Kenneth Hagin - Bibliai hit - A hittel összhangban lévő cselekedet 3.

Sok évvel ezelőtt, a betegágyon nem tudtam, hogy meggyógyulhatok, és egy ideig Istent hibáztattam. Azt mondtam: „Uram, te jobban bánsz másokkal, mint velem. Ott van például Owen, akivel együtt kezdtük az első osztályt. Én már megtértem, de amikor bűnös voltam, se voltam olyan bűnös, mint ő. Ám ő so­ha nem volt beteg, én pedig egész életemben beteg voltam. Soha nem tudtam futni és játszani, mint más fiúk, és 15 éves koromra végleg ágyhoz kötött let­tem. Owen Smith most valószínűleg lenn van a városban az édességbolt előtt, és a zsebe tele van pénzzel. Jó ruhában jár és egészséges. Nekem pedig se pén­zem, se egészségem. Persze a pénzét szerencsejátékon nyerte, vagy másokat zsarolt. Szóval neki mindene megvan, én meg meg fogok halni, pedig sohasem voltam olyan rossz, mint ő. Ez egyszerűen nem járja!” - ó mennyire sajnáltam magam!

Nagyanyám jött, és megpróbált megbékíteni. Együttérzett velem, de ez bosz-szantó volt, csak rosszabbá tett mindent, mert még jobban sajnáltam magam, még keservesebben sírtam és még jobban haragudtam Istenre. Azt is mondtam: „Uram, itt van egy másik fiú, mögöttünk lakik. Nagy, izmos gyerek, jó kiállású. Az a fajta fickó, aki mindenkitől elhódítja a barátnőjét. En meg itt fekszem teljesen kiszolgáltatottan, és a szívem nem dobog rendesen. És neki még autója is van, ráadásul a legújabb típus. Ügyeskedő, nem dolgozik, de még nem kap­ták el. Én sohasem voltam olyan rossz, mint ő, de úgy tűnik, Te jobban szere­ted nálam, és nekem meg kell halnom.” Nagyon sajnáltam magam és még job­ban sírtam. Nagyanyám és anyám újra odajöttek és egymást felváltva éreztek együtt velem. Már félig halott voltam, de még csak nem is szóltam Istenhez. Végül, amikor este hat körül anyám újra bejött, megkérdeztem, segítene-e ne­kem, ha meg akarnék gyógyulni. Ő azt felelte, hogy ezzel a csata félig már meg volna nyerve. Ez jó, akkor már a felét megnyertem, mert biztos, hogy aka­rom, és elhatároztam, hogy teszek valamit a csata másik felét illetően is. Tud­tam, hogy ez Isten és közöttem dől el. Úgy láttam, hogy jó lesz beszédbe ele­gyedni vele. Elkezdtem imádkozni, de nem hallgatott meg. Nem tudtam kapcsolatot teremteni Vele. Végül rájöttem, mi a baj. Néhány hónappal azelőtt, amikor megtértem, megígértem az Úrnak, hogy nem fogok kételkedni semmi­ben, amit olvasok az Igében. Felvettem a Bibliát, és elkezdtem olvasni az Új­szövetséget. Megígértem, hogy mindent, amit olvasok, gyakorlattá teszek, és cselekvője leszek az Igének.

Elkezdtem Mátéval és elolvastam egészen a Máté 6. fejezetéig, de a 6. rész 25. versében volt valami, ami megfogott: „Azért azt mondom néktek: Ne aggodal­maskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek fe­lől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet, hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki az aggodalmaskodásával megnövelheti a termetét egy arasszal? Az öltözetetek fe­lől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van és holnap kemencébe vettetik, így ru­házza az Isten, nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmas­kodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy Mit igyunk? vagy Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek elő­ször Istennek országát, és az Ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmasko­dik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”

Egy kis lábjegyzet abban a Bibliában, amit akkor olvastam, azt írta: „Ne ag­gódjatok, ne háborogjatok.;” és utalt a Filippi 4,6-ra, amely így szól: „Semmi felől ne aggódjatok.” Annak magyarázó fordítása pedig így: „Ne háborogjatok, ne legyen aggodalmaskodásotok semmi felől.”

Isten azt kérte tehát, hogy ne aggodalmaskodjam, ne aggódjam, ne háborog­jak; és én megígértem, hogy gyakorlatba ültetem, amit olvasok. De akkor hal­dokoltam és halálra aggodalmaskodtam magam. Nagyanyám és anyám is az aggodalmaskodás világbajnokai voltak. Öntudatlanul is arra tanítottak, hogyan kell aggódni. Senki nem aggódott nálam jobban, amikor kisgyerek voltam. Ez volt a legnagyobb bűn, amelyből meg kellett térnem. Nagyon nagy bűn, ha va­laki engedetlen Isten Igéjének, és sokkal rosszabb szokás, mint például a do­hányzás. A dohányzás csak félig öl meg, míg az aggodalmaskodás teljes egészében.