8: 18. - Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.
II. Kor. 11: 23-28. - Krisztus szolgái-e? (balgatagul szólok) én még inkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által. A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem; Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis testvérek közt; Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.
Miért panaszkodsz testvérem? Milyen nehéz a terhed Páléhoz képest? Pál azt mondta, hogy az ő szenvedése könnyű. Pál azért tudott így viszonyulni a szenvedéshez, mert látta a dicsőséget. Ha a szemünk elől tévesztjük a dicsőség látványát, semmi hasznunk nem lesz a szenvedésből.
II. Kor. 4: 17-18. - Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
A szenvedés tehát kimunkálja benned Isten céljait, ha a láthatatlan dolgokra nézel.
8: 19. - Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
Nem vagyunk egyedül a szenvedésben, az egész teremtett világ szenved a bűneink miatt. A teremtett világ megváltására csak utánunk kerülhet sor, tehát az egész teremtett világ ránk vár. Arra vár, hogy megjelenjünk dicsőséges testünkben.
Zsoltár 96: 11-13. - Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való! Viduljon a mező és minden, ami rajta van; örvend akkor az erdő minden fája is, Az Úrnak orcája előtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az ő hűségével.
A tengerek, a fák, az állatok éberen várják az Úr eljövetelét, miközben az Egyház alszik.
Zsoltár 98: 7-9. - Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és akik lakoznak benne. A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.
Amikor az Úr visszajövetele közel lesz, a tengerek zúgni fognak és ez megrémíti a hitetleneket. A folyók tapsolni fognak, a hegyek közösen fognak örülni, mert tudják, hogy jön vissza az Úr. Pál felhívja a figyelmet az egész teremtett világra.
8: 20-21. - Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, aki az alá vetette. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.
A teremtett világ csak azt követően fog megszabadulni, miután Isten gyermekei eljutottak a teljes szabadságra és dicsőségre.
I. Mózes 3: 17-18. - Az embernek pedig mondta: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Tövist és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek füvét.
Az ember az egész Föld sáfára volt, felelősséggel tartozott érte Istennek, és bukása katasztrófát zúdított mindenre, amiért felelős volt. A szülők felelősek a gyermekeikért és ha kudarcot vallanak velük szemben, akkor azt a gyerekek is megsínylik. Ugyanez történt az ember bukásakor a Földdel. Az átok 2 jele: a tövis és a bogáncs. Jézus hozhatja el a megváltást az átok alól. Jézusra töviskoszorút raktak és bíborszínű palástot raktak rá, ami a bogáncsnak a színe. Ez volt Isten jele arra nézve, hogy Jézus megváltja a Földet az átok alól. De ez csak az ember teljes megváltása után valósul meg.
8: 22-25. - Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. Nemcsak ez pedig, hanem maguk a Szellem zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását. Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reméli is azt? Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.
A Szent Szellem bennetek nemcsak a személyes problémátokért sóhajtozik, hanem a teremtett világ megváltásáért is. Nem úgy viselkedünk, mint akik sáfárok a Föld felett, hanem kapzsi módon kizsákmányoljuk azt. De nekünk, akikben Isten Szelleme van, együttérzőbbnek kell lennünk a Föld iránt. A feltámadáskor Isten megváltja a testünket. A keresztény életnek nem azzal van vége, hogy elmegyünk a Mennybe, ez csak az utazás egyik állomása. A keresztény élet vége és célja a feltámadás, és csak akkor lesz teljes a megváltásunk.
