Kenneth Hagin - Bibliai hit - Hogyan töltheted ki a csekked Istennél? 1.

Márk 5,25-34

„És egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásos volt, és sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett, mikor Jézus felől hallott, a sokaságban hátulról kerülve, illette annak ruháját. Mert ezt mondta: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok. És vérének forrása azonnal kiszáradt és megérezte testében, hogy kigyógyult bajából. Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott ki belőle, megfordult a sokaságban és mondta: Kicsoda il­lette az én ruháimat? És mondták néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem? És körülnézett, hogy lássa azt, aki ezt cselekedte. Az asz-szony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve ment oda és elébe borult és elmondott néki mindent igazán. 0 pedig mondta néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.”

Több évvel ezelőtt Arizonában vezettem egy ébredési összejövetelt, és a helyi gyülekezet pásztoránál voltam elszállásolva. A péntek esti istentisztelet után rendeztek egy kis vacsorát. Már épp a frissítőket akarták felszolgálni, amikor ösztönzést kaptam Isten Szellemétől, hogy imádkozzam. Szokatlanul erős ösz­tönzés volt, sokkal erősebb, mint általában. A jelenlévők mind teljes evangéli­umi keresztények voltak. Mondtam a házigazdának, hogy imádkoznom kell, mire valamennyiünket egybehívott. Mindnyájan megálltunk és imádkozni kezdtünk. A térdem még alig érintette a padlót, amikor már a Szent Szellem hatalmában voltam.

Tudjátok mit jelent a Szent Szellem hatalmában lenni? János az Úr napján a Szent Szellem hatalmában volt. Az Apostolok cselekedetei 18,9-ben az Úr szólt Pálnak éjjel egy látomásban: „Ne félj, hanem szólj és ne hallgass!” Az Apostolok cselekedetei 23,1 l-ben pedig ezt látjuk: „A következő éjszakán pe­dig melléállván az Úr, mondta: Bízzál Pál! Mert miképpen bizonyságot tettél az énfelőlem való dolgokról Jeruzsálemben, azonképpen kell néked Rómában is bizonyságot tenned.” Az Apostolok cselekedetei 22,17-18-ban Pál azt írja: „Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkoztam a templomban, elragadtattam szellememben. És láttam Őt, ki ezt mondta nekem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből: mert nem veszik be a te bizonyságtételedet énfe­lőlem.” Ha az első egyházban voltak ilyen átélések, akkor nekünk is lehetnek hasonlóak, mivel bennünk is ugyanaz a Szent Szellem lakik.

Elkezdtem nyelveken szólni, azonnal, ahogy a térdem érintette a padlót. A Szent Szellemben voltam, de elragadtatásnak is nevezhetjük ezt az állapotot. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudod mit csinálsz. Egyszerűen csak azt, hogy a testi érzékelésed egy bizonyos módon fel van függesztve. Akkor, abban a pilla­natban nem tudtam hol vagyok; nem tudtam, hogy Phoenixben, Arizonában vagyok; úgy tűnt, mintha egy fehér felhőn térdelnék. Elkezdtem nyelveken imádkozni, amilyen erősen és gyorsan csak tudtam, a Szellem sóhajtásaival, mintegy háromnegyed órán át. Elég járatos voltam már a szellemi imában ah­hoz, hogy tudjam, közbenjárok valakiért, aki elveszett. És azon a bizonyos éj­szakán az ima végén egy nagy győzelmet éltem át.

Arra bátorítok mindenkit, aki így imádkozik, hogy társon ki, amíg nem éli át a győzelem érzését; amíg a szelleme nem kezd el nevetni vagy énekelni, mert ez azt jelenti, hogy amiért imádkozott, arra megvan a válasz. Kaptam egy láto­mást is: láttam a vasárnapi istentiszteletünket, kb. 5-600 jelenlévővel. (Ne fe­lejtsétek el, hogy péntek este volt.) Láttam magam, ahogy prédikálok, és ahogy később az oltárhoz hívom az embereket. Azt is láttam, hogy egyik kezemmel a szószékre támaszkodom, a másikkal pedig rámutatok egy emberre, aki a kö­zépső szakaszban ül, a második sorban, és azt mondom neki: „Barátom, az Úr megmutatta nekem, hogy 70 éves elmúltál, de még nem vagy keresztény, és nem hiszed, hogy van pokol. De Isten szólt hozzám, hogy mondjam meg ne­ked; az egyik lábaddal a pokolban állsz és a másikkal is csúszol már bele.” És a látomásban az az ember kijött a helyéről, letérdelt az oltárhoz, és dicsősége­sen megtért.

Miután az egésznek vége lett, a jelenlévők, akik tudták, hogy láttam valamit, megkértek, beszéljek róla, és elmondtam nekik mindent. Vasárnap este a gyü­lekezetben azonnal arra a bizonyos helyre néztem, és valóban ott ült az az em­ber. Soha életemben addig nem láttam őt, de pontosan úgy öltözött, ahogy a lá­tomásban pénteken. Elmondtam a prédikációt, majd áthajoltam a szószéken és szóltam hozzá, ő pedig kijött és megtért.

Később elmesélte mindazt, amit én is tudtam már róla. Elmondta, hogy 72 éves, és valóban azt tanították neki, hogy ne higgyen a pokolban. Azt is beval­lotta, hogy pontosan értette, amit mondtam, azaz hogy egyik lába a pokolban van, és a másik is csúszik már befelé. Nagyon komoly szervi szívbajban szen­vedett, az orvosok azt jósolták, hogy bármelyik percben meghalhat. Ez volt az első alkalom életében, hogy gyülekezeti épületben járt. Soha, senki nem imád­kozott érte, a gyülekezetben sem ismerte őt senki sem. Öt hónapja érkezett Ari­zonába és vásárolt egy motelt Phoenixben. Néhányan, akik ott szálltak meg, tettek neki bizonyságot. Szinte kivonszolták a gyülekezetbe, ahol végül meg­tért.

A Szent Szellem tudta, hogy el fog jönni, és mi már előtte imádkoztunk érte. Ez a szellemben való ima áldása és előnye. Ezután a látomás után történt, hogy az Úr Jézus megjelent nekem. Beszélt szolgálatomról és néhány dologról, amely az országunkkal, a kormányunkkal állt kapcsolatban, és a következő év­ben volt esedékes. Szólt a saját életemet érintő anyagi dolgokról is, és minden úgy lett, ahogy Ő mondta.