“Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek”
(Ps 73, 10)
Elgondolkodtál már azon, hogy ez vajon mit akar jelenteni?
A zsoltár tulajdonképpen az Isten embere és az istentelenek közötti különbséget és konfliktust írja le: az istentelenek jó szerencséje olykor már-már kiborító a jámbor hívő szemében, aki már ott tart, hogy egyenesen irigykedikk rájuk (v3: “féltékenykedtem a dicsekvőkre”), aminek az a vége, hogy (v2) kis híján elvetemedett és elerőtlenedtek a léptei. A v4-12 ezeknek az “Istent felejtőknek” a körülményeivel, megjelenésével, mentalitásával foglalkozik, melyből (v15-16) mély csüggedésébe száll a zsoltárszerző. Szerencsére jön a v17, és sikerül túllendülnie melankolikus kedélyállapotán, végül pedig már egészen fel is bátorodik zsoltárosunk. De ki szürcsöl itt mit?
Az istentelenek “kevély” és “erőszakos” jellemű személyekként íratnak le, akiknek “fantáziálgatásai csaponganak”, “szemük kidülled a kövérségtől”, tehát jól táplált (elvégre sokat harácsolt) egyének ők. “Gúnyolódnak, gonosz módon beszélnek, és azt mondogatják: >Elnyomás jön ránk a magasságból!<”. Magyarán kissé torz színben igyekeznek lefesteni úgy Isten, mint a világi hatalom tevékenységi körét. Céljuk egyértelmű: helycsere! “Felnyitják szájukat az égre”, vagyis Isten ellen, illetve “nyelvük eljárja a földet” és mindenki más ellen is állandóan szövegelnek. Majd jön a “szörpös rész”, a v10. Ezt szorgalmasan javítgatják is a szövegkritikusok, elvégre nem igazán simul a zsoltár egészébe. Ha sikerül a lábjegyzeteken átrágnunk magunkat, valami ilyesmi fordításhoz jutunk:
“Ezért (a gonoszok beszédének meggyőzőereje miatt) a nép/népem hozzájuk tér, és ők rendeleteik által szipolyoznak maguknak.”
Magyarán nagyüzemben megy Isten és az emberek lejáratása, mindeközben társadalmi elismertség és bő nyereség az ő osztályrészük, így már nem is csoda, hogy a zsoltáros enyhén kiakadt mindezen. Mindezek után azzal vágnak vissza, ha valaki felelősségre vonja őket, hogy “Hát hogyan szerezne tudomást erről Isten, és van-e a magasság(os)ban ismeret?”
Hát van.
