Spurgeon - Az ígéret ideje 1.

’Közeledett az ígéret teljesülésének ideje.’ 
(Csel 7,17) 

Egy evangéliumi író emlékeztet minket arra, hogy Isten kegyelme nem a türelmetleneknek van címezve, hanem az a ’Dávid iránt való változhatatlan kegyelmesség’. Semmi okunk siettetni az Urat, még akkor sem, ha úgy tűnik, hogy kegyelmének szekerei lassan jönnek. Egyáltalán nem szokatlan, ha egy szent így kiált fel: ’Ó, Uram, meddig késel?’ Írva van: ’Az Úr dicsősége lesz mögötted’ (Ézs 58,8). Az utóvéd jelenik meg utoljára, de megérkezik. Lehet, hogy Isten időnként megvárakoztat minket; de a végén rájövünk, hogy ő az alfája és ómegája népe szabadulásának. Soha ne legyünk bizalmatlanok iránta; mert ’ha késik is a látomás, várjuk türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el’ (Hab 2,3).

A londoni kikötőből egyszer kifutott egy hajó, amelyet tulajdonosa Gyors-Biztosnak nevezett el, mert azt remélte, hogy sebesnek és biztonságosnak bizonyul. Ez megfelelő név Isten kegyelme számára is: az is gyors és biztos. Dávid ugyan nem ezt mondta a Brooks által idézett szövegben, de más helyeken gyakran állította ezt, sőt még többet is. Nem ő mondta-e: ’Kerubon ülve repült, szelek szárnyán suhant’? Isten nem késlekedik meghallani népe kiáltását. Kitűzte a napot, amikor kegyeibe fogadja Siont, és ha eljön ez a nap, nem fog késlekedni.
Teljesítésének időpontja az ígéret fontos része; valójában ez az ígéret lényege.

Méltánytalan lenne elhalasztani egy adósság kifizetését; és ugyanez vonatkozik az ígéretek megtartásának kötelességére. Az Úr percnyi pontossággal teljesíti kegyes ígéreteit. Az Úr megfenyegette a világot, hogy özönvízzel pusztítja el, de megvárta, amíg Nóé belép a bárkába; és akkor, még ugyanazon a napon feltörtek a mélység nagy kútjai. Kijelentette, hogy Izráel ki fog jönni Egyiptomból, és így is történt: ’A négyszázharmincadik esztendő végén, éppen ezen a napon vonult ki az ÚR egész serege Egyiptomból’ (2Móz 12,41). Dániel szerint az Úr számlálja ígéreteinek éveit és várakozásának heteit. Ami legnagyobb ígéretét, vagyis Fiának elküldését illeti a mennyből, az Úr nem késlekedett ezzel a nagy ajándékkal, hanem ’amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született’. Kétségtelen, hogy az Úr, a mi Istenünk percnyi pontossággal megtartja ígéretét.

Amikor nélkülözünk, szeretnénk sürgetni az Urat, hogy siessen a segítségünkre, ahogyan Dávid is esedezett a hetvenedik zsoltárban: ’Istenem, ments meg engem, Uram, siess segítségemre!’ (1. vers). ’Én nyomorult és szegény vagyok, siess hozzám, Istenem! Te vagy segítségem és megmentőm, Uram, ne késlekedj!’ (5. vers). Sőt, az Úr magáról is mondja, hogy sietve teljesíti kegyes ígéreteit: ’Én, az Úr, rövid idő múlva megvalósítom ezt’ (Ézs 60,22). Nem szabad azonban úgy imádkoznunk, mintha attól félnénk, hogy az Úr késlekedik, vagy nekünk kéne siettetni őt. Nem. ’Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják’ (2Pt 3,9). Istenünk lassú a haragjában, de kegyes a cselekedeteiben, ’beszéde gyorsan terjed’ (Zsolt 147,15). Népének megáldásában gyorsasága gyakran megelőzi az időt és a gondolatot; mint például amikor teljesíti ezt a régi kijelentését: ’Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom’ (Ézs 65,24).

Mégis, imáinkra gyakran csak később válaszol. Amiként a gazda nem aratja le ma, amit tegnap vetett, mi sem kapjuk meg rögtön az Úrtól, amit kérünk tőle. A kegyelem ajtaja kinyílik, de nem az első kopogtatásra. Miért van ez? Azért, mert annál nagyobb lesz a kegyelem, minél tovább van úton. Minden célnak megvan a maga ideje az ég alatt, és minden a maga idejében a legjobb. A gyümölcs akkor a legjobb, ha kellő időben érik meg. Az idő előtti kegyelem csak fél kegyelem lenne; ezért az Úr visszatartja, amíg tökéletessé nem válik. A menny is egyre jobb lesz – mert nem lesz a miénk addig, amíg Isten elő nem készíti számunkra, és mi fel nem készülünk rá.