Jézus azt állította, hogy a fa természete az ember szívét jelképezi. A fa gyümölcsei az emberi életet és sorsot jelképezi. A kettő között olyan összefüggést állít fel, hogy amiképpen a fa természete szükségképpen a gyümölcsében realizálódik, így amilyen az ember szíve, olyan lesz az ember életpályája vagy sorsa. Ami a szívedben van az nyilvánul meg az életedben, sorsodban, beszédedben. Minél tanultabb valaki annál jobban tudja elrejteni a szívének a tartalmát a kívülállók felé, de otthon ők is kinyilvánítják, hogy mi van a szívükben. Amikor egy ember nem tartja magát, akkor az jön ki a szívéből. Amit kimondasz az vagy te! Ha egy ember mindig csak arról tud beszélni, hogy a TV-ben az aktuális sorozatnak mi van a legutolsó részében, az azt mutatja, hogy a szíve azzal van tele. A szív irányítja a beszédet, a gondolkodásmódot, az álmokat is. Az álmokban a szívnek a tartalma éjszaka feltolul a lélekbe, és amikor az ember elalszik, és a zsilipek kinyílnak a szív és a lélek között, akkor éjjel megálmodja azt, ami bekerült a szívébe. Ez tulajdonképpen a szívéből jön fel! Mindenben a szívnek a minősége nyilvánul meg, ezt nem lehet kikerülni! Ha valakinek a szívében benn van egy dolog, akkor elfojtásokat lehet alkalmazni, de nem jön ki belőle más. Másképpen kell eljárni egy démonnal, és másképpen az ember szívével. A Bibliának az egyik nagyon fontos tanítása a szívről, hogy a sorsban és az életpályában realizálódik.
A szív nagyon befolyásolható, érzékeny része az embernek, ezért nagyon szeretné a sátán megszerezni, befolyásolni az ember szívét.
Jer. 17.
Úgy jellemzi a szívnek azt az állapotát, ami az eredendő bűn miatt jött létre benne, hogy csalárd. Jeremiás arra utal, hogy az eredendő bűn olyan rombolást végzett az ember személyiségének ebben a középpontjában, hogy kiszakadt Isten jelenlétéből, kiszakadt és gyökértelenné vált. Ebből adódik, hogy a szív keresi a gyökerét, amihez tudná magát rögzíteni. A szívünket ezért nem hibáztathatjuk, mert gyenge, állandóan keresi, hogy mihez tapadhatna hozzá. A szív tartósan nem üres!, nincsen tartósan a semmi állapotában. Olyan mozgékony része az embernek, ami állandóan kötődik valamihez, állandóan rá akar tapadni valamire. Afelé irányul automatikusan a szív amivel foglalkozol, vagy akikkel kapcsolatban állsz. Ez azon a ponton válik fontossá, hogy ami felé ráirányul a szíved, azon keresztül milyen befolyás éri. Nem lenne ezzel probléma, ha nem érhetné kettős befolyás a szívünket, azokon a dolgokon keresztül, vagy személyeken keresztül akikkel, amivel kapcsolatban állunk. Feltöltik ezek a külső dolgok a szívet szellemi-erkölcsi dolgokkal. Ha jó befolyás éri a szívedet, akkor a szíved jó állapotba kerül, és ha Isten Igéje és a Szent Szellem képes befolyást gyakorolni a szívedre, akkor a figyelmed Isten felé orientálódik! Ezért is veszélyes dolog, ha az ember hosszú időn keresztül nem kerül kapcsolatba az Igehirdetéssel, Isten Igéjével. Ellenkező esetben a szív keres magának valami mást, amire rátapadhat. Ha te nem rakod oda, hogy mire rögzítse magát, akkor biztos lehetsz abban, hogy a szíved keres magának valamit amire rátapadhat, amire rögzítheti magát.
