Kenneth Hagin - Bibliai hit - A hittel összhangban lévő cselekedet 4.

Egy orvos egyszer elbeszélgetett velem, és megkérdezte, elmondták-e már ne­kem, hogy mi a bajom. Megmondtam neki, hogy még nem. Ő azt vallotta, hogy az emberekkel közölni kell a pontos diagnózist, ezért most velem is meg­teszi. Fogott egy receptet és ráírt hét orvosi szakkifejezést. Azt mondta, hogy mindaddig - ne felejtsétek el, hogy ez 1933-ban volt - hét komoly szervi szív­betegséget ismert a tudomány és nekem ebből a hétből kettő megvan. Elmond­ta, hogy én már így születtem, szívdeformálódással, és az egész mellkasi ré­szem is deformálódott, a vérem pedig vizes és sápadt volt, a fehér vérsejtjeim felfalták a vörös vértesteket, és ezen sem lehetett segíteni. Testem majdnem teljesen bénult állapotba került, csak egy kicsit tudtam a karomat mozgatni. Azt mondta, engem nem lehet meggyógyítani, és fel kell készülnöm a halálra.

Lelkemre kötötte, hogy ne legyek ideges, bármi balhé történik az utcán, ne­kem nem szabad látnom, mert ha felizgatom magam, meghalhatok. Azt is mondta még, hogy a aggódás meg tudja ölni az embert. Azt hiszem, rájött, hogy anyám és nagyanyám nagy aggódok, és hogy én is aggódtam, mert nem tudtam biztosan, mi a bajom. De hogy azt mondta, ne tegyem, ezzel jól feladta a leckét. Isten elkezdett bennem munkálkodni az aggódás bűnével kapcsolat­ban. Kezdtem belátásra jutni ezen a területen.

Ma már úgy vagyok vele, hogy inkább káromkodnék, mint aggodalmaskod­nék. De mivel mindkettő bűn, egyiket sem tehetjük. Kb. este hatkor megmond­tam az Úrnak, hogy többé nem fogok aggodalmaskodni. Megígértem neki, hogy gyakorolni fogom azt, amit olvastam.

A Máté 6-ig minden Ige világos volt számomra, az utána következők pedig sötétek. Isten Igéje sokaknak homályos, mert nem járnak abban a világosság­ban, amit már megkaptak. De ha megfordulsz és elkezdesz világosságban járni, akkor az Ige érthetővé lesz előtted. Abban a percben, ahogy odafordultam a Máté 6-hoz és elkezdtem annak a világosságában járni, az Ige többi része is felfénylett. De három hónapig vagy még tovább is eltartott, amíg a Máté 6-tól el tudtam indulni. Hiába olvastam tovább, nem nyertem áldást belőle, mert nem tettem meg, amit Istennek megígértem. Pedig Isten ezt várja tőled, akár megígéred neki, akár nem, mert ez az a fő elv, amely szerint Ő munkálkodik.

Tehát megígértem Neki, hogy többet nem aggódom és el sem csüggedek, rossz hangulataim sem lesznek. Minden ilyenfajta dolog az ördögtől jön. Teltek, múltak az évek, és az ígéretem azóta is tartom.

Az aggódás a lehetséges legnagyobb kísértés. Soha nem csüggedek és nem sajnálom magam. Csalódtam néhány emberben, de ez egy pillanatra sem szeg­te a kedvem. Isten azt kéri, hogy ne idegeskedjünk semmi miatt. Azt mondta, hogy váljunk az Ige cselekvőivé, hajtsuk végre az annak megfelelő cselekede­teket.

Hosszú időbe telt, míg a feleségemet is leszoktattam az aggodalmaskodásról. Már nem tesz ilyet. Mikor a két gyermekünk még nagyon kicsi volt, egyszer megharagudott rám és hirtelen azt mondta: „Azt hiszem, te egyáltalán nem ag­gódnál, ha a gyerekek és én egy pillanat alatt holtan rogynánk össze.” Azt fel­eltem: „Persze hogy nem. Nagyon ostoba lennék, ha akkor kezdenék aggódni. Mi haszna lenne?” (Biztos érted, hogy az aggódás nem hozná vissza őket.) Er­re persze még dühösebb lett, végül azonban az ő értelme is megvilágosodott. Ha nem vagyunk az Ige cselekvői, akkor magunkat csapjuk be. Jakab azt mondja: „Az Igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.” A magyarázó fordításban ezt olvassuk: „...becsapván saját maga­tokat.” Az 1 Péter 5,7-ben ez áll: „Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Né­ki gondja van reátok.” A magyarázó fordítás pedig azt mondja: „A ti gondotok teljességét reá vessétek, minden szorongásotokat, aggodalmaskodásotokat, minden gondotokat egyszer és mindenkorra ráhelyezzétek, mert Ő szeretettel és gondossággal törődik veletek.” Isten Igéje valóban megvilágosít bennünket.