2017. március 21., kedd

Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 17.

Szabadok vagyunk!

Azért ha a Fiú megszabadít [szabad emberré tesz] titeket, valósággal szabadok lesztek.
János 8:36.

Jézus valóságosan szabaddá tett minket az „ők” nevet viselő nehezen meghatározható csoport manipuláljon, és kontroll alatt tartson. Természetesen nem kell magunkat „hozzájuk” hasonlítani vagy „velük” versengeni.

Ha valóban szabadok vagyunk, akkor arra is szabadok vagyunk, hogy azok legyünk, akik vagyunk – ne másokra akarjunk hasonlítani. Ez azt jelenti, hogy szabadon tehetjük azt, amire Isten kiválasztott minket, ne valaki mást utánozzunk.

Sok lelkipásztor szenved attól, hogy úgy akarnak szolgálni, ahogyan másoktól látták. Lehet, hogy a pásztor lát egy szép nagy gyülekezetet, és tudni szeretné, hogy a másik pásztor mivel érte el ezt a nagyszerű eredményt. Lehet, hogy megpróbálja lemásolni mindazt, amit tapasztalt, de nem fog sikerülni. Miért? Mert Isten nem arra kente fel őt, mint a másik pásztort.

Isten azt akarja, hogy Tőle várjuk a válaszokat és az útmutatást. ne másokhoz rohangáljunk tanácsért. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tanulhatunk egymástól, de tartsuk meg a helyes mértéket ezen a területen.

Én már megtanultam, hogy nem számít mennyire vágyok arra, hogy ugyanazt csináljam, mint mások, nem tehetem meg, hacsak Isten nem erre hívott el. Lehet, hogy számomra egy teljesen más tervet tartogat. Ezt el kell fogadnom, máskülönben folyton frusztrált leszek.

„Bármit meg tudok tenni…amit Isten mond!”

Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.
Filippi 4:13.

Gyakran halljuk ezt a verset, bár néha a megfelelő kontextus nélkül idézik. Nem azt jelenti, hogy mindent meg tudok tenni, amit csak akarok, vagy megtehetek bármit, amit mások tesznek. Ez azt jelenti, hogy bármit meg tudok tenni, ami Isten tervében szerepel

Ebben a versben Pál apostol arra utal, hogy képesek vagyunk megalázni magunkat vagy bővölködhetünk úgy, hogy közben elégedettek vagyunk.Tudta, hogy bármelyik állapotban van is, ez Isten akarata számára az adott pillanatban, és abban is biztos volt, hogy Isten megerősíti, és képes lesz elvégezni mindazt, amire elhívása van.

A Filippi 4:13 megértése rengeteget segített mind a személyes életemben, mind a szolgálatomban. Megtanított arra, hogy mindig maradjak meg az Isten által megszabott határok között, és az Általa adott eszközökkel teljesítsem a feladatot, amit rám bízott, és ne próbáljak olyan dolgot megtenni, amire nincs elhívásom és talentumom. Ez nem pesszimista hozzáállás, hanem isteni bölcsesség.

Légy elégedett, hogy elnyerd az ajándékodat

Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet [semmit sem kérhet, semmit nem vehet magára], hanem ha a mennyből adatott néki.[Az ember elégedjen meg azokkal az ajándékokkal, amiket a mennyből kapott; más forrás nincs]
János 3:27.

Ez volt a másik olyan a vers a Szentírásból, amely segített megtalálni az életemben a békét, a boldogságot és az elégedettséget.

A János 3 előző verseit is elolvasod, láthatod, hogy még Keresztelő János néhány tanítványa is aggodalmaskodott amiatt, hogy Jézus is keresztelni kezdett, és sokan elhagyták mesterüket és Hozzá mentek. Ezt el is panaszolták Jánosnak. Ha János nem lett volna olyan elkötelezett az elhívásával kapcsolatosan, valószínűleg nagyon irigy lett volna és félni kezdett volna. Esetleg azt érezte volna, hogy versenyre kell kelnie Jézussal azért, hogy megtartsa a gyülekezetét. János válaszát a 27. versben olvashatjuk. Ő úgy állt a dolgokhoz, hogy „csak azt teszem meg, amire Isten felhatalmazott és feljogosított, tehát meg kell elégednem a saját elhívásommal és ajándékommal”

Az ehhez hasonló bibliai igazságok alapjaiban változtatták meg az életemet. Ami a versengést illeti, a hátteremnek köszönhetően számtalan gyengeséggel kellett megküzdenem. Állandóan másokhoz hasonlítgattam magam, irigy voltam mindarra, amijük volt, irigyeltem a képességeiket. Nem önmagam voltam, mindig másokkal akartam lépést tartani. Állandóan frusztrált voltam, hiszen nem az ajándékaimnak és elhívásomnak megfelelően tevékenykedtem. Mikor aztán végre rájöttem arra, hogy Isten kenete és elhívása nélkül nem jutok egyről a kettőre, kezdtem kiengedni egy kicsit és azt mondtam: „Vagyok, aki vagyok. Nem lehetek más, hacsak Isten nem ezt akarja. Arra fogok koncentrálni, hogy a legjobbat hozzam ki magamból."

Fordította: Berényi Irén