David Wilkerson - Reménység 3.

Szeretnék most arról szólni, hogy miképpen születik reménység a megpróbáltatásból.

Isten az Ő népét használja arra, hogy a reményt átadják egymásnak. Mikor szükségem valami reményre, olyan valakivel akarok beszélni aki már átment hasonló megpróbáltatáson vagy fájdalmon. Nem valakivel, aki csak olyasmit fog mondani: “Csak tartsál ki, és bízzál Istenben!” Szenvedő lelkemet képtelen az ilyen emberi szimpátia megnyugtatni.

Inkább olyan valakivel akarok beszélni talán egy félórát, mint amilyen az a hívő aki megírta nemrégen és elmondta hogy miképpen figyelte feleségét egy komoly betegség miatt meghalni. Miután ez az ember beszélt mély fájdalmáról, befejezésül azt mondta, “Isten jó, és átsegít mindezen.”

Ugyancsak szeretnék beszélgetni azzal az indonéziai asszonnyal aki fizikai fájdalommal szenvedett évekig, átszenvedett több operációt mind hiába. Megpróbáltatásai ellenére dicsőíti Istent és hálát ad neki mindenért. Itt látunk egy olyan személyt, akinek van türelme és ismeri a szenvedést és tudatában van annak, hogy a szenvedés reményt épít bennünk.

Hitem és reményem feléled olyan barátokon keresztül, akik veteránok a szellemi háborúban.

Figyeltem sok hívő barátomat, amint nehézségeken mentek át. És ismerem jelen szenvedéseiket, szomorúságaikat és fájdalmukat. Mikor felhívom őket és kérdem, “Hogy vagytok?” Tudom mi lesz a felelet és nagy reménnyel töltenek el.

Nem próbálják elrejteni érzelmüket, hanem teljesen őszintén mondják, “ Dávid, fájdalmam igazi és néha úgy letör, annyira bánt, hogy könnyekre fakadok.”

Ezek a szentek a szenvedés tüzében vannak. Mégis mindig egy biztató szót hallok tőlük, “Isten átvisz ezen is, tudom, hogy hűséges és bízom Őbenne, tudom, hogy velem van.”

Majdnem minden esetben mikor beszélek velük, valami mondani valójuk van számomra, valami amit Isten mutatott nekik a megpróbáltatás mélyén. A szenvedés ellenére is megingathatatlan hitük, az én hitemet is megerősítik megpróbáltatásomban.

Ilyenkor a Szent Szellem Mózes 5-ik könyvére emlékeztet : 8,2-3; “Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja mi van a szívedben."

Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél: így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal ami az Úr szájából származik.”

Ismétlem ezeket a szavakat egész életemben: “Élek mindazzal ami az Úr szájából származik”

Ha nem tudunk bízni Isten igéjében - ha a Biblia nem Isten által ihletett, akkor az élet hiábavaló. Akkor nincs remény ezen a földön.

Mikor Isten ezt az igét Izráelnek mondta Mózes 5-ik könyvében, helyzetük nagyon is ijesztő volt a pusztában. Isten megengedte, hogy éhezzenek és szomjazzanak. És az Úr saját szájából halljuk ezeket a szavakat: “Megaláztalak, megengedtem, hogy szenvedjetek éhségtől és szomjúságtól. Miért? Azért hogy megértsétek, hogy bíznatok kell bennem, élni tudjatok ígéreteimen.”

Isten nem azért tette ezt, hogy meghaljanak éhségtől és szomjúságtól, jól tudta mit fog tenni, hogy megmentse őket. Ezért sajnos tragikus, hogy csak Józsué és Káléb álltak meg hitben. “ Még ha meg is halok, hinni fogok.” “Uram kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” (Jn. 6,68)

Szeretteim, Istennek van terve felszabadításotokra.

Az Úr jól tudja, hogy miképpen szabadítsa fel a szenvedőket. Oh, mekkora szükségünk van a Szent Szellemre, hogy egy nyugalom helyére vezessen! Őnélküle, útmutatása nélkül és a napi erő nélkül, melyet ad nekünk, egyikünk sem tudna létezni. Emberi határozottságunk, még akaratunk összpontosítása ellenére sem tudnánk átélni a napi megpróbáltatásokat melyeket el kell viselnünk az élet útjain.

Naponta, kell hogy Isten kinyilvánított Igéjére bízzuk magunkat és bíznunk kell a Szent Szellemben, hogy Isten szavát életre keltse bennünk. “ Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete ... mert amit Ő mondott, meglett és amit parancsolt, előállott.” (Zsolt.33,6-9)

Ha Isten teremtett mindent szavával és leheletével, nem fog ugyancsak reményt adni nektek a nehéz időkben? Ő jól tudja mikor van ideje megvalósítani ezt a reményt a megpróbáltatás idején; olyan reményt, mely maradandó, biztos és állhatatos.

A következő szavakkal zárom ezt az üzenetet: “Légy csendben és várj az Úrra!” (Zsolt. 37, 7) Váljon mindaz amin keresztül kell menned, reményre és életre számodra. Ámen!