Angliában, a waltoni templomban őriznek és mutatnak egy zablát. Ezzel a zablával büntették régen azokat az asszonyokat, akik nem tudták féken tartani a nyelvüket. Furcsa dolgokat találtak ki régen! Nem tudom, hogy ez a zabla a régiek bölcsességét bizonyítja, vagy inkább része a régi barbárságnak?!
Bizony, el kell ismerni, hogy a nők nyelve már sok kárt tett! Szántó János erre nem felel, hanem őszintén megvallja, hogy ő sem tud titkot tartani, a fecsegő órákat ő épp úgy szereti, mint bárki más - de örömét nem a mások rágalmazásában leli, sőt az ilyen egyént ki nem állhatja. János nem buta ember, de a következő kérdéseket a nála bölcsebbekre hagyja:
- Rosszabbak-e a nők pletyka és a fecsegés dolgában a férfiaknál? - Igaz, hogy a nő csak arról hallgat, amit nem látott?! - Igaz, hogy a nőnek olyan a nyelve, mint a bárány farka, amely folyton mozog? - Azt mondják, a róka csupa farok és az asszony csupa nyelv? - Felesleges az a régi ima: "Isten őrizz meg minket az ágyuktól és az asszonyok nyelvétől"?!
Nekem ritka csendes feleségem van -, mondja János. Olyan kellemes a hangja, hogy nem győzöm hallgatni. Ezért nem vagyok pártatlan bíró. Egyet azonban meg merek mondani, hogy némely asszony inkább prédikál, mint imádkozik, s nem kell serkentőitalt innia, hogy az állkapcsa mozgásba jöjjön. De ami jó a libának, az jó a gúnárnak is! Némelyik férfi épp olyan jól érti a papolást, mint a nő!
Milyen kár, hogy a fecsegésre nem vetettek ki adót! Ebből volna a legnagyobb bevétele az államnak! Sajnos, a beszéd vámmentes. Hát még ha a hazugságért dupla adót kellene fizetni! Nem volna többé adóssága az államnak! De ki győzné beszedni ezt a hatalmas összeget?
Az általános szóbeszéd rendszerint általános hazugság! Ha a hír így kezdődik: "Tudod mi újság", "Azt mondják, hogy" stb., akkor ez felerészben már hazugság. Egy történet sem lesz rövidebb a továbbmondással! A hír úgy nő, mint a lavina. Aki sokat beszél, sokat hazudik! Ha az emberek mindig csak az igazat mondanák, a világ is megváltozna!
A hallgatás bölcsesség szabálya szerint kevés a bölcs asszony és a bölcs férfi. A csendes vizek mélyek, s a sekély patakok csobognak a leghangosabban. Ez csak azt bizonyítja, hogy milyen nagy számmal vannak képviselve a bolondok. A nyitott száj üres fejre emlékeztet. Ha a szekrény tele volna arannyal és ezüsttel, az ajtói nem lennének folyton nyitva.
A beszéd magától adódik, de jó nevelés kell ahhoz, hogy hallgatni tudjunk. Az igazság iránti tisztelet minden becsületes férfinak és minden jámbor asszonynak zablát tesz a szájába.
Beszédünkben kerüljük a rágalmazást! Vigyázzunk, nehogy nyelvünk felhólyagosodjon a sok rágalmazástól! A rágalom csak a szószátyárnak élvezet, de ez halála lehet a rágalmazottnak! A nyelvvel épp úgy lehet gyilkolni, mint a kézzel! A legrosszabb, amit valakivel tehetünk az, ha tönkretesszük a jó hírnevét. Nem mindenki tolvaj, akit megugatnak a kutyák és mégis úgy kezelik őket, mintha azok volnának. A világ így gondolkodik: "Ahol füst van, ott tűznek is kell lennie, és amit mindenki mond, annak igaznak kell lennie." Vigyázzunk, hogy meg ne sebezzük felebarátunk érzékeny oldalát s jó hírnevét, mert nehéz megszabadulni a sártól, ha megdobáltak vele.
Ha biztosak akarunk lenni arról, hogy nem fogunk hazudni, jó lesz rövidre fogni a beszédet. Ha az emberek bűneit két csoportba osztanánk, rögtön látni lehetne, hogy a bűnök felét a nyelv követi el. "Ha valaki beszédben nem vétkezik, az majdnem tökéletes ember, meg tudja zabolázni az egész testét!" (Jak 3,2b)
Ti fecsegők, hagyjatok fel a pletykálkodással! Ne legyetek a Sátán fújtatói, amellyel a civakodás tüzét éleszti! Hagyjatok fel az emberek egymás ellen való ingerlésével! Ha túl hosszú nyelvetekből nem tudtok levágni egy darabot, akkor fűszerezzétek azt legalább a kegyelem sójával! Dicsérjétek többször az Istent és szidjátok kevesebbet a szomszédokat! Minden liba gágog és minden légy talál üszkös sebet. Minden üres hordó kong és minden tüskebokor szúr. Ha szátokat csukva tartjátok, nem száll légy a torkotokra, de gonosz beszédek sem jönnek ki abból!
Kevesebbet beszéljetek és többet gondolkodjatok! Legyetek gyorsak a munkában és lassúak a beszédben! Mindenekelőtt kérjétek a kegyelem Istenét:
Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását! (Zsolt 141,3)