elérhető, a kapcsolatok min­den for­má­já­ban. Ez azt jelenti, hogy szinte csak mellékesen kell fej­lesztenünk ered­mé­nye­in­ket egy egész sor területen. Vajon mi tör­tén­ne egy gyü­le­ke­zet­ben, ha egyetlen év leforgása alatt a közösség min­den egyes tagja el­kö­te­lez­né ma­gát, hogy csak egy százalékkal lesz sze­retetteljesebb ott­hon, egy százalékkal lesz szorgalmasabb a mun­ká­já­ban, és ugyan­ennyi­vel állhatatosabb a Biblia tanulmányozásában, ennyivel többet fog törődni embertársaival, ennyivel lesz bőkezűbb az ada­kozásban, te­vé­ke­nyebb a közösség dolgaiban, és fogékonyabb Is­ten hangjára? Hó­na­po­kon belül egy megújulás kellős közepén találnád magad.

Hogyan tudjuk megfelelően elismerni valakinek a teljesítményét? Fel­is­mer­jük és helyeseljük az erőfeszítéseit, a jó szándékot ugyanúgy meg­ju­tal­maz­zuk, mint az elért eredményeket, észrevesszük és meg­di­csér­­jük a sikert. Egyik fiam tanárember volt. Azoknak a nehéz évek­nek egyik legszebb emlékeként beszél egyik maori kollégájáról, aki so­ha nem lépett be osztálytermébe úgy, hogy ne talált volna valami okot el­is­me­rés­re vagy dicséretre, legyen az akár egy szép poszter, egy mun­­ka­váz­lat, vagy bármilyen dekoráció. Ez sokkal jobban hozzájárult Mark­­nak a hivatása iránti elkötelezettségéhez és ahhoz a vágyához, hogy a le­he­tő legjobban végezze munkáját, mint bármiféle jó minő­sí­tés, elő­lép­te­tés, vagy fizetésemelés.

Oda kell szánnunk magunkat arra, hogy mindent a lehető leg­job­ban te­szünk, teljes szívünkből, mintha az Úrért és nem emberekért ten­­nénk. Is­tent érdeklik az eredményeink és a teljesítményeink. “Én, az Úr vagyok az, aki a szíveket fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy meg­fi­zessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyü­möl­cse sze­rint.” Isten adja az erőt a gazdagság megszerzésére. A gaz­dagság nem pénzt jelent, a pénzt itthagyjuk majd a földön, a gaz­dag­ságot vi­szont magunkkal visszük. A gazdagság azt a jártasságot, gya­­kor­latot és is­me­re­tet je­len­ti, amit ebben az életben megszerzünk az­által, hogy al­ko­tó módon hasz­náljuk Istentől kapott ajándékainkat.

Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

Az elkövetett bűnöket nem lehet meg nem történtté tenni. Azzal, hogy elkezdünk jót tenni, nem kapunk felmentést múltbeli dolgainkra. Olyan ez, mint amikor felgyűlnek a sárga csekkek: ha befizeted a legújabbakat, azzal még a régiek ott maradnak kifizetetlenül. Csak egyetlen módon szabadulhatunk meg a felgyülemlett bűnszámláktól: ha Isten maga rendezi az adósságunkat, issza meg a mérgezett poharat, és veszi magára a bűneink tragédiáját. Pontosan ez történt akkor, amikor Jézus a testében felvitte a golgotai keresztre a bűneinket. „Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket” (1Péter 3,18). Ezért csak egyetlen egy Megváltó van, és az ő neve: JÉZUS KRISZTUS. Dicsőség az Isten Bárányának, aki elvette a világ bűneit! REINHARD BONNKE

Az emberek által létrehozott vallások mindegyikének azonos ismertetőjegye, hogy megmondják, AZ EMBEREKNEK MIT KELL TENNIÜK. Megszabják a híveiknek, mik azok a cselekedetek, amiket meg kell tenniük; mik azok a rítusok és ceremóniák, amiket be kell tartaniuk. Az élet minden területére aprólékosan kidolgozott törvényeik vannak. Ez a vallás világa. A kereszténység élesen különbözik ettől. Nem arról szól, hogy nekünk mit kell tennünk, hanem arról, AMIT ISTEN TESZ ÉRTÜNK. A hamis isteneknek arra van szükségük, hogy az emberek a vállukon hordozzák őket, a Biblia Istene azonban maga hordozza az ő népét (Ésaiás 46:1). Isten azt mondja: „Hallgassatok rám... én teremtettelek és én hordozlak, én visellek és én szabadítalak meg benneteket”. A vallás olyan, mint egy motor nélküli autó, amit tolni kell, hogy haladjon; az evangélium viszont olyan autó, amiben van motor. Szállj be, kapcsold be a biztonsági övet, és indítsd el a motort, és biztos lehetsz benne, hogy nem fog útközben lerobbanni, elvisz a célhoz. REINHARD BONNKE

Derek Prince - A váltság a kereszten 7.

A másik oldala a képnek, ami nem olyan jó, az az 5 Mózes 28,15-68-ban van, és nem tévedek amikor azt mondom, hogy ez a rész átok.

(15) Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, amelyeket én parancsolok ma néked: reád jönnek mind ez átkok, és megteljesednek rajtad.

Tehát átkok fognak beteljesedni rajtad, és nem számít, hogy milyen messzire mész el, Isten útján az átkok még gyorsabban haladnak.

(16) Átkozott leszel a városban, és átkozott a mezőn.
(17) Átkozott lesz a te kosarad és a te sütőteknőd.
(18) Átkozott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése.

A terméketlenség része az átoknak szellemileg és fizikailag is.

(20) Bocsát az Úr tereád átkot, bomlást és romlást mindenben, amit kezdesz vagy cselekszel, mígnem eltöröltetel és míglen gyorsasággal elveszel a te cselekedeteidnek gonoszsága miatt, amelyekkel elhagytál engem.
(21) Hozzád ragasztja az Úr a döghalált, míglen elemészt téged arról a földről, amelyre bemégy, hogy bírjad azt.

Jegyezzétek meg, hogy a döghalál része az átoknak.

(22) Megver téged az Úr szárazbetegséggel, hidegleléssel, gyullasztó és izzasztó betegséggel, aszállyal, szárazsággal és ragyával, és üldöznek téged, mígnem elveszel.

Izzasztó betegség: malária a modern héberben.

(25) Az Úr megszalaszt téged a te ellenségeid előtt, egy úton mégy ki őreá, és hét úton futsz előtte, és a föld minden országának rettentésére leszel.

Nem tudsz megállni az ellened irányuló erők előtt.

(27) Megver téged az Isten Egyiptomnak fekélyével, és süllyel, varral, viszketegséggel, amelyekből ki nem gyógyíttatol.

Tehát ez az átok: karbunkulusok, bőrbetegség, fekély, kiütések, süly, a daganatok másképpen. Egyszer imádkoztam egy emberért, 46 éves volt és születése óta viszketegségben szenvedett és nem tudta megállni, hogy ne vakarózzon. Én megátkoztam ezt a betegséget, és először életemben megtudtam, hogy mit jelent vakarózni, ami ugye egy kis dolog. De ha negyven év után szűnik meg, akkor az nagy megkönnyebbülés.

(28) Megver téged az Úr tébolyodással, vaksággal s elmezavarodással.

A tébolyodás vagy más néven őrültség, elmebetegség átok. A vakság is átok, az elmezavarodás is átok, utóbbit a tudomány úgy hívja, hogy idegösszeroppanás.

(29) És tapogatni fogsz délben, amint tapogat a vak a sötétségben, és szerencsétlen leszel a te útaidban, sőt elnyomott és kifosztott leszel minden időben, és nem lesz, aki megszabadítson.

A szerencsétlenség átokra utal. Az elnyomás is az átok része. Hány keresztény él elnyomás alatt? Ha elnyomás alatt vagy, akkor csüggedés van rajtad, ez is az átok része. Kifosztott leszel, becsapnak, az örökségedből kiforgatnak. Egy kicsit tovább haladva, a 33. vers végén:

(33) ...sőt elnyomott és megnyomorított leszel minden időben, melyeket látnak szemeid.
(34) És megtébolyodol a látványtól, amelyet látni fognak a szemeid.
(35) Megver téged az Úr gonosz kelésekkel a te térdeiden és combjaidon, amelyekből ki nem gyógyíttathatol, talpadtól fogva a koponyádig.

Minden bőrbaj az átoknak különleges része. Kicsit továbbmegyünk.

(41) Fiakat és leányokat nemzesz, de nem lesznek a tiéid, mert fogságra jutnak.

Vajon nem a modern Amerikának az átka ez? Hány nyugat-amerikai fiatalember élvezi gyermekeit? Nagyon-nagyon kevés. Több probléma van, mint amennyi áldás a modern Amerikában. Mi a probléma? Az engedetlen szülők. Soha nem a gyerekkel kezdődik. Ha elolvassuk az V. Mózes 28,11-et, ha engedelmeskedünk Istennek, akkor az életünkben megvalósul "a menny a földön". Ha ez nincs meg, akkor az ok: "engedetlenség”. Egyetlen egyszerű szó ez.

Németh Sándor - Lehet-e egy keresztény antiszemita?

Hit Gyülekezete - Hittel (Vidám szimfonikusok)

Dave Hunt - Meghamisított történelem 5.

Az ismeretlen dogma

Ellentétben azzal, amit a római katolikusoknak tanítanak, a pápai hivatal nem Péterrel kezdődött. Több évszázad telt már el, amikor Róma püspöke megpróbált az egyház fölötti hatalomra is szert tenni, és csak jóval ezután fogadták el ezt az elsőbbséget. Nagy Leó pápának 449-ben Flavianushoz írt levelét nem fogadták el mindaddig, amíg a chalcedoni zsinat azt jóvá nem hagyta. „(I.) Leó [pápa] maga is elismerte, hogy tanulmánya nem fog hittétellé válni, amíg a püspökök meg nem erősítik azt."

Az egyház nyolc zsinatot tartott az 1054-es skizma (szakadás) előtt, ami az egyházat római katolikus, illetve keleti ortodox egyházra osztotta. Róma püspöke és a konstantinápolyi pátriárka kölcsönösen kiátkozták egymást. Ebből a nyolc zsinatból egyet sem Róma püspöke hívott össze, hanem a császár, aki egyetértésének jeleként pecsétjével látta el a határozatokat. Ami a pápai hatalmat illeti, egy katolikus történész a következőkre hívja fel a figyelmet:

"Pelagius pápa (556-560) olyan eretnekekről beszél, akik szakítottak az apostoli székekkel, azaz Rómával, Jeruzsálemmel, Alexandriával, még Konstantinápollyal is. A hierarchia legősibb irataiban nincs külön említés a római püspökök szerepéről, különösen nem a „pápa” sajátos elnevezésről... Az első hat évszázad kereken nyolcvan eretnekségc kapcsán egyetlenegyszer sem történik említés a római püspök tekintélyéről, és egyetlenegy esetben sem döntött a római püspök...Senki sem támadta meg a római püspököt (illetve a fennhatóságát), ugyanis senki sem hallott róla."

A 680-ban Agatho pápa által összehívott húsvéti szinódus volt az első egyházi testület, amely kijelentette, hogy Róma az egész egyház felett elsőbbséget élvez, azonban ez nem az egész egyház egyetemes zsinata volt, tehát határozata nem volt általános érvényű. Ahogy a katolikus történész, Peter de Rosa rámutat:

"...az egyházatyák közül egyetlenegy sem talált a Bibliában semmilyen utalást a pápának az egész egyház feletti fennhatóságára. Ellenkezőleg, természetesnek tartották, hogy a püspökök, különösképpen a metropoliták, teljes joggal kormányozzák és igazgatják saját területüket minden külső beavatkozás nélkül. A keleti egyház sohasem ismerte el a pápa fennhatóságát: Róma erre irányuló törekvése szakadáshoz vezetett....Hiába keresünk az első évezredben egyetlen olyan tanítást vagy jogi előírást is, amely Róma kizárólagos hatalmát az egyház többi részére rákényszerítette volna. Az egyetemes törvényeket kizárólag a zsinatok - mint pl. a niceai - alkották. És egyáltalán hogyan gyakorolhatta volna a római püspök a korai évszázadokban az egyetemes joghatóságot, amikor nem létezett a kúria; amikor a többi püspök senkitől sem tűrt el egyházmegyéje ügyeibe történő beavatkozást; amikor Róma nem adhatott felmentést, és nem követelhetett sem hűbért, sem adót; amikor minden püspöknek, nemcsak a rómainak, hatalmában állt kötni és oldani; amikor egyetlen püspök vagy egyetlen személy felett sem ítélkezhetett Róma?"

Ezenkívül a római püspököt évszázadokon át a helyi polgárok választották - a klérus és a világiak. Ha lett volna a római püspöknek joghatósága az egész egyház felett, nem akart volna-e a világ többi része is beleszólni a választásba? Amikor már valóban azt hitték, hogy (egyetemes) fensőbbsége van, akkor már az egyház többi része igenis beleszólást követelt a megválasztásába. Ez azonban csak a középkorban következett be.

Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 14.

Az igéhez való helytelen hozzáállás

A Sátán és a démonok gyűlölik az igét, mert tudják, hogy az ige Isten ihletett és hiteles beszéde, amelyet a Szent Szellem írt le embereken keresztül. Tudják, hogy Isten igéje igaz, és hogy ezt a tényt minden hívő ösztönösen tudja. Ez az oka annak, hogy a Sátán néha még az igét is megpróbálja felhasználni – megfelelően eltorzítva célkitűzéseinek elérése érdekében – emberek megkísértésére, amint Jézussal is tette a pusztában. Ugyanis valószínűbb, hogy a keresztények reagálnak olyan kísértésekre, amelyek biblikus köntösbe vannak öltöztetve, mint egy olyan kísértésre, amely nyilvánvaló módon az ellenségnek valamilyen durva hazugsága.

Sok szolgálat során megláttuk, hogy a démonok kitűnően ismerik az igét, és jól felkészültek az ige érveinek megcáfolására. Ennek legvégletesebb formáját a sátánizmus démonaiban látjuk, amelyek annyira eltorzították Isten igéjét, hogy a sátánista bibliát tartják a színtiszta igazságnak és a keresztényekről állítják azt, hogy a saját céljaikból eltorzították az igazságot. Egyszer egy démon még arról is meg akart minket győzni, hogy egy napon majd a keresztényeknek kell megállniuk a Sátán előtt, nem pedig a Sátánnak Jézus előtt!

Az embereket megtéveszthetik a démonok érvei (hazugságai), de maguk a démonok nagyon jól ismerik Isten igéjét és nem kell őket meggyőzni annak igazságáról.

A Sátán királysága a félelem királysága. A büntetéstől való félelem tartja meg a démoni erőket a saját helyükön a sátáni ellenőrzés hierarchiájában. A bukott angyalokat a Sátánnal együtt kiűzték a mennyből, és valamennyiükre a tűznek tavában eltöltendő örökkévalóság vár, amelyet a Jelenések könyve leírt.

Jézus második eljövetelének gondolata rettenetes rémületet kelt a démonokban, mert tudják, hogy amikor Jézus másodszor eljön erre a világra, akkor megkezdődik örökkévaló gyötrelmük. A démoni erőket ebben a korban a Sátántól való félelem kényszeríti arra, hogy abban a rendszerben végezzék munkájukat, amelyet a Sátán olyan alaposan felépített az elmúlt korszakokban annak érdekében, hogy minél több embert csapdába csaljon és a démonokkal együtt magával rántson az örök büntetésre. Jézus neve önmagában szabadságot jelent azoknak, akik hisznek.

Azoknak, akik megkérdőjelezik Isten igéjének igazságát, látniuk kellene a rémületet a démonizált emberek arcán, amikor a démonok lelepleződnek és a szabadulás folyamatának részeként felolvassuk a Jelenések könyvének 20. és 21. részét, vagy Jézus szavait: „Távozzatok... az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett” (Máté 25:41). Nem kétséges, hogy a démonok (amelyek természetfeletti szellemi lények és ismerik a valódi igazságot Jézusról és Isten igéjéről) tudják, hogy az igének minden egyes szava igaz és hogy azok, akik bíznak Isten igéjének igazságában, valós fenyegetést jelentenek a számukra!

Érdekes megfigyelni, hogy az Isten igéjéhez való nem igazán hűséges hozzáállás általában kéz a kézben jár olyan keresztény felfogásokkal, amelyek vagy vallásos jellegűek (és nem helyeznek hangsúlyt az Istennel való személyes kapcsolat szükségességére, amely Krisztus által lehetséges), vagy liberálisak (és nem ismerik fel a gonosz személyes természetét, ezért valószínűleg nyíltan elutasítják a Sátán és a démonok tényleges létezését).

Az az egyetlen helyes viszonyulás az igéhez, amely Istentől való félelmet kelt a démonokban, ha teljes mértékben megbízunk abban, hogy a Biblia a Szent Szellem ihletésére született. Azt láttuk, hogy teológiai képzettséggel nem rendelkező emberek egész démoni seregeket képesek megfutamítani, ha bíznak Isten igéjében, amelyet Pál a Szellem kardjaként ír le (Efézus 6:17). Ugyanakkor azt is láttam, hogy vannak olyan emberek, akik egy egész sor teológiai diplomával rendelkeznek, mégis teljesen tehetetlenek az ellenséggel szembeni harc megvívásában!

Ha valaki részt akar venni a gyógyító és a szabadító szolgálatban, akkor feltétlenül tisztáznia kell a saját hozzáállását Isten igéjéhez. Ha nem hisz az igazságban, az ige tekintélyében vagy szerzőjében, akkor szélesre tárja az ajtót a démonok számára.