Marilyn Hickey - A Szent Szellem gyümölcse 1.

Jártál már gyümölcsösben tavasszal? Minden olyan békésnek látszik. Friss, jó illat tölti be a levegőt, mindenfelé méhecskék zümmögnek, érezni a reménységet, hogy már csak néhány hónap, és jobb dolgok következnek. A „színfalak mögött” azonban a gazda szorgosan készü­lődik a betakarításra; tudja, hogyha csak ül ölbe tett kézzel, és nem tesz semmit, akkor nem sokat fog betakarítani. Ezért megműveli, megtrágyázza a földet, hogy tápanyagot adjon a fáknak, rendszeresen megmetszi az ágakat, és azonnal kiírtja a kártevőket is, amint megjelennek.

Végül aztán eljön az aratás ideje. Leszedi a gyümölcsöket, amelyek az erőfeszítéseinek eredményeként teremtek – érett, lédús gyümölcsöket – és biztos vagyok benne, hogy ő lesz az első, aki megkóstolja őket. Kemény munkájának, türelmének, szorgalmának és kitartásának eredményeként gyönyörű, ízletes gyümölcsök teremtek, amelyeket azután el tud adni másoknak, akik szintén élvezhetik a gyümölcsöket.

Ehhez nagyon hasonló az, ahogyan a Szent Szellem is szeretné látni kemény munkájának kézzelfogható bizonyítékát a keresztények életében. Ez a bizonyíték mutatja azután azt is, hogy azok vagyunk, akiknek mondjuk magunkat – Krisztus követői – és gyakran úgy is nevezzük, hogy a „Szellem gyümölcse”. Ez helyes elnevezés, mert csak a Szent Szellem gon­doskodása alatt tudnak a keresztények gyümölcsöt teremni.

Jézus azt is mondta nekünk, hogy ő a szőlőtő (a fa), amelynek az ágaiként mi gyümölcsöt tudunk teremni. Ha Jézus a szőlőtő, akkor a Szent Szellem az az éltető nedv a szőlőtőben, ami keresztülfolyik az ágakon, táplálja őket és végül gyümölcsöt terem:

Én [Jézus] vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki bennem marad, én pedig benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.

– János 15:5

A gyümölcs természete

Amint azt már korábban láttuk, a Szent Szellem minden élet forrása. Az Ő életet adó ereje teremtett minden dolgot, amiben élet van. Ami még ennél is döbbenetesebb az az, hogy minden élő dolog, amit teremtett, magában hordozza a képességet, hogy a saját fajtájához hasonló életet hozzon létre - a legalacsonyabb rendű amőbától és protoplazmától kezdve egészen a növény- és életvilág legmagasabb rendű és legösszetettebb formáiig. Az élet legtöbb formája „gyümölcstermésen” keresztül reprodukálódik; ez a gyümölcs egy miniatűr hasonmása a szülőnek, amely azután felnövekszik és megérik, míg végül maga is képes lesz reprodukálni magát.

Mégis, amikor gyümölcsre gondolunk, általában annak az ehető formájára gondolunk, ami fákon vagy bokrokon terem. Érdekes, hogy bár a levelek és a gyümölcs igen vonzó megjelenést kölcsönöznek a fának, a saját gyümölcse semmi hasznot nem hajt neki. A levelek fontos szerepet játszanak a fa életének fenntartásában, a gyümölcs azonban nem. Persze, a gyümölcsben levő mag egy másik fát hoz létre, a fa maga azonban nem tudja használni a gyümölcsét. Ellenkezőleg, a gyümölcs azoknak az életét táplálja, akik elfogyasztják. A fa értéke ebben rejlik.

Jézus, a Szellem fizikai gyümölcse, egyben az élő Ige is, és nekünk be kell fogadnunk Isten Igéjét a szellemünkbe ahhoz, hogy az Ő életéből részesedjünk. Isten Igéje táplálékot nyújt a szellemünknek, és folyamatosan táplálja a szellemi életünket. Jézus azt mondta, hogy ha nem esszük a testét, és nem isszuk a vérét, nincs közünk Hozzá; az új, Szent Szellemmel betöltött élet csak Jézus vérén keresztül érhető el:

Mondta azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.

– János 6:53–54

Egy másik nagyon érdekes párhuzam is felfedezhető aközött, hogy a fa értéke a gyümöl­csében rejlik, Isten pedig azáltal nyer dicsőséget, hogy mi gyümölcsöt termünk:

Kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt..., szeretet által, eleve elhatározva, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint, kegyelme dicsőségének magasztalására... az ő akaratának tanácsából... hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének”.

– Efézus 1:4–6.11–12

Csak a szellemi újjászületés után tudjuk megteremni Jézus Krisztus tulajdonságait, aki most már a szellemünkben él, és aki mindig az Atya akaratát akarta megtenni, hogy dicsőséget szerezzen az Atyának. Hasonlóan, az, hogy mennyire értékes keresztények vagyunk, abból látszik, hogy mennyi gyümölcsöt termünk. „Az igaz gyümölcse, életnek fája...” (Példabeszédek 11:30) Amikor valakit az Úrhoz vezetünk, akkor nemcsak gyümölcsöt termünk, hanem az igazság fáit ültetjük el, amelyek szintén szaporodni fognak.