Zsoltárok 119:19-20
Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat. Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat. Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
Azt hiszem, mindannyiunk életében eljön az a pillanat, amikor minden olyan mulandónak, átmenetinek tűnik. Nem tudjuk, hol találhatnánk valami állandót, valami maradandót, valami biztosat. Az életünk csupán olyan, mint egy kis lehelet, pára, ami ma még van, holnap már nincs?
Néhány ember függőségekkel próbálja leküzdeni ezt a tudatot. Alkoholhoz, drogokhoz fordulnak, vagy átadják magukat valamilyen testi kényeztetésnek, mert nem akarnak szembenézni az emberi mulandóság tényével, azzal, hogy nem leszünk mindig itt; ez a világ nem a végleges nyugvóhelyünk.
De van más megoldás is. Nem kell a narkotikumok után nyúlni, sem semmi olyan után, ami elkábít, eltompít vagy megvakít. A megoldás: „Ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat. Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.” Van valami ebben az életben, ami állandó és számodra is könnyen elérhető. Ez Isten beszéde, az Ő törvénye, parancsolatai. Ahogy odafordulunk ezekhez, megragadjuk ezeket és elkezdjük ezekre építeni az életünket, stabilitás és örökkévalóság jön a mi mulandó, átmeneti, ideiglenes életünkbe Isten beszédéből.
