Isten megbocsátott nekem, és megszabadított a bűneimtől.
Isten természetében az az egyik legcsodálatosabb, hogy amikor megbocsát, nem részlegesen teszi. Ő teljes mértékben megbocsát. Mikeás gyönyörű megfogalmazásában:
Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket! (Mikeás 7:18, 19 KAR)
Nem csodálatos? Minden rosszat, amit valaha tettünk – mindazt, ami valaha is bűntudatot okozhatna, minden vádat, amit az ellenség felhozhat ellenünk – Isten a lába alá tapossa, majd a tenger mélyére veti.
Valaki egyszer megjegyezte, hogy amikor Isten a tengerbe veti a bűneidet, kihelyez egy táblát: HORGÁSZNI TILOS! Ha Isten eltemetett valamit, soha ne térj oda vissza feltámasztani! Ha Isten egyszer megbocsátott, bűnbocsánatot van. Nincs több kérdés, az isteni megbocsátás tökéletes. Ézsaiásnál Isten ezt mondja népének:
Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg! (Ézsaiás 43:25 KAR)
Amikor Isten megbocsát nekünk, eltörli bűneink nyilvántartását, és tiszta lappal léphetünk tovább. Olyan, mintha az a megbocsátott vétek soha nem történt volna meg. Nemcsak a nyilvántartásból törli, hanem az emlékezetéből is. Azt mondja, többé nem emlékezik meg bűneinkről.
Istennek nem hagy ki az emlékezete, de rendelkezik olyan képességgel, hogy a felejtés mellett döntsön. És amikor megbocsát, akkor Ő felejt!
Uram, köszönöm, hogy megbocsátottál. Kijelentem, hogy Isten teljesen megbocsátott nekem: eltörőlte bűneinket, és tiszta lappal léphetek tovább. Isten megbocsátott nekem, és megszabadított a bűneimtől. Ámen.
