Ne féljetek, és ne rettegjetek, …mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten. — 2KRÓNIKA 20,15.
Én hiszem, hogy a nagyobb bennünk él, ha már újjászülettünk. (1Ján. 4,4) Hiszem, hogy Jézus nagyobb, mint az ördög. Tudom, hogy Isten Igéje ezt mondja. Ezért ennek az igazságnak az alapján kell cselekednem. Így válik ez valósággá, akkor kezd a nagyobb munkálkodni az érdekemben.
Addig, amíg minden erőmmel én próbálom megvívni a harcot, a nagyobb nem tud harcolni értem. Ily módon nincs hasznomra sem az, hogy a nagyobb bennem van, sem az, amit Ő már megtett értem. Ezért ne próbáld logikailag kikövetkeztetni a helyzet megoldásait. Te csak nyugodtan feküdj le aludni, bármilyen helyzetben is lennél.
Pásztorkodásom éveiben, majdnem minden gyülekezet, ahova elküldött az Úr, teli volt problémával. Különösen az egyik; azt senki sem akarta pásztorolni. Mielőtt megkerestek volna, Isten már foglalkozott velem ezzel kapcsolatban, így elvállaltam a pásztorlást.
Nekem semmi gondom nem volt ezzel a gyülekezettel. A gyülekezetet és a problémáit átadtam a Nagyobbnak. Azt mondtam: „Én egyáltalán nem aggódom miattuk.” Komolyan gondoltam, hogy akkor sem fogok aggódni, ha a diakónusok ököllel verik egymást a gyülekezeti ház udvarán. Nyugodtan végignézem, ahogy ütlegelik egymást, aztán együtt imádkozunk, és majd rendezik soraikat, hogy tovább tudjunk járni Istennel.
Megvallás: Én nem vagyok hajlandó harcolni. A harc nem az enyém, hanem Istené. Ő a Nagyobb, én pedig munkára fogtam Őt saját érdekemben, azzal, hogy ismerem az Igéjét és azzal, hogy ennek igazsága alapján cselekszem.
