2011. február 10., csütörtök

Spurgeon: Ne mulaszd el az alkalmat 2/2

Fáradság nélkül semmi sem érhető el a világon, legfeljebb a szegénység és a piszok. Régen azt mondták, hogy butának kedvez a szerencse. Lehet, hogy a mai időben ezt már másként mondják, de sem a régi, sem a mai időben nem lesz szerencsés az, aki a felkí­nált alkalmat elmulasztja. A nyulak nem futnak az alvó kutyák szájába. Akinek van ideje jobb időre várni, arra eljön az az idő, amely neki sem tetszik. Hiábavaló dolog öl­be tett kézzel kiáltani: „Istenem segíts"!
Ha egy olyan emberrel találkoztam, aki folyton arról panaszkodott, hogy nincs sze­rencséje, akkor azt gondoltam magamban: „Te buta tyúk, miért nem maradsz a tojásai­don? Most, hogy minden tojás megzápult, s a kicsinyek nem kelnek ki, a gondviselést okolod."

Én sose hittem a szerencsében. Legfel­jebb azt hiszem, hogy az ember akkor viszi át szerencséjét az árkon, ha jól tud ugrani s a fazekába csak úgy repül be egy darab sza­lonna, ha szorgalmasan ápolja kertjét és kü­lönös gondot fordít a disznók hizlalására. Legtöbbször azoknak van szerencséjük, akik utánanéznek a dolgoknak. Mindenki életé­ben egyszer megjelenik a szerencse, de ha a szorgalom nem nyit neki ajtót, továbbmegy.
Azok az emberek, akik az utolsó vonatról is lekéstek és minden alkalmat elszalasztot­tak, legtöbbször a sorsot okolják, hogy nem megfelelő környezetbe helyezte őket. Szójá­rásuk: „Nekem soha sincs szerencsém! Ha kalapos lennék, az emberek fej nélkül szü­letnének és ha a tengerhez mennék vízért, a tenger közben kiszáradna." Minden szél el­lenszél a járatlan hajósnak.
Sem a bölcsek, sem a gazdagok nem se­gíthetnek azon, aki elmulasztja, hogy saját magán segítsen.

Megragadom az alkalmat és egy verssel üdvözlöm olvasóimat. Kaptam egy öreg ver­seskönyvet. A könyv jó, csak régi a stílusa.
Néhol homályos, olyan, mint a sűrű erdő, nehéz járni benne. De azért sok jót találtam a régi versek között. Itt van egy belőle, amely jól mondja el az igazságot s szerintem érthető is.
Ha eszed és erőd egymást támogatják, Munkád gyümölcsét a jövőnek tartják. Fáradtságnál gyorsan teremnek a férgek, S ez minden szorgalmas embernek méreg. Szorgalom és munka az Isten áldása, Ez az, amely jövődet alá sosem ássa!