Bizony,  bizony mondom néktek: Aki hisz  énbennem, az is cselekszi majd azokat a  cselekedeteket, amelyeket én  cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik  azoknál; mert én az én Atyámhoz  megyek. És akármit kértek majd az én  nevemben, megcselekszem azt, hogy  dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha  valamit kértek az én nevemben, én  megcselekszem azt. — JÁNOS 14,12–14.
A mai szövegünk verseinek semmi közük az imához. A tegnapi  részben  láttuk: Jézus azt mondta, hogy használjuk az Ő nevét, amikor az  Atyához  imádkozunk. Itt azonban Jézus nevének egy másféle használatát  láthatjuk.  Az itt ‘kérni’-nek fordított görög szó azt jelenti, hogy  ‘igényelni’  illetve ‘megkövetelni’. A név ilyen használatára jó példa  az,ami az  Ékes-kapunál történt. Péter azt mondta a kapuban ülő sánta  embernek: „Ezüstöm  és aranyam nincs nékem; hanem amim van, azt adom  néked: a názáreti  Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!” (Csel.  3,6)
Jézus mondja: „akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem.”  Engedjük, hogy ez most teljesen belénk ivódjon. Amikor használjuk Jézus   nevét, az olyan mintha maga Jézus lenne jelen. Mindaz az erő és   hatalom, ami Jézusban van, benne van a nevében!
Te nem  követelsz semmit az Atyától. (Végtére is nem Isten kötözte meg   betegséggel azt a sánta embert: az ördög volt az, aki megkötözte.) Nem.   Te azt követeled, hogy az ördög hódoljon be Jézus nevének!
Megvallás: Jézus neve megillet engem. Akármit követelek Jézus nevében Isten Igéje szerint, Ő megcselekszi azt!