David Yonggi Cho - Dániel könyve 44.

HÁBORÚ A SZELLEMI VILÁGBAN

Dániel utolsó látomása (10,1-9)

"Czírusnak, Persia királyának harmadik esztende­jében egy ige jeienteték Dánielnek, a ki Baltazár­nak nevezteték; igaz az ige és nagy bajról való; és figyele az igére és megérté a látomást. Azokon a napokon én, Dániel, bánkódtam három egész hé­tig. Kívánatos étket nem ettem, hús és bor nem ment az én számba, és soha sem kentem meg magamat, míg el nem telék az egész három hét. És az első hónapnak huszonnegyedik napján, ímé én a nagy folyóvíznek, azaz a Hiddekelnek (Tigrisnek) partján valék." (10,1-4)

Három héten át Dániel gyászolt és imádkozott, s eközben részleges böjtöt tartott. Ezután kapta meg a 11. fejezetben lejegyzett kijelentést, mely a szellemi világban folyó háborúról szól. A 12. fejezetben leírt kijelentés viszont az emberek világában zajló háborút ábrázolja.

Ekkor Dániel már nyolcvanhét éves volt. Maradék reménységét valószínűleg Jeruzsálem és a templom újjáépítésébe vetette, és abba, hogy a zsidók hazatérhetnek szülőföldjükre. Három évvel korábban Ezsdrás és Nehémiás visszavezették a zsidókat hazájukba, hogy a nemzet helyreállítása elkezdődhessen. Dániel azonban állandóan olyan híreket kapott, hogy a templom újjáépítését egyre hátráltatják a Júdával szomszédos népek beavatkozásai és hamis vádjai. Dánielt ezek a hírek úgy fölzaklatták, hogy elhatározta, imádkozni kezd szülőföldje felszabadu­lásáért.

Ezért ment Dániel több társával együtt a Hiddekel, mai nevén Tigris folyóhoz, hogy imádkozzon. Nem vett magához ízletes ételt, míg a három hét el nem telt. Mivel már csaknem kilencven éves volt, a teljes böjthöz erőtlennek érezte magát. Hasonlóképp ma is, ha valaki a teljes böjtöt túl nehéznek találja, megpróbálkozhat a részleges böjttel - azaz a korlátozott étrenddel.

Dániel nemcsak az ízletes ételektől, hanem a bortól és hústól is tartózkodott. Csak egyszerű ételeket evett, épp csak, hogy a szükséges életerőt fenntartsa. Eze­ken felül nem kente meg magát és nem öltözött szép ruhákba.

Itt van az a pont, mikor a fizikai világ színpada mögé - azaz a szellemi világba - kell tekintenünk. Az esetek többségében sajnos az imádkozás során elbátortalanodunk, és belenyugszunk, hogy a válasz nem fog megjönni. A mi Urunk azonban azt akarja, hogy vegyük észre, mi történik a szellemi síkon, hogy reménységet meríthessünk a kitartásra, és várjunk még egy kevés ideig.

A harcból ránk eső rész az ima. Míg mi harcolunk a földön, az az angyal, aki Isten válaszával elindult hozzánk, szintén harcol a levegőben. Az ördög, aki a levegőég fejedelme, az emberiség és az Isten trónja között ütötte fel táborát. Démonjai teljes erejükkel azon vannak, hogy meggátolják imáink mennybejutását.

Ha azonban rendíthetetlenül imádkozunk itt a földön, az angyal meg fogja ragadni az ima fonalát és eljut hozzánk, áttörve az ördög erősségein. Ez történt Dániellel is. Kerek huszonegy nap telt el, mielőtt megkapta volna a választ imájára.

Az angyal, aki eljött

"5 És felemelém szemeimet, és látám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka ufázi aranynyal övezve. 6 És teste olyan mint a társiskõ, és orczája olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égõ szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércznek színe, és az õ beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása. 7 És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, a kik velem valának, nem látták a látomást; hanem nagy rettenés szálla reájok, és elfutának, hogy elrejtõzzenek. 8 És én egyedül hagyattam, és látám ezt a nagy látomást, és semmi erõ sem marada bennem, és orczám eltorzula, és oda lõn minden erõm. 9 És hallám az õ beszédének szavát; és mikor hallám az õ beszédének szavát, én ájultan orczámra esém, és pedig orczámmal a földre." (10,5-9)

Az angyal, aki Dánielnek a választ hozta, bizonyára igen magas pozícióban volt. Megjelenése Dániel beszá­molója szerint vakító, sőt elsöprő erejű volt. Bár ez a leírás igen emlékeztet arra, ahogyan János Jézusról ír a Jelené­sek könyvében, itt mégsem Jézus az, aki Dánielnek meg­jelent. Ha Jézus lett volna ott, Ő azonnal el tudott volna jönni, áthatolva az ördög erősségein. De mivel egy an­gyalról van szó, őt huszonegy napig hátráltatta az ördög, míg végül megérkezett.

Dániel azért látta az angyalt, mert szellemi szemei nyitva voltak. Azok azonban, akik vele együtt imádkoztak, nem látták az angyalt, viszont annyira megrémültek, hogy elmenekültek és elbújtak. Néha mi is így vagyunk, mint ezek a férfiak. Szemeinkkel semmit nem látunk azon a helyen, mégis valóságosan érezzük az Úr jelenlétét. Máskor ima közben úgy érezzük, mintha egy angyal állna mellettünk.