Mi az ószövetségi kánon, vagyis az Ószövetséghez mely bibliai könyvek tartoznak, ezt sehonnan máshonnan nem tudjuk, egyes-egyedül a zsidó hagyományból. Általában azt szokták erre mondani, hogy azok a kanonikus könyvek, amelyeket az Újszövetség idéz, vagy megerősít, és azok az apokrif könyvek, (nem kanonikus könyvek) amiket az Újszövetség nem idéz, vagy nem erősít meg, ugyanakkor ez az állítás nem igaz. Az Újszövetség szó szerint idézi és prófétaként hivatkozik Énók könyvére, és szó szerint idézi a könyvét, majd ugyanazon levélben Júdás hivatkozik a Mózes mennybemenetele című apokrif iratra. A Zsidókhoz írt levél idézi és utal a Makkabeusok könyvére, és idéz egy Énekek című, ugyancsak a Septuagintában fönnmaradt apokrif gyűjteményt, szó szerint. Ezzel szemben az egész Újszövetség egyetlen egyszer sem utal például Eszter könyvére – nem is idézi –, amely kanonikus könyv. Tehát nem az Újszövetségből tudjuk, hogy mi az Ószövetség kánonja, hanem a zsidó hagyományt fogadtuk el ebben a tekintetben.
Pál apostol azt írja a rómaiakhoz:
„Mi tekintetben különb hát a zsidó? Vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek? Minden tekintetben sok. Mindenekelőtt, hogy az Isten rájuk bízta az Ő beszédeit. De hát, hogyha némelyek nem hittek? Vajon azoknak hitetlensége nem teszi-e hiábavalóvá az Istennek hűségét? Távol legyen.” (Róm 3. 1-4a)
Vagyis a zsidóság kompetens az ószövetségi Szentírás hordozásában, kanonizálásában, és a hiteles szövegek megállapításában – ez az ő kompetenciájuk. És az, hogy ők közben hitetlenné váltak akár az Ige felé, akár Jézus felé – Pál állítása szerint ez kompetenciájukon nem változtat.
Ezsdrás, Nehémiás lezárták az Ószövetséget, és a végső szerkesztési munkákat elvégezték, megállapították, hogy mi a kánon és ezt tovább hagyományozták, de ez a Bibliában így nincs leírva. Ugyanakkor a Talmudban és a Midrásban igen. Ott nagyon részletesen, gazdagon, minden problémát részletesen végigtárgyalva végigveszik, hogy a kanonikus könyvek miért azok és a nem kanonikusak, miért nem.
Amikor mi protestánsként azt mondtuk, hogy „Sola Scriptura”, hogy csak a Szentírás, akkor azt mondjuk, hogy mindennek az Ige az alapja, semmilyen hagyományt mi nem fogadunk el. Erre megint azt kell mondani, hogy ez így nagyon egyoldalú állítás, ugyanis azt, hogy mi az Ige, abban a zsidók hagyományaira támaszkodunk.
