Isten  volt az (személyesen volt jelen) a  Krisztusban, aki megbékéltette  magával és a kegyeltségébe  visszahelyezte a világot, nem számolva fel  nekik (az embereknek) az ő  bűneiket és nem hajtva be rajtuk azokat  (hanem eltörölve teljesen), és  ránk bízta az Ő megbékélésének (a  kegyeltség állapotába való  visszafogadásnak) az üzenetét. — 2KORINTHUS 5,19. (Amplified)
— Hagin testvér — kérdezte egy asszony —, én miért nem gyógyulok  meg?  Tudom, hogy Isten megígérte, hogy meggyógyít engem. — Megértettem  a  problémáját, és megpróbáltam segíteni neki: — Nem, drága testvérnő.   Isten nem ígérte azt, hogy meggyógyít téged, mint ahogy azt sem ígérte,   hogy üdvözíteni fogja az elveszetteket.
Isten Igéje sehol  sem mondja, miszerint Isten ígérete az, hogy üdvözít  téged. Nem, Isten  Igéje kijelenti, hogy Isten már tett valamit az  üdvösségeddel  kapcsolatban. Isten ráhelyezte a bűneidet és vétkeidet  Jézusra.
Isten már megbékéltetett  minket Önmagával a Krisztus által. És  nekünk adta a békéltetés  szolgálatát. Nekünk kell elmondanunk az  embereknek, hogy Isten nem  tulajdonít (nem számítja be) bűnt nekik,  illetve többé nem szembesíti  őket vétkeikkel. — Tehát — mondta erre  valaki — akkor mindnyájan  üdvözülni fogunk, igaz? — Nem. Az embereknek  el kell fogadniuk azt a megbékéltetést, amit Isten felkínál. Mi, természetünk szerint, az ördög gyermekei vagyunk, ezért újjá kell születnünk!
Megvallás: Isten megbékélt velem a Krisztus által. Isten visszaállított engem kegyelmébe, és Isten nekem adta a békéltetés szolgálatát.