7: 9-10 - Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedett a bűn, Én pedig meghaltam; és úgy találtatott, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van.
Az egyik lehetséges magyarázat erre, hogy Pál Ádámmal azonosította magát, aki törvény nélkül élt, mígnem vett a tiltott fáról gyümölcsöt és ez által életre kelt benne a bűn. Másik magyarázat hogy Pál izraelita révén, Izraelre gondolt. Izrael a Sinai-hegyig törvény nélkül volt, a hegy lábánál pedig megfogadták, hogy mindent úgy tesznek majd, ahogy Isten mondja. De ezután sorra követték el a bűnöket, az idegen istenimádástól kezdve, mert a testben bíztak. Az emberi testi természetben semmi jó sincs. Izrael úgy jött ki Egyiptomból, hogy a húsvéti bárány által hitet gyakoroltak Istenben, de mikor megkapták a törvényt akkor saját magukban kezdtek bízni, hogy Pál saját, személyes tapasztalata volt keresztényként.
Jer. 17: 5-6 - Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.
Testben bízni átok. Miután megismertük az Urat, megízleltük a kegyelmét és megtapasztaltuk természetfeletti hatalmát, és elkezdünk ismét a saját képességeinkben, a saját szabályainkban bízni, akkor a szívünk eltávozik az Úrtól, és átok alá kerülünk. Isten elvárja tőlünk, hogy teljes mértékben az ő kegyelmétől és természetfeletti hatalmától függünk. A legtöbb keresztény azért kerül átok alá, mert törvénykezik. Aki szellemben kezdte a dolgokat, és testben akarja folytatni, azt megigézték.
7: 7, 14 - Mit mondunk tehát? A törvény bűn-e? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad. Mert tudjuk, hogy a törvény szellemi; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
A törvénnyel semmi baj nincs. A törvény jó, szent és szellemi, a hiba bennünk, a testünkben van. A törvénykezés kísérlet arra, hogy elérjük a megigazulást Isten előtt valamilyen szabályok betartása által. A törvénykezés: ha valamivel kiegészítjük azt, amit Isten megkövetel a megigazuláshoz. Isten csak annyit kér, hogy higgyünk benne. Isten megmutatja az ő akaratát, amit lehetetlenség elérni. Isten azért helyez minket olyan helyzetbe, hogy az ígéretet ne tudjuk elérni, hogy imádság által érjük el a lehetetlent.
I Móz. 25: 21-26 - És könyörgött Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan volt, és az Úr meghallgatta őt: és teherbe esett Rebeka, az ő felesége. Tusakodtak pedig a fiak az ő méhében. Akkor mondta: Ha így van, miért vagyok én így? Elmént azért, hogy megkérdezze az Urat. És mondta az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek. És beteltek az ő szülésének napjai, és íme ikrek voltak az ő méhében. És kijött az első; vereses volt, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezték nevét Ézsaúnak. Azután kijött az ő atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezték nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendős volt, amikor ezek születtek.
Nagyon sokat kellet Rebekáéknak várniuk, hogy gyermekük lehessen. Aztán kiderült, hogy két gyermek van a méhében, és az Úr azt mondta neki, hogy a hagyományokkal ellentétben a kisebbik, később születendő fiú fog uralkodni az elsőszülött felett. Ézsau a testi természetű ember jelképe, Jákob pedig a szellemi beállítottságú ember jelképe. A mai kultúrában Ézsau lenne a jó fiú, és Jákobbal fordulnának szembe az emberek. Isten nem azért gyűlölte Ézsaut mert valami rosszat tett, hanem azért, mert Ézsau nem törődött szellemi, születési előjogaival, képes volt egy tál főzelékért eladni elsőszülöttségi jogát és Isten gyűlöli ezt az érdektelenséget és közömbösséget. Ha valaki nem törődik Isten kegyelmével és szellemi áldásaival, ez mindig kiváltja Isten haragját. Jákob érdeme az volt, hogy nagyra értékelte az elsőszülöttségi jogot és az azzal járó áldást. Tehát a testi természet nem törődik Isten dolgaival és áldásaival, csak jól akarja érezni magát. A szellemi ember sokszor nem jó, igazi csirkefogó, de van egy kiemelkedő tulajdonsága: tűzön-vízen keresztül is meg akarja szerezni Isten áldását. Nagyon sok ember (mint Jákob) belerokkan az Istennel való találkozásba, életének hátra levő részében nem a saját erejével jár. A szellemi ember nem akarja elengedni az urat addig, míg az meg nem áldja. Ne zavarjon meg téged, ha konfliktus zajlik benned. Mindenkiben van egy Ézsau, de ha benned Jákob is lakik, akkor konfliktusba keveredsz, mert a két természet nem tud kijönni egymással.
