Isten volt az (személyesen volt jelen) a Krisztusban, aki megbékéltette magával és a kegyeltségébe visszahelyezte a világot, nem számolva fel nekik (az embereknek) az ő bűneiket és nem hajtva be rajtuk azokat (hanem eltörölve teljesen), és ránk bízta az Ő megbékélésének (a kegyeltség állapotába való visszafogadásnak) az üzenetét. — 2KORINTHUS 5,19. (Amplified)
— Hagin testvér — kérdezte egy asszony —, én miért nem gyógyulok meg? Tudom, hogy Isten megígérte, hogy meggyógyít engem. — Megértettem a problémáját, és megpróbáltam segíteni neki: — Nem, drága testvérnő. Isten nem ígérte azt, hogy meggyógyít téged, mint ahogy azt sem ígérte, hogy üdvözíteni fogja az elveszetteket.
Isten Igéje sehol sem mondja, miszerint Isten ígérete az, hogy üdvözít téged. Nem, Isten Igéje kijelenti, hogy Isten már tett valamit az üdvösségeddel kapcsolatban. Isten ráhelyezte a bűneidet és vétkeidet Jézusra.
Isten már megbékéltetett minket Önmagával a Krisztus által. És nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Nekünk kell elmondanunk az embereknek, hogy Isten nem tulajdonít (nem számítja be) bűnt nekik, illetve többé nem szembesíti őket vétkeikkel. — Tehát — mondta erre valaki — akkor mindnyájan üdvözülni fogunk, igaz? — Nem. Az embereknek el kell fogadniuk azt a megbékéltetést, amit Isten felkínál. Mi, természetünk szerint, az ördög gyermekei vagyunk, ezért újjá kell születnünk!
Megvallás: Isten megbékélt velem a Krisztus által. Isten visszaállított engem kegyelmébe, és Isten nekem adta a békéltetés szolgálatát.