Az a szó, hogy vezéreljen azt jelenti: hajt, mozgat. Azt is jelenti, hogy vezet, irányít, visz. Egy másik meghatározás szerint „hajtóerővel lát el.” Mi hajtja és motiválja életünket itt a földön? Az örök lét vagy az ideig való? Isteni bölcsességen alapul-e mindez? Vagy másokhoz hasonlítjuk önmagunkat? Hallgatunk-e hízelgésekre, tradíciókra vagy mítoszokra amelyek bizonyos pulpitusokon vagy iskolákban hangzottak el? Megfog-e állni mindaz, amit életünkben felépítettünk Isten ítélőszéke előtt vagy erőfeszítéseink mindörökre elvesznek? Emlékezz rá, hogy már tudjuk mi alapján fog történni az ítélet:” A beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.” (János 12:48)
Sok, magát hitvalló keresztény fog ledöbbenni, mikor Jézus Krisztus előtt áll az ítéletkor. Ők lesznek azok, akik biztonságot merítettek azokból a részekből amelyeket az Újszövetség tanít, azonban elhanyagolták a teljes kép gondos kikutatását. A kérdésem hozzád ez: azután akarod kitalálni az igazságot miután az örök ítélet már meg lett hozva és túl késő változtatni, vagy inkább most szeretnéd megtudni azokat az alapvető dolgokat ami alapján meg leszel ítélve?
A következő fejezet egy allegóriával nyit, ami az azt következő fejezetben folytatódni fog. Gondosan olvasd el és emlékezz a részletekre amikre gyakran vissza fogunk utalni. A történet a nyolcadik fejezetben ér véget, de az azokat tartalmazó igazságokat a könyv fennmaradó részében keresztültárgyaljuk. A könyv ekörül az allegória körül forog, tehát arra kérlek, hogy ne suhanj át rajta. Talán te magad is hivatkozol erre, mint tanítási folyamatra.
A legtöbb dolog amit ebben a könyvben megosztottam, arról Isten megegyezett velem. Sok, saját magam által elkövetett hibákat is megosztok, amelyeket a Szent Szellem az Ő igazságának mikroszkópja alatt megvizsgált. Remélem, hogy ez arra indít majd téged, hogy gondosan kutasd az Írásokat amelyeken az ítélet napján erőteljesen megállsz majd. Meg fogok osztani néhány nagy tévhitet arról ami a társadalmunkban van, ami férfiakat és nőket tart távol attól, Akit mi a Megmentőnknek hívunk. Le fogsz döbbenni, meg fog rázni és fenyíteni is fog időnként, de mindezt ígéretek, remény és vigasz fogja követni.
Ha bátor vagy és vágysz az igazságra és van egy Isten felé való szíved, akkor folytasd. Örülni fogsz, hogy megtetted! Vésd a szívedbe a következő buzdítást:
„Isten ajándéka az, hogy helyreállította a Vele való kapcsolatunkat és visszaadta életünket. És még több élet vár ránk – örökkévaló élet! Biztos lehetsz ebben. Azt akarom, hogy helyezd erre lábaidat. Erősen állj meg ezen, mert azok akik Istenben bíznak, azokra a lényeges dolgokra összpontosítanak, amik mindenki számára jók. (Titus 3:7-8 MSG fordítás alapján)
Affabel királysága: Élet Endelben
„És [Jézus] sokat tanítja vala őket példázatokban (szemléltetésben, egymás mellé való összevetésben, hogy az igazságokat elmagyarázza nekik)…(Márk 4:2)
Volt egyszer egy világ, hasonló a mienkhez, mégis sok mindenben különböző. Ebben a világban nem voltak független nemzetek, csak egy nagy királyság, amelyet Affabelnek hívtak. Habár ez a királyság, az egész ismert világra kiterjedt, egyetlen fővárosa volt, ahonnan a vezetőség irányított. Ez volt Affabel Nagy Városa, amire innentől csal Affabelként utalunk.
Ezen az elbűvölő városon a nevezetes király, Jalyn uralkodott. Jalyn királyt szerették és csodálták az alattvalói, ő pedig olyan mély szeretettel árasztotta el őket, mely kimeríthetetlennek tűnt. Erős volt és bölcs, ugyanakkor gazdag humorérzéke is volt. Habár magatartása uralkodói volt, Jalyn kellemes megjelenésű volt. Vele lenni olyan volt, mintha a jóság atmoszférája vette volna körül őt. Jelenléte, az élet minden területét egy magasabb színvonalra emelte. Látomása és előrelátása meghökkentő volt és rejtélyes képességével az emberek cselekedetei mögé, szívük motivációjába tudott látni.
Jalyn apja, Affabel alapítója Királyi Alapító Atyaként volt ismert. Miután elkészült az alapítással, a királyság vezetését fia kezébe adta. Ennek a nagyszerű városnak a lakosai segítettek Jalyn uralkodásának igazgatásában a királyság kívül eső részein. Ezt az uralkodói város hierarchikus hatalmi rendszerén és vezetésén keresztül valósították meg.
Ez egy hatalmas város volt, megközelítőleg kétszáz négyzetmérföldön terült el. Olyan jól megtervezett volt, hogy habár sűrűn lakott volt, soha sem tűnt túlzsúfoltnak. Külvárosokból, városi rezidenciákból, villákból tevődött össze.
Affabel nyugati részén, síkságon helyezkedtek el a munkások szerény otthonai. (Az ő szerény otthonaikat a mi világunkban extravagánsnak tekintenénk.) Annak ellenére, hogy feladataik munkaigényesek voltak, a lakosok nagyon hálásak voltak, hogy a királyi városban élhettek.
A hegyes területek északi és déli határain éltek a kézművesek. Ők olyan kreatív művészetekre szakosodtak, mint a zene, írás, művészi munkák, formatervezés. Otthonaiknak gyönyörű kilátásaik voltak és sokkal drágábbak voltak, mint a munkásoké.
A város leghívogatóbb része a keleti kerületben volt, ahol csodálatos villák voltak bőségesen. Ez a terület Királyi Központként volt ismert. Ezen a környéken tartózkodott a király és itt töltötte legtöbb idejét. Itt volt azok otthona is, akik a király legközelebbi dolgozói voltak; adminisztrátorai és vezető munkatársai gyűltek itt össze és dolgoztak együtt.
A Királyi Központ ékkőként lebegett a sziklán a Nagy Tenger partjára való kilátással. A folyamatos lágy szellő megfújta az azúrkék óceánt és felfrissítette a várost. Ezek a vizek szegélyezték az ősi fehér partokat, melyeket szépségében csak a királyi kertek múltak felül. A Királyi Központot ezek a kertek szőtték körül, minduntalan színeket és vibrálást adva neki. Kétségkívül, ez volt a legkívánatosabb hely Affabel rezidenciájában. A király uralkodói palotája minden helyet felülmúlt eleganciájában.
Affabel közepén állt az élet fája. Csak a király kiváltsága volt szakítani ezekből a rendkívüli gyümölcsökből. A gyümölcs nem-kevésbé volt ízletes és kívánatos; húsa, a csoda erejétől illatozott.
Fordította: Diana En Arnoud Jan
Fordította: Diana En Arnoud Jan
