Fundamentalizmus - általában
"Ne igazodjatok e mostani korhoz, hanem változzatok meg a gondolkodás megújítása által, hogy megvizsgáljátok, mi Isten jó, neki tetsző és teljes akarata!" 1.Kor. 12:2.
A "fundamentalizmus” kifejezés eredetileg a keresztény kultúrkörből származik. Sok és sokféle reakciót váltott ki keresztény körökben a „modernista kereszténység” XIX. századi felemelkedése, s vele együtt a bibliakritika és a liberális teológia térhódítása, amelyek a kereszténység több lényegi elemét, „fundamentumát” felszámolni igyekeztek - így Jézus Krisztus isteni származását, szűztől való születését, testben történt feltámadását, mindenfajta természetfeletti esemény létezését, a bibliai szentséget stb. -, s ezek helyébe a zsidó „radikalizmustól” megfosztott görög-római típusú erkölcsiséget állították. Mindezzel szemben a legerőteljesebb ellenvélemény, nem meglepő módon, az Egyesült Államokban jelentkezett: az 1910-es években amerikai protestáns teológusok könyvsorozatot jelentettek meg "Az alaptételek: bizonyságtétel az igazságról" (The Fundamentals: A Testimony to the Truth) címmel. E kiadványban a kereszténység abszolút alapvető (fundamentális) tanításait rögzítették, köztük a Biblia teljes szövegének hitelességébe és tévedhetetlenségébe vetett hitet is. Az 1920-as évektől ellenfeleik őket hívták „fundamentalistáknak”. A „modernista” teológusok és a nézeteiket - a Szentírás tanításánál jóval könnyebben - elfogadó világiak szempontjából természetesen e kifejezés egyértelműen negatív tartalommal bírt. A fundamentalista kifejezést csak 1970 után kezdték széles körben alkalmazni más vallásokhoz tartozó mozgalmakra.
Már ezekből az eseményekből is jól látszik, hogy a „fundamentalizmus” kizárólag negatív értelmű általánosítása a mai médiában nem másból fakad, mint abból a modern zsurnaliszta felszínességből, amelynek ritkán van ideje a dolgok mélyére tekinteni, amely a modern és „felvilágosodott” ember e kötelezettség- és hitmentes, materialista világnézetét tekinti abszolút és fundamentális igazságnak; s amely nagyon nehezen tudja elszenvedni, hogy valaki komolyan higgyen a természetfelettiben és Istenben.
Természetesen valóban létezik negatív fundamentalizmus. Azonban a fundamentalizmust nem fundamentalista mivolta minősíti, hanem tartalma és mikéntje. Az alapokhoz való visszatérés önmagában nem elhibázott program, A hibát abban lehet elkövetni, hogy mik azok az alapok, amelyekhez visszatérünk; és milyen módon térünk vissza ezekhez. E tanulmány fő témájának közepébe vágva: ha egy vallás szent iratai a gyilkolást hirdetik meg, akkor e vallás esetében a fundamentalizmus, vagyis az alapokhoz való visszatérés és az iratok szó szerinti értelmezése nyilvánvalóan sokkal borzalmasabb lesz, mint ugyanezen vallás szekularizált, elvilágiasodott, e parancsolatokat komolyan nem vevő, "vasárnapi" (vagy inkább „pénteki”) változata. Ezzel szemben a toleranciát, a megbocsátást, az ellenség szeretetét és mások szabadságának tiszteletét számon kérő hit fundamentalista változata sokkal jobb lesz, mint elvilágiasult gyakorlata. Az a modern felfogás, amely egyfelől tartalmi szempontból egyenlőségjelet tesz a különböző vallások közé, másrészt viszont mindenfajta fundamentalizmust negatívnak ítél, kétszeresen is csúsztat, súlyos gondolati "csalást" követ el és ideológiavezérelt elgondolója számára lehetetlenné teszi a valóság megragadását. Például a jelenlegi izraeli-arab konfliktusok valóságának megragadását is, ha az iszlám és a zsidó hitet mindenáron egyenlőnek szeretné látni. Amikor a vallási tolerancia jegyében - amely valójában nem ezt jelenti - abszolút felszínesen minden vallást egyformán jónak, hasznosnak (és számára érdektelennek) nyilvánít, akkor a fundamentalizmus vádját hangoztatva tartalmilag pozitív mozgalmakat egy sorba helyez terroristákkal. Pusztán azért, mert azok olyan elkötelezettséget hirdetnek, amelytől a modern ember életének minden területén - házasságában éppúgy, mint Istennel való kapcsolatában - menekülni igyekszik.
