Hanem alávetem a testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek. — 1KORINTHUS 9,27.
Keresztényként meg kell tanulnod — megengedni az új, belső emberednek, hogy uralkodjon a külső emberen. A külső ember nem lett újjá. A test nem született újjá. A test továbbra is azt akarja majd tenni, amit mindig is — azt, ami nem helyes.
Pál testével is így volt ez! Ennek a hatalmas apostolnak nem kellett volna a testét alávetettségben tartania, ha a teste nem akarta volna azt tenni, ami nem helyes. Ne lepődj meg hát azon, hogy a te tested is rosszat akar tenni.
E világban harcunk van a hústestünkkel. Az ördög a hústesten keresztül munkálkodik. Mivel próbatételeket és kísértéseket kell kiállnunk a hústestben, az ördög azt mondja a kereszténynek: „Ha üdvösséged lenne, nem akarnál ilyesmit tenni!” A sátán azt akarja bemesélni neked, hogy te akarsz rosszat tenni, pedig az igazság az, hogy te, a belső ember — az új ember — nem akarod a rosszat cselekedni.
El akarod hagyni valamely rossz szokásodat? Szeretnél legyőzni egy régi kísértést? Tedd azt, amit Pál. Ő azt mondta: „Én nem engedem, hogy a testem uralkodjon felettem.” Ki az az én? Az én a belső ember. Pál nem a testét, hanem saját magát, a belső embert nevezte én-nek. Pál azt mondta: „Én alávetettségben tartom a testemet, és szolgává teszem…” Kinek a szolgájává teszem? A belső embernek!
Megvallás: Én alávetettségben tartom a testemet. Nem engedem, hogy a testem uralkodjon felettem. Alávetettségben tartom, a belső ember szolgájává teszem a testemet.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
