David Yonggi Cho - Dániel könyve 42.

Parancs Jeruzsálem helyreállítására és újjáépítésére

„Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felõl való szózat keletkezésétõl a Messiás- fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos idõkben." (9, 25)

Az itt szereplő Messiás Krisztussal azonos. Ezek az Igék Krisztus első eljöveteléről szólnak.

Gábriel elmondta Dánielnek, hogy a felkent király Izraelben fog megszületni hét hét és hatvankét hét, azaz hatvankilenc hét múlva. Az első hét hét során Jeruzsálem helyreállíttatik és felépül, a király pedig azután hatvankét hét múlva fog születni. Nagyon fontos tehát számunkra, hogy pontosan meghatározzuk a Jeruzsálem újjáépítéséről szóló parancs kiadásának idejét.

Az Ezsdrás 1,1-ben azt olvassuk, hogy a szóban forgó parancsot Cirusnak, Perzsia királyának első évében adták ki. A rendelet szövege ott olvasható:

„Czirus persa király első esztendejében, hogy betel­jesednék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, felindítá az Úr Czirus persa király szellemét, és ő kihirdetteté az ő egész birodalmában, élőszóval és írásban is, mondván: így szól Czirus, a persa ki­rály: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden orszá­gait nékem adta, és ő parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van. Valaki azért ti köztetek az Ő népe közül való, legyen vele az Ő Istene és menjen fel Jeruzsálembe, mely Júdában van, és építse az Úrnak, Izráel Istené­nek házát, ő az Isten, ki Jeruzsálemben lakozik. És mindenkit, a ki még megmaradt, minden helyről, a hol lakik, segítsék azon helynek férfiai ezüsttel, arannyal, jószággal és barommal, azzal együtt, a mit önkényesen adnak az Isten házának, mely Jeru­zsálemben van."

Círus rendelete tehát, melyben megengedte a zsidóknak, hogy szülőföldjükre hazatérjenek, a Dániel imájára adott isteni válasz volt. Ahogy Jeremiás megprófétálta, pontosan hetven évvel a fogságba vitel után Isten felindította a perzsa Círust, hogy rendelet által küldje a zsidókat haza szülőföldjükre, s engedje meg nekik a szent hely újjáépítését - Jeruzsálem városára azonban nem szólt az engedély.

A Dániel által kapott prófécia azonban azt tartalmazza, hogy a Messiás eljövetelének dátumát a Jeruzsálem újjáépítésére vonatkozó rendelet kiadásától kell számítani. Ezt Artaxerxes király huszadik évében, a Nisan hónapban adták ki. Mai időszámítás szerint ez i.e. 445 március 14-nek felel meg. Ezt a Nehémiás könyve 1. és 2. fejezeteiből tudhatjuk meg. Dániel próféciája szerint a Jeruzsálem újjáépítésére kiadott rendelettől hét hét és hatvankét hét fog eltelni a Felkent, az uralkodó eljöveteléig. A héber "hét" (hét nap) szó úgy is érthető mint „hét” (azaz, a szám maga). A hatvankilenc hét tehát hetvenkilencszer hetet is jelenthet. Számoljunk csak utána:

(7x7 év) + (7x62 év) = 483 év.

A prófécia szerint Jeruzsálem megépíttetik „a piactérrel és a vizesárokkal együtt” hét hét alatt. Ezek az igék beteljesedtek: valóban hét hét, azaz 49 év kellett Jeruzsálem újjáépítéséhez.

Ráadásul a prófécia azt is állítja, hogy a Felkent, a Messiás akkor jön el, ha a hatvankét hét is eltelik. A történelemben ez is beteljesedett. A hatvankét hét 434 évet jelent; és pontosan 434 évvel Jeruzsálem újjáépítése után történt, hogy Jézus bevonult Jeruzsálembe szamárháton, és nagy tömeg fogadta ujjongva királyukként. Ezt a napot hívjuk Virágvasárnapnak.

Dániel próféciája megadja Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának pontos dátumát. A zsidó naptárban a modern naptárak 365 napos éveivel szemben az év 360 napos volt A szökőévek a mostanihoz hasonlóan négyévenként követték egymást. Ha most hozzáadunk hét hetet és hatvankét hetet - azaz 483 évet - az i.e. 445. március 14-hez (Artexerxes király uralkodásának huszadik éve, Nisan havához), és elvégezzük a naptárak különbözőségéből adódóan szükséges korrekciókat, eredményként i.sz. 32. április 6-át kapjuk. Ez a körülbelüli, ha nem a pontos dátuma annak, hogy Jézus királyként bevonult Jeruzsálembe. Dicsőség az Úrnak! Ha Dániel próféciái nem Istentől származó valódi kijelentések lennének, nem lehetnének ennyire pontosak!

"A hatvankét hét múlva pedig kiirtatik (kivágatik) a Messiás, és senkije (semmije) sem lesz..." 
(9, 26)

A prófécia a továbbiakban azt mondja, hogy a hatvankét hét múltán a Felkent kivágattatik. Így Dániel az úr megfeszítését is előre megmondta. De miért van az, hogy a Messiás, azaz a Krisztus, Isten Fia kivágattatik, épp amikor belép Jeruzsálembe, mint király? Ő nem a saját bűnei miatt halt meg! Önként elhordozta gonoszságunkat, szégyenünket, félelmeinket, átkainkat. Saját szabad akaratából meghalt a kereszten, hogy örökkévaló helyet készítsen számunkra. Milyen csodálatraméltó az Isten kegyelme!