Újra a Hepicentrum vendége volt Illés Kornél, a Salgótarjáni Hit Gyülekezete pásztora és igazán forradalmi üzenetet adott át a lelkes hallgatóságnak. A félreértések elkerülése végett fontos leszögezni: nem a magyarországi ünnepi megemlékezéshez kapcsolódott a tanítás, hanem egy másik ország ünnepéhez, nevezetesen Isten királyságában a büszkeség trónfosztásáról és a szabályszerű felemelkedésről volt szó.
Nem kellett belopnia magát a prédikátornak az egybegyűltek szívébe, hiszem erre már a korábbi alkalmakon sor került, ezért dinamikusan és lényegre törően folyt a tanítás. A megszentelődéshez kapcsolódóan az alázat igazi definiálása és a büszkeség árnyoldalainak a mélyreható elemzése zajlott az istentiszteleten. Az alázat lényege a ragaszkodás: amit Isten Igéje mond, ahhoz minden körülmények között maradjunk hűségesek. Az alázat előszobája az, ha elfogadjuk, hogy Isten Igéje Istentől ihletett és pontosan úgy írták Isten szent emberei, ahogyan nekik Isten lediktálta.
A prédikáció igazából az első felénél véget ért az idő rövidsége miatt, így a kevélység okozta negatívumok rajzolása történt meg, az alázat áldásairól később lehet majd szó – erre akár Salgótarjánban is sor kerülhet, jegyezte meg Illés Kornél a rá jellemző humorral. Részletesen az Ézsaiás 14. része és az Ezékiel 28. fejezete került elemzés alá. A hivatkozott részek megdöbbentő adatokat közölnek: az első, vagy ősbűn nem a lázadás, vagy a gyilkosság volt, hanem a büszkeség! További nyomatéka ennek a bűnnek, hogy nem a Földön, hanem a Mennyben követték el Isten szentségében. A Biblia három angyali fejedelmet nevez meg, ezek közül az egyik a Sátán a rágalmazó, régi nevén Lucifer. A teremtésekor tökéletes szépséget és bölcsességet kapott, azonban felrúgva az erő és értéksorrendet önmagát a Teremtőhöz – egész pontosan a Fiúhoz, Krisztushoz – mérve egyenlőnek, sőt nagyobbnak gondolta a szívében. Feltehetően miután ez a gondolat megfogalmazódott benne, Isten biztosított számára lehetőségeket, hogy kivesse magából, azonban ehelyett a helyzet egyre jobban eldeformálódott: Luciferből Rágalmazó lett, az uralmi térségében – hasonlóan Dávid lázadó fiához, Absolonhoz – Isten rossz hírét keltette és lejáratta a teremtmények előtt. A tevékenységének a vége egy antikirályság kikiáltása lett, melynek természetesen ő lett a feje. Nagyon találóan megjegyezte a prédikátor, hogy a gyülekezetben a pletykás emberek nem viselnek fekete csuhát, nincs fordított kereszt a hátukon, mint a sátánimádóknak, mégis ugyanazt teszik, ami a sátán fő munkája: rossz híreket hordanak, visznek!
Isten bölcsessége az ember teremtésén keresztül kezdte el leleplezni és megsemmisíteni a lázadást. Az ember különleges lény: van benne a legértéktelenebb anyagból a sáros földből és van benne a legértékesebből, Isten Szelleméből. Ez a kettősség miatt van sok vita és vívódás az emberben. Az ember Isten fényképe, és az a csodálatos elhívásunk van Istentől, hogy a sátán által elvesztett pozíciót mi tölthetjük be, a Fiú közvetlen közelében, személyes jelenlétében élhetünk.
Jézus Krisztus a sátáni büszkeséggel szemben az alázat és engedelmesség útját mutatta be: már az is óriási lealacsonyodás a számára, hogy emberré lett. Emberként pedig engedelmes volt a keresztre feszítésig. Ezzel bebizonyította, hogy Isten országában aki magát megalázza, az magasztaltatik fel. Kihangsúlyozta Illés Kornél, hogy az alázat az nem egy felvett viselkedési forma, szendelgés, hanem ragaszkodás tüzön-vizen át Isten beszédéhez. Szinte extázisban közölte: Ne engedd el az árbocot a hajózás közben, még ha még nagyobb vihar jön is, mert ha már eddig kibírtad, több éven át, most ne hagyd abba, karnyújtásnyira a győzelem! Utalt arra, hogy Illés számára Jézabel halálos fenyegetésével szemben Istennek az a nagyszerű terve valósult meg, hogy még a temetőbe sem került, elragadtatott. Isten terve mindig jó a számunkra, az alázatosoké a jövő.
Az alázat fokmérője: a hálaadás. Amiért hálás vagy, arról elismerted, hogy Istentől kaptad a Tőle való függésben élvezed. A hálaadás biztosítja a védelmedet, a hálaadás szó héberben a kegyelem jelentéssel szorosan összefügg.
A rövidnek tűnő, de hosszúra nyújtott istentisztelet végén a szívek világosabbak, az elhatározások szilárdabbak lettek: nem fordulunk vissza az alázat útján!
http://nyiregyhaza.hit.hu/elet/98.htm