A kenet Isten drága eszköze. Általa a betegek meggyógyulnak, a foglyok szabadok lesznek. (Luk 4:14-21; Apcsel 10:38) Általa van erőnk, hogy szolgáljuk és az Ő akaratát tegyük. Általa Isten Országa növekszik. De a bűn hatástalanná teszi a kenetet. Ez egy valóságos méreg a teljes szellemi életünk számára.
Vannak tragikus történetek, történetek amelyeket túl jól ismerünk, férfiakról és nőkről, akiket hatalmasan használt Isten, amíg a bűn elszívott belőlük minden erőt. És nincs tragikusabb figura Sámsonnál, egykor természetfölötti erővel vezette Izraelt, de kifárasztotta egy hűtlen asszony állandó könyörgése, most a haja levágva és nem tudja, hogy az Úr már elhagyta őt. (Bír 16:20) Néhány perc múlva az ellenség foglya lesz, megerőtlenülve. Nincs olyan bűnös gyönyör, bármilyen különleges legyen is, amelyért érdemes lenne elveszteni a kenetet.
Gondolj arra az istenfélő nőre, akit az Úr hatalmasan használt, hogy gyógyítsa a betegeket. Mennyi szenvedést enyhített a szolgálata, mennyi gyötrelem szűnt meg, mennyi reményt hozott reménytelen helyzetekbe. De a kapzsiság csapdájába esett, hozzányúlt a szolgálati alaphoz és hazudott az adakozóknak. Még mielőtt tudnál róla, a kenet elhagy! Egy darabig úgy tűnt, képes egy időben rombolni és szolgálni. De nem, a szennyezés fokozatosan kiszorította a tiszta Szent Szellemet. A bűn kiszárítja a kenetet, legyen az a tanítás vagy prédikálás kenete, a gyógyítás és szabadítás kenete, a tanács vagy vezetés kenete, a bűn ellopja azt és nem marad semmi. A legrosszabb az egészben, hogy az egy személy életében lerombolt kenet miatt, százaknak, ezreknek de lehet hogy millióknak - akiket ez egy edény által áldott meg az Úr - kell máshol keresniük az áldást.
Ez különösen kijózanító lehet szolgálók számára: Ha Isten jónak látta kiönteni a Szellemét rád és gazdagon megajándékozni téged, - az Ő szuverén döntése által vagy a te imáidra és böjtjeidre válaszul - neked szent kötelességed nem elherdálni az isteni felhatalmazást. Sok élet függ a te hűségedtől. Ne engedd tehát, hogy a bűn elvegye a szívedben izzó parazsat, sőt inkább lobbantsd lángra azt! (2 Tim.1:6)
18. A bűn ellopja az idődet
Kevés dolog van ami jobban frusztrálna mint az időm pazarlása. Soha nem szerezhetem vissza. Az ellopott javak pótolhatóak vagy újra cserélhetőek. Megtört kapcsolatok helyreállhatnak, akár évtizedek múltán is. De az elveszett időt nem nyerheted vissza, legfeljebb az örökkévalóságban. Ezért int minket az Ige, hogy bölcsen éljünk "áron is megvéve az alkalmatosságot" (Eféz.5:16) vagy más fordításban "megváltva az időt" ami azt jelenti, hogy távol maradsz a bűntől. Csak gondolj a különböző módjaira, ahogy a bűn ellopja az időnket.
Először: ott van az idő amit a bűn elvesz. Mennyi időt pazarolsz rá, hogy megnézz egy nem megfelelő sorozatot vagy filmet, vagy hogy szemetet keresgélj és tölts le az internetről? Harminc perc, egy óra vagy több? Tölthetted volna azt az időt imával, Ige olvasással, vagy valami építő és kellemes dolgot csinálhattál volna a családoddal, vagy megcsinálhattál volna valami fontosat, amire sose volt időd. Ehelyett a bűnnel voltál elfoglalva. (Így már tisztább a kép, nem?) Mennyi idődbe került, mikor nem tudtál uralkodni magadon és ordítoztál egy autóssal, aki bevágott eléd, ami egy komoly összetűzéshez vezetett a következő pirosnál, amiből majdnem verekedés lett, ami egy rendőrrel való beszélgetéshez vezetett, amiből hosszas magyarázkodás és szégyenkezés következett, különösen a jól látható keresztény matricákkal az autódon. Ezalatt a barátaid egy remek kóruspróbát tartottak és nem értették, hol lehetsz. A bűn útja olyan félrevezető.
Az idődet fordíthatod az elveszettekre, a betegekre, a szükségben levőkre, a szellemi és a természetes családodra, a hivatásodra. De a bűnnel töltött idő a totális időpazarlás. Bármi mással tölteni az időnket, csak jobb lehet. És néha a veszteség sokkal nagyobb, mint percek és órák. Hívők, akik rossz kapcsolatokban vannak, különösen meg nem tértekkel, néha hónapokat, éveket pazarolnak el. Jutalma nem lesz bolond cselekedeteiknek csak megbánás. Annyi idő elveszett, annyi érzést áldoztál rá, semmiért.
De ez csak egy módja, ahogy a bűn ellopja az időnket. Gyakran, ha igazán belementél, szükséged lesz időre, hogy Isten a szívedet gyógyítsa és ez nem egy rövid, öt másodperces imát jelent csokievés közben. Néha, ha igazán vádol a lelkiismereted, arra van szükséged, hogy csak Istennel legyél, megtérjél és megbánd amit tettél, imával törj át az egészen és megpróbálj rájönni, hogy történhetett, hogy ilyen mélyre süllyedtél. Újabb időt pazarolsz, bár ez már az Úrral töltött idő, azért teszed mindezt, hogy újra talpra állj és visszatalálj a kiindulópontra. (Ez olyan mint az az idő amit akkor vesztettél, miután rájöttél, rossz helyen fordultál be és 50 kilométert mentél rossz irányba. Bár megfordultál és már a jó irányba mész, nem kellett volna erre időt pazarolnod.)
És ott van az elpazarolt idő a jövőben, amit ugyanazzal a bűnnel harcolva fogsz eltölteni, mivel a bűn függővé tesz és veszélyes szokásokhoz vezet. Ahelyett, hogy győztesen haladnál előre az életben, megrekedtél kísértések között, amiket azelőtt úgy ráztál le, mint madár a vizet a tollairól. Most terhelt és nyomott vagy, és ahelyett, hogy szárnyalnál, kimerültnek érzed magad, mintha lassított felvételben futnál. És ahelyett, hogy az Úr dolgaira koncentrálnál, bűnös hangokkal küzdesz. Még rosszabb ha már tisztátalannak látod magad, akit Isten soha nem fog elfogadni, hosszú órákat pazarolva, ahogy a bűntudatban fetrengsz. A látás eltűnt, a motiváció kihunyt, a lényeg elveszett, kifogyott az inspiráció. És a drága, visszahozhatatlan idő elment. Megérte?
Fordította: Korányi Tamás
