Pál, a 2. Kor. levélben ír az „erősségekről”. Egy másik fordítás „az elmebeli erősségeket” említi. Melyek ezek? Sok gondolatot kaptam ezzel kapcsolatban és úgy gondolom, hogy ezek három fő kategóriába sorolhatók.
Az első a büszkeség. Mindegyik közül a legnagyobb erősség egy meg-nem tisztult emberi elme számára a büszkeség – az önző, önfenntartó, önmagát felemelő büszkeség.
Valamennyi faj és nemzet rendelkezik egy bizonyos szintű nemzeti büszkeséggel. Angolnak születtem – és hidd el, az angolok nagyon büszkék tudnak ám lenni. Egy angol számára sok idő szükséges, ahhoz, hogy beismerje, problémája van a büszkeséggel.
Németország a másik olyan nemzet, amely nemzeti büszkeséggel kapcsolatos történelemmel rendelkezik. Úgy gondolom, hogy a hazafiasság (nacionalizmus) kulcsfontosságú volt abban, hogy Hitler uralmat szerezzen a németek és még a német keresztények tömege fölött is.
A felekezeti büszkeség viszont egy másik része, ahol ez az erősség észlelhető. Néhányan azt mondják: „Ismerem a felekezetemet, ezért ne mondj nekem semmi olyat – még ha azt a Biblia tartalmazza is - ami nem egyezik meg a felekezetem tanításaival.” Ezt állíthatják a baptisták, metodisták, pünkösdiek vagy presbiteriánusok – a lista végtelen. Ha mindamellett kitartasz, amelyet egy „elnevezés, címke” képvisel – legyen az akár protestáns, katolikus, presbiteriánus vagy pünkösdi, mindegy, - úgy vélem, a büszkeség épített erődítményt az elmédben.
A büszkeségből fakad az elfogultság/előítéletesség – amikor az elméd az előzetes tények ismerete nélkül határoz valamiről. Ez kicsinyességre, önteltségre vall és ráadásul romboló.
A harmadik erősség az „előre elgondolás”, amikor azt gondolod, hogy tudsz valamit, amit nem, elbizakodva, hogy világos látásod van valamiről, amiről nincs. Engedd meg, hogy javasoljak valamit, hogy leellenőrizd, van -e erősség az elmédben. Ha valamelyik erősség említése felkavar, kellőképpen őszintének kell lenned önmagaddal, hogy fontolóra vedd azt, amivel dolgod van. A legfontosabb indok, hogy ezzel szembe nézz, az az, hogy ezek az erősségek meggátolják, hogy Isten igéje belépjen az életedbe. A 119-es zsoltár 30-as verséből megtudhatjuk, hogy:
„A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyűeket.”
Világosságot akarsz? És hogy az ige oktasson? Vagy félhomályban, tudatlanságban és előítéletességben szeretnél tovább haladni? A választás a tiéd! Ha világosságot és értelmet akarsz, arra lesz szükség, hogy Isten igéjének igazságával és az ima erejével ellene menj az elmédben lévő erősségeknek. Alázd meg magad, és hagyd, hogy Isten igéje elvégezze benned a munkáját – megváltoztasson, megigazítson, átalakítson és újjáépítsen.
Csodálkozhatsz, hogy is tudok ennyit rólad. Nem tudok. Mindannyiunkról tudok. Mi mindannyian hajlamosak vagyunk ezekre az erősségekre. Mi mindannyian szellemi harcban állunk az elménkkel, és Isten megadta a győzelemhez szükséges fegyvereket.
Fordította: Ábrahámffy Jázmin Eszter
