…Ugyanis minden a tiétek…Ti pedig a Krisztusé, Krisztus pedig Istené. — 1KORINTHUS 3,21. 23.
Az ember nem gondolná, hogy a korinthusiak bármit is kaphattak  volna  Istentől; olyan testiek voltak. Pál azzal kezdte ezt a fejezetet,  hogy  közölte velük, mennyire testiek, mégis hozzátette: „…minden a tiétek.”
 Amikor beleszülettél Isten családjába, tiéd lett a jog és a kiváltság:   használhatod Jézus nevét. Mindaz, amit Jézus megvásárolt és mindaz,   aminek kifizette az árát, természetszerűen a tiéd lett. De rajtad múlik,   hogy használd, ami a tiéd. Gondoljunk csak a tékozló fiú történetére.   Ha a tékozló fiú a bűnöst vagy a visszaesőt jelképezi, az apa pedig   Istent, akkor az idősebb testvér olyan keresztényt, aki nem tévelyedett   el. Amikor a nagyobbik fiú hazajött a mezőről, zene és tánc kiszűrődő   hangjait hallotta. Az egyik szolga adta tudtára: „A te öcséd jött meg,   és atyád levágatá a hízott tulkot.” Az idősebb testvér erre nagyon   megharagudott, és nem volt hajlandó bemenni együtt ünnepelni velük. Így   atyja ment ki hozzá és kérlelte. „Nem, nem megyek be” — mondta az   idősebb testvér. „Ennyi esztendőtől fogva szolgálok neked. Én sohasem   hagytalak el. Nem költöttem el a pénzedet. És te sohasem rendeztél ilyen   lakomát nekem.” „Fiam — mondta az atya — …mindenem a tiéd.” (Luk. 15,31) Istennél megvan az, amire szükséged van. Ha megvan, akkor az a tiéd. De neked kell birtokba venned.
Megvallás: Minden  az enyém. Én a Krisztusé vagyok, Krisztus pedig  Istené. Jézus neve az  enyém, használhatom ezt a nevet, és fogom is  használni. Minden, ami az  Atyáé, az enyém is.