2011. január 11., kedd

A házasság egyik lételeme: a kommunikáció 2.

Az emberek nagy része romantikus elképzelésekkel lép a házasságba. A rózsaszín álom azonban szép lassan, de biztosan halványulni kezd az idő múlásával, ilyenkor kerül előtérbe ismét a kommunikáció jelentősége.

Azt mondják, aki házat épít, az egész életére való feladatot vesz a nyakába, mert sohasem lesz kész teljesen, mindig kell rajta valamit csinálni. Ha a házasság olyan valami lenne, amit egyszer elindítunk, mint egy ingát, és attól kezdve örökké szépen egyenletesen ketyeg minden gond nélkül, nos, akkor keresztbe tehetnénk a lábunkat a fotelben ülve. Ez viszont nem így van, hiszen ami el tud romlani, az el is romlik. De csak akkor, ha hagyjuk!

Tudomásul kell venni, hogy egy párkapcsolatban az előnyök mellett vannak hátrányok is. Az előnyök közé tartozik a magány helyett a társaság, egymás segítése, anyagi biztonság, a terhek közös viselése, gyerekvállalás stb. A nehézségek közé sorolhatjuk az alkalmazkodást, a lemondást, a másik igényeinek a figyelembe vételét. Vagyis ha valaki a maga ura, azt csinál, amit akar, arra költi a pénzét, amire akarja, bizonyos szempontból korlátlanul szabad, de este nem tud senkihez odabújni, és ha megbetegszik, akkor nem főznek neki forró teát, és nem hoznak neki még egy takarót.

Ezen érvek és ellenérvek alapos megfontolása után dönthetünk a házasság mellett, de akkor még csak az első lépést tettük meg. Ugyanis házasságot is folyamatosan építeni kell, mint a házat, ahogy azt már megállapítottuk. Elengedhetetlen a kommunikációs képesség mindkét fél részéről: vagyis ki kell fejezniük magunkat érthetően a másik előtt minden témakörben, és meg kell tanulniuk meghallgatni egymást, odafigyelni a másikra.

Kiemelném a szexualitással kapcsolatos kommunikációt, melynek a hiánya a felmérések szerint drámai, ugyanakkor gyakran visszafordíthatatlan katasztrófát okoz a házasságokban. Ha egy nő évekig, vagy akár évtizedekig magában tartja a házasélettel kapcsolatos frusztrációit, nem közli a férjével, hogy mi a jó neki és mi nem, akkor olyan nagy mértékűvé válhat a keserűség az életében, hogy az szakember nélkül már nem orvosolható. A nézeteltérések, konfliktusok agyonhallgatása semmilyen megoldást nem hoz. Amikor elmegyünk az orvoshoz, nem azt várjuk, hogy majd ő kitalálja mi a bajunk, hanem azonnal megmondjuk, és várjuk a megoldást. A házasságban is sokkal célravezetőbb és gyorsabb megoldás lenne, ha a férj vagy feleség azonnal előadná, ha valami problémát, meghibásodást észlel. Persze ez nem azt jelenti, hogy állandóan a másikat ostorozza, hogy mi nem tetszik benne.

lliot Aronson meggyőzéssel kapcsolatos tanulmányában kifejti, hogy a közlés előterjesztésének módja jelentős mértékben meghatározza annak hatékonyságát. Vagyis nagyon nem mindegy, hogy amit mondunk, hogyan mondjuk. Fontos a megfelelő pillanat, a helyes hangnem kiválasztása és az azonos érdek hangsúlyozása, amikor egy problémát felvetünk. Ki kell fejeznünk, hogy egy oldalon állunk, nem vagyunk ellenfelek az adott helyzetben, és törekszünk a megoldásra, ami mindkettőnknek megfelel. A másik fontos tényező, hogy a párunknak is van saját véleménye, álláspontja, amit figyelembe kell vennünk, és miután őt meghallgattuk, be kell tudnunk ismerni a tévedésünket, ha szükséges. Mindemellett elengedhetetlen a házasságban a másik méltánylása, dicsérete, a szeretetünk, elfogadásunk kifejezése. Fektessünk erre hangsúlyt, ne felejtkezzünk meg róla!

Ahogy a mondás tartja: jó pap holtig tanul. A házasság is pontosan addig tart, vagyis holtig, ezért mindig legyünk készek megújulni; ha szükséges, akkor változtatni. Ne szégyeljünk tanácsot kérni másoktól: tapasztaltabb, idősebb házasoktól vagy szakembertől. Igyekezzünk megélni minden pillanatot, ne nyugodjunk bele, ha valami csak félig működik jól az életünkben. Gondoljunk arra, hogy ha életünk vége felé visszanézünk, akkor ne azt állapítsuk meg, hogy mindent másképp csinálnánk, ha újra kezdhetnénk, hanem azt, hogy elégedettek vagyunk, és megtettünk mindazt, ami rajtunk állt. Abraham Lincoln szavaival: „A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben”.

Standovári Orsoly, Hit Gyülekezete Pécs