2011. január 19., szerda

Ruff Tibor: Érdekességek a zsidó hagyomány ihletettségéről

Az ételek előtti áldásmondást és hálaadást az Ószövetségben sehol nem olvashatjuk, a Tórában nincs ilyen parancs. Ennek ellenére a zsidóság a perzsa kor tájékán, még a Malakiás utáni időkben elkezdte ezt gyakorolni. Maga a rabbinikus irodalom is nyíltan kimondja, hogy semmilyen bibliai alapja nincs, és a Bibliából nem vezethető le. És láss csodát: Jézus is hálát adott minden étkezése előtt, és Pál is. Pál még a nem zsidó keresztényeknek is azt mondja, hogy hasznos dolog, ha hálát adnak étkezés előtt, mert ezzel az ételt megszentelik. Pedig ennek az Ószövetségben semmilyen igei alapja sincs.

A nők fejének befedése is egy zsidó női szokás. A Misna akkurátusan különbséget tesz a rendelet és a szokás között. A rendelet mindig kötelező, a szokás szabadon választott, hogy megtartják, vagy sem. A nők fejének a befedéséről a Misna szintén azt mondja, hogy semmiféle tórai alapja nincs, soha ilyesmi fel sem merült az Ószövetségben. Egy kialakult női szokás a zsidóságban, hogy a házas nők befedik a fejüket, míg a hajadonok szabadon hagyják, ez tulajdonképpen egy jelzés, hogy valaki hajadon, vagy pedig férjnél van. Később ez annyira erőssé vált, hogy – a zavar elkerülése végett – azt mondták, hogy tényleg fedje be a fejét, aki férjnél van, nehogy azt a látszatot keltse, hogy hajadon. Még akkor sem volt kötelező, sőt még a mai napig sem az bizonyos értelemben. Ugyanakkor Pál a korinthusi gyülekezetben szintén elfogadásra ajánlja.[1] Sőt angyalokra hivatkozik, ami azt jelenti, hogy van természetfölötti háttere is ennek a dolognak.


[1] Pál csak egyszer-kétszer használja azt a szót, hogy paradózisz, mely görögül hagyományt jelent, pontosan ugyanazt, mint a háláhá.