Jakab 2,14-22:
Mi a haszna atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite
van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é öt a hit? Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és
szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, És azt mondja nekik valaki ti
közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem
adjátok meg nekik, amire szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképpen
a hit is, ha cselekedetei nincsenek, meghalt önmagában. De mondhatja valaki: Neked hited van, nekem pedig cselekde-teim
vannak. Mutasd meg nekem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom
neked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet. Te hiszed, hogy az Isten
egy. Jól teszed. A démonok is hiszik, és rettegnek. Akarod-e pedig tudni, te
hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? Avagy Ábrahám, a mi
atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-e meg, felvivén Izsákot az ő fiát az
oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a
cselekedetekből lett teljessé a hit.
Weymouth fordítása így szól: „Vajon mi jó
van abban testvéreim, ha egy ember megvallja, hogy van hite, de az ó cselekedetei
mégsem felelnek meg annak?” A 22. vers pedig így: „Látjátok, hogy az ő hite
együttműködött az ő cselekedeteivel, és az ő cselekedetei által vált a hite
tökéletessé.” Néhányan azt gondolják, ezek az igék a megtérésről szólnak.
Holott ezek olyanoknak szólnak, akik már megtértek. Jakab hívőknek írt: „Mi a
haszna atyámfiai...” - tehát a testvéreihez beszél és rámutat, hogy az ő hitük
a megfelelő cselekedetek nél-. kül nem fog eredményt hozni, annak ellenére,
hogy már hívők.
Az egyik legnagyobb hiba, amelyet a hívők
elkövetnek, hogy megvallják a hitüket Isten Igéjében, ugyanakkor ellentmondó
cselekedeteikkel semlegesítik a jó megvallásukat. Kimondjuk, hogy bízunk abban,
hogy Ő betölti szükségeinket, ugyanakkor azon rágódunk, hogyan fizessük ki a
számlánkat; azaz helytelen a cselekedetünk. Megvalljuk, hogy Isten Igéje igaz,
de a következő pillanatban mindent lerombolunk a helytelen cselekedettel. Cselekedeteitek
feleljenek meg a hiteteknek, ha valamit el akartok érni Istennél!
Jakab 1,22: „Az Igének pedig megtartói legyetek és ne
csak hallgatói, megcsalván magatokat.” Sok ember öncsalásban él. Az ördögöt
hibáztatja, tulajdonképpen azonban saját magát csalja meg, mert nem cselekszi
az Igét. Aki cselekszi az Igét, annak a cselekedetei harmonizálnak a
megvallásával.
Máté 7,24-27-ben ez áll: „Valaki azért
hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs
emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az
árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze:
mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja éntőlem e beszédeket, és nem
cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre
építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és
beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.” A legtöbb ember nem hallja meg,
amit Jézus itt mond, és az élet viharaiban tönkremegy. Egyszerűen azért, mert
nem cselekvője az Igének, nem gyakorolja annak útmutatásait.
Ugyanaz a vihar és szél ütközött
bele mind a két házba. De az egyik összeomlott,
a másik pedig megállt, mivel a bölcs ember Isten Igéjének a cselekvője volt, a bolond pedig nem. Nem az élet viharai
győznek le bennünket. Ha azok győznének le bennünket, akkor
mindannyiunkat legyőznének. Néhányan ugyanazzal a viharral szemben nem
szenvednek vereséget, míg mások elbuknak.
Azok nem győzetnek le, akik Isten Igéjét cselekszik. Lehet, hogy akik legyőzetnek
is teljes mértékben megtértek, de mégsem cselekedtek a hitük alapján.
Ha a betegség próbája jön, néhányan kétségbeesnek,
néhányan azonban állják a sarat, és nem adják fel. Az élet viharai, betegségek,
anyagi nehézségek és más próbák mindannyiunkat elérnek. A szelek fújnak és a
vizek áradnak, de aki cselekszi az Igét, az tudja, hogy Isten soha nem szenved
vereséget.
