Daniel Kolenda: Mit tegyél, ha elbuksz?

Ruff Tibor - Fundamentalizmus(ok) 1.

„Fundamentalizmus" - e kifejezés egyre gyakrabban és egyre szélesbe körben hallható az egész világon, s az elmúlt évben a világ híradóira egyik leggyakrabban használt és leginkább negatív kifejezésévé lett. Általában olyan vallási vagy ideológiai mozgalmakat jelölnek vele, amelyek az illető vallás vagy ideológia alapjaihoz (fundamentumaihoz) való visszatérés programját hirdetik meg és követelik, összekapcsolva ezt a hit és a hitgyakorlás megtisztítására és - ha szükséges - megreformálására irányuló törekvésekkel. Ez azonban még nem teszi indokolttá, hogy a modern zsurnalisztikában kizárólag negatív értelemben szerepeljen a kifejezés. Ennek oka talán az, hogy a hírközlők a fundamentalizmus fogalmába beleértik azt is, hogy az említett reformtörekvések az illető vallásnak és szent iratainak egyoldalú és önkényes magyarázatán alapulnak. Ez utóbbi gondolat mögött az a modern meggyőződés húzódik amely szerint az egyes vallások tartalmát illetően nem lehet pontos, biztos és abszolút érvényű kijelentéseket tenni. 

Fundamentalizmus - általában

"Ne igazodjatok e mostani korhoz, hanem változzatok meg a gondolkodás megújítása által, hogy megvizsgáljátok, mi Isten jó, neki tetsző és teljes akarata!" 1.Kor. 12:2.

A "fundamentalizmus” kifejezés eredetileg a keresztény kultúrkörből származik. Sok és sokféle reakciót váltott ki keresztény körökben a „modernista kereszténység” XIX. századi felemelkedése, s vele együtt a bibliakritika és a liberális teológia térhódítása, amelyek a kereszténység több lényegi elemét, „fundamentumát” felszámolni igyekeztek - így Jézus Krisztus isteni származását, szűztől való születését, testben történt feltámadását, mindenfajta természetfeletti esemény létezését, a bibliai szentséget stb. -, s ezek helyébe a zsidó „radikalizmustól” megfosztott görög-római típusú erkölcsiséget állították. Mindezzel szemben a legerőteljesebb ellenvélemény, nem meglepő módon, az Egyesült Államokban jelentkezett: az 1910-es években amerikai protestáns teológusok könyvsorozatot jelentettek meg "Az alaptételek: bizonyságtétel az igazságról" (The Fundamen­tals: A Testimony to the Truth) címmel. E kiadványban a kereszténység abszolút alapvető (fundamentális) tanításait rögzítették, köztük a Biblia teljes szövegének hitelességébe és tévedhetetlenségébe vetett hitet is. Az 1920-as évektől ellenfeleik őket hívták „fundamentalistáknak”. A „modernista” teológusok és a nézeteiket - a Szentírás tanításánál jóval könnyebben - elfogadó világiak szempontjából természetesen e kifejezés egyértelműen negatív tartalommal bírt. A fundamentalista kifejezést csak 1970 után kezdték széles körben alkalmazni más vallásokhoz tartozó mozgalmakra.

Már ezekből az eseményekből is jól látszik, hogy a „fundamentalizmus” kizárólag negatív értelmű általánosítása a mai médiában nem másból fakad, mint abból a modern zsurnaliszta felszínességből, amelynek ritkán van ideje a dolgok mélyére tekinteni, amely a modern és „felvilágosodott” ember e kötelezettség- és hitmentes, materialista világnézetét tekinti abszolút és fundamentális igazságnak; s amely nagyon nehezen tudja elszenvedni, hogy valaki komolyan higgyen a természetfelettiben és Istenben.

Természetesen valóban létezik negatív fundamentalizmus. Azonban a fundamentalizmust nem fundamentalista mivolta minősíti, hanem tartalma és mikéntje. Az alapokhoz való visszatérés önmagában nem elhibázott program, A hibát abban lehet elkövetni, hogy mik azok az alapok, amelyekhez visszatérünk; és milyen módon térünk vissza ezekhez. E tanulmány fő témájának közepébe vágva: ha egy vallás szent iratai a gyilkolást hirdetik meg, akkor e vallás esetében a fundamentalizmus, vagyis az alapokhoz való visszatérés és az iratok szó szerinti értelmezése nyilvánvalóan sokkal borzalmasabb lesz, mint ugyanezen vallás szekularizált, elvilágiasodott, e parancsolatokat komolyan nem vevő, "vasárnapi" (vagy inkább „pénteki”) változata. Ezzel szemben a toleranciát, a megbocsátást, az ellenség szeretetét és mások szabadságának tiszteletét számon kérő hit fundamentalista változata sokkal jobb lesz, mint elvilágiasult gyakorlata. Az a modern felfogás, amely egyfelől tartalmi szempontból egyenlőségjelet tesz a különböző vallások közé, másrészt viszont mindenfajta fundamentalizmust negatívnak ítél, kétszeresen is csúsztat, súlyos gondolati "csalást" követ el és ide­ológiavezérelt elgondolója számára lehetetlenné teszi a valóság megragadását. Például a jelenlegi izraeli-arab konfliktusok valóságának megragadását is, ha az iszlám és a zsidó hitet mindenáron egyenlőnek szeretné látni. Amikor a vallási tolerancia jegyében - amely valójában nem ezt jelenti - abszolút felszínesen minden vallást egyformán jónak, hasznosnak (és számára érdektelennek) nyilvánít, akkor a fundamentalizmus vádját hangoztatva tartalmilag pozitív mozgalmakat egy sorba helyez terroristákkal. Pusztán azért, mert azok olyan elkötelezettséget hirdetnek, amelytől a modern ember életének minden területén - házasságában éppúgy, mint Istennel való kapcsolatában - menekülni igyekszik.

Forrás: Új Exodus Magazin, 8. évf. 1. sz. / 1996.

Derek Prince - Az elme harctere 3.

A reménység sisakja

Első kézből tanultam meg, hogyan használjam ezeket a fegyvereket. 1949-től (körülbelül 9 éven át) egy Londoni gyülekezetet pásztoroltam. Egy bizonyos mértékű sikert értem el szolgálatomban. A gyülekezetünkben rendszeresen láttunk embereket megszabadulni, meggyógyulni és Szent szellem keresztséget nyerni. Mégis, személyes gondjaim voltak, amelyekre nem kaptam választ. Különösen a visszatérő depresszióval volt problémám, amely sötét, nehéz ködként telepedett rám. Úgy tűnt, hogy összenyom és elzár a másokkal való normális kommunikációtól – még a családomtól is. Minden eszközzel harcoltam ez ellen, amivel csak tudtam. Imádkoztam, böjtöltem, elhatározásokat hoztam. Minden megtettem, amit tudtam, de nem lett jobb. Valójában minél többet imádkoztam és böjtöltem, annál rosszabb lett. Emlékszem, hogy az egyik lányunk – aki akkor olyan 14 év körül járt – egy nap azt mondta nekem. „Apu, kérlek ne böjtölj, rosszabb vagy amikor ezt teszed.” Próbálkozásaim végére értem és az Ézsaiás 61:3 ragadta meg a figyelmem:

„…dicséret palástját a csüggedt szellem helyett…”

Amikor ezt a szakaszt olvastam, rájöttem, hogy egy szellemmel küzdöttem, egy személlyel, aki tanulmányozott, ismerte az erőtlenségeimet és tudta, hogyan és mikor támadjon rám. Nem foglalkoztam a csakis bennem lévő mentális és lélektani állapotommal. Egész egyszerűen, nem törődtem a már megszokott viselkedésemmel. De volt egy velem szemben álló személy - maga a sátán – aki tanulmányozott és azon dolgozott, hogy elbukjam.

Aztán rájöttem, hogy miért lett rosszabb a rajtam lévő nyomás attól, hogy az Urat jobban akartam szolgálni: mert ennek a szellemnek a küldetése az volt, hogy hátráltassa az Istennek való szolgálatom. Mikor viszont erőtlen és közönyös voltam, a nyomás megszűnt. De minél odaszántabbá és buzgóbbá váltam, a nyomás annál inkább nőtt. Egy olyan értelemmel rendelkező személyiséggel volt dolgom, amely tisztában volt azzal, hogyan és mikor helyezzen rám nyomást.

Az ellenségem valós természetének felismerése hatalmas lépés volt a megoldás felé. Kutattam a Szentírást és találtam egy verset és hittem, hogy ez által megoldódik a problémám. Jóel 2:32 szerint:

„De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!”

Hiszem, hogy ez az ígéret épp úgy tartalmazza a lényeget, mint a János 3:16:

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Megértettem, hogy a Jóel 2:32 kifejezetten a szabadítás ígérete. Egymás mellé tettem a két igét, majd egy igen különleges imát mondtam el. Nevén neveztem a szellemet (amely rám nehezedett) és igényt támasztottam Isten ígéretére („mert mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, az megszabadul”).

Ezt mondtam, „Istenem, az Úr Jézus Krisztus nevében – a Te igéd szerint – kérlek, hogy szabadíts meg a rám nehezedő nyomás szellemétől”. És amikor ezt a különleges, igén alapuló imádságot elmondtam, megszabadultam. A nyomás felemelkedett rólam.

Ezután további tapasztalatokat szereztem. Rájöttem, hogy megszabadulni és szabadnak maradni, az két különböző dolog.

Isten elkezdte megmutatni nekem, hogy Ő megtette a részét, és most, nekem kell megtennem az én részem. Ő felszabadította az elmémet a démonikus nyomástól. Most rajtam múlott, hogy átneveljem az elmém – hogy egy teljesen más szemlélet - és gondolkodásmód alakuljon ki. Szabadulásom előtt erre még nem voltam képes. De utána, az én felelősségem volt az, hogy ezt megtegyem. Isten megtette részét a szabadulásomat illetően, de nekem viszont meg kellett tennem az én részem, hogy szabad is maradjak.

Hiszem, hogy ez ugyanígy igaz, minden más uralom esetén, melybe Isten beavatkozik a te érdekedben – megváltás, gyógyulás, szabadulás. Isten az Ő részét megteszi, és aztán csak rajtad múlik, hogy megtedd a Te részed. A te részed az, hogy megtartsd, és ragaszkodj ahhoz, amit Isten megadott Neked!

Fordította: Ábrahámffy Jázmin Eszter

3 napos konferencia

Kedves Barátaink!
Íme a háromnapos konferencia témái.

Péntek 18 óra: Hogyan győzzük le Jézabelt, a közösségromboló erőt?
Szombat 10 óra: Ki teszi dicsőségessé Jézus Krisztust az egyházban?
Szombat 18 óra: Kinyilatkoztatás és a csodák, jelek.
Vasárnap 10 óra: Dinamikus együttműködés a csodatevő Istennel.

Igét hirdet: Németh Sándor

Ésaiás könyve 41.

1. Hallgassatok rám, szigetek és a nemzetek váltsanak erőt; lépjenek ide, aztán beszéljenek, együtt álljunk elő ítéletre. 2. Ki ébresztette fel keletről azt, kinek lábához szólítja a győzelmet, eléje ad nemzeteket és királyokat vet alá, adja por gyanánt kardja elé, űzött tarló gyanánt íja elé. 3. Üldözi őket, halad épségben ösvényen, melyre lábaival soha nem lépett. 4. Ki művelte és cselekedte? Aki szólítja kezdettől fogva a nemzedékeket; én az Örökkévaló, az első és az utolsóknál én vagyok! 5. Látták a szigetek és félnek, a föld végei remegnek: közeledtek és eljöttek. 6. Egyik a másikát segítik, és testvérének azt mondja: légy erős. 7. Fölbátorította a művész az ötvöst, a kalapáccsal simító azt, aki az ülőt veri; azt mondja a forrasztásról: jó az, és megerősítette szögekkel, hogy ne inogjon.

8. Te pedig szolgám Izrael, Jákob te, kit választottam, magzatja Ábrahámnak az én barátomnak; 9. te, akit megragadtalak a föld széleiről és a végeiről hívtalak és mondtam neked: szolgám vagy, választottalak és nem vetettelek meg. 10. Ne félj, mert veled vagyok, ne aggódjál, mert én vagyok Istened, megerősítettelek, segítettelek is, tartottalak is győzelmes jobbommal. 11. Lám, megszégyenülnek és elpirulnak mind, akik felgerjednek ellened; olyanok lesznek mint a semmi és elvesznek a te pörös feleid; 12. keresni fogod, de nem találod őket, a te viszályos feleidet; olyanok lesznek, mint a semmi, és mint ami nincs; a te harcos feleid. 13. Mert én az Örökkévaló, a te Istened, megragadom jobbodat, aki azt mondja neked: ne félj, én megsegítettelek. 14. Ne félj, Jákob férge, Izraelnek csekély népe; én megsegítettelek, úgymond az Örökkévaló és a te megváltód Izrael szentje. 15. Íme éles, új, sokfogú cséplőszánná teszlek, megcsépelsz hegyeket és összemorzsolod, és dombokat polyvává teszel. 16. Megszórod őket és szél viszi el és vihar elszéleszti őket; te pedig ujjongani fogsz az Örökkévalóban és Izrael szentjében fogsz dicsekedni. 17. A szegények és szűkölködők vizet keresnek és nincs nyelvük szomjúságtól szikkadt el; én, az Örökkévaló meghallgatom őket, Izrael Istene, én nem hagyom el őket. 18. Majd fakasztok kopár csúcsokon folyókat és völgyek közepén forrásokat, pusztát teszek vizes tóvá és sivatag földet víznek eredőivé. 19. Adok a pusztában cédrust, akácot, mirtust és vadolajfát teszek a sivatagba ciprust, jegenyét és fenyőt egyetemben. 20. Hogy lássák és tudják és észrevegyék és belássák egyetemben, hogy az Örökkévaló keze cselekedte ezt és Izrael szentje teremtette. 21. Hozzátok ide ügyeteket, szól az Örökkévaló, terjesszétek elő erősségeiteket, szól Jákob királya.

22. Terjesszék elő és jelentsék meg nekünk, hogy mik fognak történni, az előbbieket – mik azok, jelentsétek meg, hogy ráfordítsuk szívünket és megtudjuk végüket, vagy a jövendőket hallassátok velünk. 23. Jelentsétek meg az utóbb bekövetkezőket, hogy megtudjuk, hogy istenek vagytok, jót is, meg rosszat is tesztek, hogy bámuljunk és lássuk egyetemben. 24. Lám, ti semmiből vagytok és művetek semmis; utálat, ki titeket választ. 25. Fölébresztettem északról és eljött, napkeletről azt, aki szólítja nevemet, jön a helytartókra mint agyagra és mint fazekas, ki a sarat tapossa. 26. Ki jelentette meg kezdettől, hogy megtudjuk és régtől fogva, hogy ezt mondjuk: igaz! Nincs sem jelentő, sem hirdető, sem, aki hallja szavaitokat! 27. Mint első mondom Cziónnak: íme itt vannak! – és Jeruzsálemnek hírmondót adok. 28. Nézek, de nincs senki – ezek közül, de nincs tanácsadó, hogy megkérdezzem őket és választ adjanak. 29. Lám, mindannyian semmisek, semmik a műveik, szél és hiábavalóság az öntvényeik.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

David Yonggi Cho - Dániel könyve 44.

HÁBORÚ A SZELLEMI VILÁGBAN

Dániel utolsó látomása (10,1-9)

"Czírusnak, Persia királyának harmadik esztende­jében egy ige jeienteték Dánielnek, a ki Baltazár­nak nevezteték; igaz az ige és nagy bajról való; és figyele az igére és megérté a látomást. Azokon a napokon én, Dániel, bánkódtam három egész hé­tig. Kívánatos étket nem ettem, hús és bor nem ment az én számba, és soha sem kentem meg magamat, míg el nem telék az egész három hét. És az első hónapnak huszonnegyedik napján, ímé én a nagy folyóvíznek, azaz a Hiddekelnek (Tigrisnek) partján valék." (10,1-4)

Három héten át Dániel gyászolt és imádkozott, s eközben részleges böjtöt tartott. Ezután kapta meg a 11. fejezetben lejegyzett kijelentést, mely a szellemi világban folyó háborúról szól. A 12. fejezetben leírt kijelentés viszont az emberek világában zajló háborút ábrázolja.

Ekkor Dániel már nyolcvanhét éves volt. Maradék reménységét valószínűleg Jeruzsálem és a templom újjáépítésébe vetette, és abba, hogy a zsidók hazatérhetnek szülőföldjükre. Három évvel korábban Ezsdrás és Nehémiás visszavezették a zsidókat hazájukba, hogy a nemzet helyreállítása elkezdődhessen. Dániel azonban állandóan olyan híreket kapott, hogy a templom újjáépítését egyre hátráltatják a Júdával szomszédos népek beavatkozásai és hamis vádjai. Dánielt ezek a hírek úgy fölzaklatták, hogy elhatározta, imádkozni kezd szülőföldje felszabadu­lásáért.

Ezért ment Dániel több társával együtt a Hiddekel, mai nevén Tigris folyóhoz, hogy imádkozzon. Nem vett magához ízletes ételt, míg a három hét el nem telt. Mivel már csaknem kilencven éves volt, a teljes böjthöz erőtlennek érezte magát. Hasonlóképp ma is, ha valaki a teljes böjtöt túl nehéznek találja, megpróbálkozhat a részleges böjttel - azaz a korlátozott étrenddel.

Dániel nemcsak az ízletes ételektől, hanem a bortól és hústól is tartózkodott. Csak egyszerű ételeket evett, épp csak, hogy a szükséges életerőt fenntartsa. Eze­ken felül nem kente meg magát és nem öltözött szép ruhákba.

Itt van az a pont, mikor a fizikai világ színpada mögé - azaz a szellemi világba - kell tekintenünk. Az esetek többségében sajnos az imádkozás során elbátortalanodunk, és belenyugszunk, hogy a válasz nem fog megjönni. A mi Urunk azonban azt akarja, hogy vegyük észre, mi történik a szellemi síkon, hogy reménységet meríthessünk a kitartásra, és várjunk még egy kevés ideig.

A harcból ránk eső rész az ima. Míg mi harcolunk a földön, az az angyal, aki Isten válaszával elindult hozzánk, szintén harcol a levegőben. Az ördög, aki a levegőég fejedelme, az emberiség és az Isten trónja között ütötte fel táborát. Démonjai teljes erejükkel azon vannak, hogy meggátolják imáink mennybejutását.

Ha azonban rendíthetetlenül imádkozunk itt a földön, az angyal meg fogja ragadni az ima fonalát és eljut hozzánk, áttörve az ördög erősségein. Ez történt Dániellel is. Kerek huszonegy nap telt el, mielőtt megkapta volna a választ imájára.

Az angyal, aki eljött

"5 És felemelém szemeimet, és látám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka ufázi aranynyal övezve. 6 És teste olyan mint a társiskõ, és orczája olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égõ szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércznek színe, és az õ beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása. 7 És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, a kik velem valának, nem látták a látomást; hanem nagy rettenés szálla reájok, és elfutának, hogy elrejtõzzenek. 8 És én egyedül hagyattam, és látám ezt a nagy látomást, és semmi erõ sem marada bennem, és orczám eltorzula, és oda lõn minden erõm. 9 És hallám az õ beszédének szavát; és mikor hallám az õ beszédének szavát, én ájultan orczámra esém, és pedig orczámmal a földre." (10,5-9)

Az angyal, aki Dánielnek a választ hozta, bizonyára igen magas pozícióban volt. Megjelenése Dániel beszá­molója szerint vakító, sőt elsöprő erejű volt. Bár ez a leírás igen emlékeztet arra, ahogyan János Jézusról ír a Jelené­sek könyvében, itt mégsem Jézus az, aki Dánielnek meg­jelent. Ha Jézus lett volna ott, Ő azonnal el tudott volna jönni, áthatolva az ördög erősségein. De mivel egy an­gyalról van szó, őt huszonegy napig hátráltatta az ördög, míg végül megérkezett.

Dániel azért látta az angyalt, mert szellemi szemei nyitva voltak. Azok azonban, akik vele együtt imádkoztak, nem látták az angyalt, viszont annyira megrémültek, hogy elmenekültek és elbújtak. Néha mi is így vagyunk, mint ezek a férfiak. Szemeinkkel semmit nem látunk azon a helyen, mégis valóságosan érezzük az Úr jelenlétét. Máskor ima közben úgy érezzük, mintha egy angyal állna mellettünk.

Ésaiás könyve 40.

1. Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, mondja Istenetek. 2. Beszéljetek Jeruzsálem szívére és hirdesse neki, hogy letelt a szolgálat ideje, hogy leróva bűne, hogy kapott az Örökkévaló kezéből kétszeresen mind a vétkeiért. 3. Egy szólónak hangja: A pusztában törjétek az Örökkévaló útját, egyengessetek a sivatagban pályát Istenünknek. 4. Minden völgy emelkedjék és minden hegy és domb alacsonyodjanak; legyen a mi görbe rónává és a hegyhátak síksággá; 5. hogy megnyilvánuljon az Örökkévaló dicsősége és lássa minden halandó egyaránt, hogy az Örökkévaló szája beszélt. 6. Egy hang, mely mondja: Szólj! Egy másik mondja: Mit szóljak? Minden halandó fű és minden kegye olyan, mint a mező virága. 7.Elszáradt a fű, elhervadt a virág, mert az Örökkévaló lelke lehel rá; valóban fű a nép. 8.Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünknek igéje fennmarad örökre. 9. Magas hegyre menj föl, hírhozója Cziónnak, emeld föl erővel hangodat, hírhozója Jeruzsálemnek: emeld fel, ne félj, mondd meg Jehúda városainak: itt az Istenetek! 10. Íme az Úr, az Örökkévaló mint hatalmas jön, karja az, mely uralkodik: íme, jutalma vele van és munkabére őelőtte. 11. Mint pásztor, ki nyáját legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében viszi, a szoptatósakat vezeti. 12. Ki mérte meg markával a vizeket és határozta meg arasszal az egeket és foglalta mércébe a föld porát és mázsált mérlegen hegyeket és dombokat a serpenyőkben? 13. Ki határozta meg az Örökkévaló szellemét, ki a férfi, ki tanácsát tudatta vele? 14. Kivel tanácskozott, hogy oktatta volna és tanította volna a jog ösvényére, hogy tanította volna tudásra és az értelem útját tudatná vele? 15. Lám, a nemzetek mint csepp a vederből és a serpenyők porszemeként becsültetnek; lám, szigeteket mint parányt emel föl. 16. És a Libanon nem elégséges tüzelésre, és vadja nem elégséges égőáldozatra. 17. Mind a nemzetek olyanok előtte mint semmi, valami semmisnek és hiábavalónak tekintetnek általa. 18. Kivel hasonlítjátok hát össze az Istent, és minő hasonlóságot állítotok mellé? 19. A képet művész öntötte és ötvös bevonja arannyal és ezüstláncokat olvaszt rá. 20. Aki ily adományra szegény, fát választ, mely nem rothad; bölcs művészt keres magának, hogy képet alkosson, mely nem inog. 21. Nem tudjátok-e, nem hallottátok-e, nem mondatott-e meg nektek kezdettől fogva, nem értettétek-e meg a föld alapjait? 22. Ő az, ki székel a föld köre felett, annak lakói pedig olyanok, mint sáskák; aki kiterjesztette mint kárpitot az egeket és kinyújtotta mint sátort, mely laknivaló; 23. aki semmivé tesz fejedelmeket, a föld bíráit hiábavalósággá tette. 24. Alig ültették be, alig vetették el, alig gyökerezik meg a földben törzsük, már is fuvallott rájuk és elszáradtak és vihar viszi el őket mint a tarlót. 25. Kivel hasonlítotok össze engem, hogy vele egyenlő volnék, mondja a szent. 26. Emeljétek fel a magasba szemeiteket és lássátok, ki teremtette ezeket? Ő, ki, szám szerint vezeti ki seregüket, mindnyájukat néven szólítja, a nagy hatalmú és szilárd erejű előtt egy sem hiányzik. 27. Minek mondod Jákob és szólsz Izrael: el van rejtve utam az Örökkévalótól és Istenemet elkerülte jogom? 28. Nem tudod-e, avagy nem hallottad-e: örök Isten az Örökkévaló teremtője a föld végeinek, nem bágyad el és nem fárad el, kikutathatatlan az ő értelme! 29. Erőt ad a bágyadtnak és az erőtlennek sok hatalmat juttat. 30. Elbágyadnak bár fiatalok és elfáradnak, és ifjak botolva botlanak 31. de az Örökkévalóban reménykedők erőt váltanak, szárnyat emelnek mint a sasok, szaladnak és el nem fáradnak, mennek és el nem bágyadnak.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 18.

Hagyd, hogy Isten jelölje ki a szolgálatodat

"Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek [minden] irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket [minden tagotokat és valamennyi képességeteket] élő, szent [odaszánt, megszentelt] és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos [racionális, intelligens] tiszteleteteket." Róma 12:1

Úgy tűnik, „ők” döntenek helyettünk abban is, hogy melyik a megfelelő foglalkozás és melyik nem az. Azt sugallják, hogy orvos sokkal fontosabb, mint egy gyári munkás, vagy egy pásztor értékesebb, mint egy portás, sokkal tekintélyesebb az a nő, aki bibliaiskolát vezet, mint az, aki egyszerű háziasszonyként és családanyaként éli az életét.

Ha bevesszük ezt a maszlagot, egész életünkben azon igyekszünk majd, hogy minél jobban megfeleljünk „nekik”, közben pedig elsikkadunk az igazi elhívásunk felett.

Az egyik lányom Sandra kiváló szónoki képességekkel rendelkezik, egyre ügyesebben használja is ezt a tudását. Laura lányomnak egyetlen ambíciója az, hogy kiváló feleség és családanya legyen. Nagyon szeretik egymást, és jól kijönnek egymással. Nincs vetélkedés közöttük. Laura egyáltalán nem érzi azt, hogy bármit is „elmulasztana”, csak azért, mert nem akar főállású prédikátor lenni. Abszolút tisztában van azzal, mi a feladata és azt végzi. Ez persze nem jelenti azt, hogy Sandra spirituálisabb, mint Laura; egész egyszerűen mások, és a spirituális életüket is különböző módon élik meg.

Laurának van két fia, és lehet, hogy most neveli a világ legjobb evangelistáját. Néha a legjelentéktelenebbnek tűnő dolog nagy hatással bír majd a végén. „Ők” azt mondják, hogy csak a nagy dolgok számítanak, de Isten ezt teljesen másként látja ezt. Az engedelmesség az egyetlen dolog, amit Ő fontosnak tart. Laura engedelmeskedik az elhívásának, én pedig ugyanolyan büszke vagyok rá, mint a másik lányomra.

Találkoztam pásztorok feleségeivel, akik állandóan a gyülekezetben szeretnének dolgozni, és kivenni a részüket a férjük szolgálatából. Találkoztam más pásztorfeleségekkel, akik főállású feleségek és anyák akarnak lenni, és a férjüknek segíteni, ha szüksége van rá, nem vállalnak fel semmilyen különleges feladatot a gyülekezetben. Egy pásztor felesége sokszor érzi magát bizonytalannak, úgy érzi, muszáj neki bibliaórákat tartani a gyülekezet nőtagjai számára, jobban belemerülni a gyülekezet dolgaiba, mert „ők” ezt várják el tőle.

Úgy tűnik, hogy az élet minden területéhez kapcsolódnak különféle elvárások, és azt mindenképpen tisztáznunk kell, kinek az elvárásai ezek.

Emlékszem, egy istentisztelet végén egy asszony jött előre hozzám zokogva. Azt mondta, hogy a barátai részt vesznek a délelőtti imaalkalmakon a saját gyülekezetükben, és folyton unszolták, hogy ő is tegye ugyanezt. Ő azonban egyáltalán nem érzett semmiféle késztetést erre, és nem értette, mi a probléma vele.

„Mi a baj velem, Joyce”, kérdezte, miközben a könnyek csorogtak végig az arcán.

Kicsit beszélgettünk, kérdezgettem és rájöttem, hogy legszívesebben a gyerekekre vigyázna, míg az anyukák az imaalkalmon vesznek részt. Ennek az asszonynak arra volt ajándéka, hogy gyerekekkel foglalkozzon, és arra vágyott, hogy ezt meg is tehesse.

Ha arra kényszerítjük az embereket, hogy ugyanazt tegyék, amit mi csinálunk, vagy amiről azt gondoljuk, hogy tenniük kellene, nem látjuk, hogy elveszítik az ajándékukat, amit használhatnának, ha hagynánk, hogy Isten válassza ki számukra a megfelelő szolgálati területet. Az emberek természetszerűen akarják azt csinálni, amire Isten elhívta őket. Ugyanezen okból nem fogjuk elégedettnek érezni magunkat, ha elnyomjuk az ajándékainkat, és azt tesszük, amit mások is tesznek csak azért, hogy elfogadjanak minket.

Az előbb említett hölgy nagyon megnyugodott, amikor elmondtam neki, hogy nincs vele semmi baj. Nagyszerű imaéletet élt, és ezt nem a templomban kellett gyakorolnia hetente háromszor. Azt javasoltam neki, hogy álljon a sarkára és mondja el a barátainak, ami a szívén van. Ha elfogadják, és használják az ő ajándékait, jól járnak; ha nem, az ő bajuk.

Rájöttem arra, hogy egyfajta merészségre van szükség ahhoz, hogy a Szent Szellemet kövessük, mert lehet, hogy egyáltalán nem abba az irányba visz minket, amerre a többiek mennek. Vannak olyan bizonytalan emberek, akik akkor érzik „biztonságban” magukat, ha ugyanazt teszik, mint a többiek. Nagyon félnek attól, hogy „kilépjenek a mókuskerékből”, mert akkor egyedül maradnak. Ha bármikor átlépjük azt a határt, ami „szerintük” elfogadható, megkockáztatjuk, hogy kritizálni és kárhoztatni fognak minket. A bizonytalan emberek inkább meghajlanak mások elvárásai előtt, mert nem akarják, hogy a többiek elutasítsák vagy kárhoztassák őket. Nem engedhetjük meg, hogy ilyen félelmek megakadályozzanak minket abban, hogy Isten által nekünk adott feladatokat teljesítsük.

Fordította: Berényi Irén

Ésaiás könyve 39.

1. Abban az időben küldött Meródakh Báladán, Báladán fia, Bábel királya, levelet és ajándékot Chizkijáhúnak; hallotta ugyanis, hogy beteg volt és felépült; 2. És örült rajtuk Chizkijáhú és megmutatta nekik kincsesházát, az ezüstöt, az aranyat, az illatszereket és a finom olajat meg egész fegyveresházát és mindent, ami találtatott kincstáraiban; nem volt semmi, mit meg nem mutatott volna nekik Chizkijáhú a házában és egész birodalmában. 3. Ekkor bement Jesájáhú próféta, Chízkijáhú királyhoz és szólt hozzá: Mit mondtak ezek az emberek és honnan jönnek hozzád? Mondta Chizkijáhú: Távoli országból jöttek hozzám, Bábelből. 4. És mondta: Mit láttak házadban? Mondta Chizkijáhú: Mindent láttak, ami házamban van; nem volt semmi, amit meg nem mutattam volna nekik kincstáraimban. 5. Erre szólt Jesájáhú Chizkijáhúhoz: Halljad az Örökkévalónak, a seregek urának igéjét! 6. Íme napok jönnek és elvisznek mindent, ami házadban van és amit őseid gyűjtöttek mind e mai napig, Bábelbe, nem marad meg semmi, mondja az Örökkévaló. 7. Fiaid közül is, kik majd származnak tőled, akiket nemzeni fogsz, elvitetnek, hogy udvari tisztek legyenek Bábel királyának palotájában. 8. Ekkor szólt Chizkijáhú Jesájáhúhoz: Jó az Örökkévaló igéje, amelyet mondtál. És mondta: Hiszen ha csak béke és biztosság lesz az én napjaimban.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

John Bevere: Az örökkévalóság vezéreljen 8.

Mind az öt endelita betöltötte tizenötödik életévét. A kijelölt idő elérkezett és a többi kétezer diákkal együtt elvégezték az iskolát. Minden egyes tanuló egy különleges megbízatást és egy annak megfelelő kezdő tőkét kapott. Ezt az összeget Jalyn előre meghatározta és az igazgató osztotta szét a diákok között. Az öt diákunknál ez a kiosztás a következőképpen nézett ki: Függetlenség ötvenötezret, Megtévesztettség és Tiszta Szívűség negyven-negyven ezret, Önzőség a legtöbbet, hetvenötezret és Jótékonyság huszonötezer kapott. Ezzel az összeggel a kezükben lettek útnak eresztve, néhány pénzügyi utasítás kíséretében.

Habár Függetlenség alig vett részt az órákon, mégis néhány tanítás ott lebegett a feje fölött. Volt idő mikor azon gondolkodott, hogy vajon az a sok iskolai bolondság igaz lehet-e. Ha igen, akkor abban reménykedett, hogy viselkedése nem fogja befolyásolni a kapott összeget az iskola lejártával.

Függetlenség keze reszketett a boríték átvételekor. Szinte el kellett nyomnia meglepettségét és megkönnyebbülését, mikor kinyitotta azt. Nagyon nagy izgalomba jött, mikor rájött arra, hogy tizenötezerrel többet kapott mint Tisztaszívűség és majdnem kétszer annyit mint Jótékonyság. Azt gondolta, ’Micsoda pazarlás! Jótékonyság és Tiszta Szívűség minden idejüket a haszontalan órákra járással töltötték és olyan sok extra órákat fektettek be, mindezt ezért a kevésért’.

Ez a tapasztalat megerősítette Függetlenséget abban a hitében, hogy Jalyn nem létezik. Mindezt azzal magyarázta, hogy a tanulók évekkel ezelőtt eltűnt szülei hagytak hátra pénzt rájuk. Ez még inkább támogatta azt a nézetét, hogy ez az egész Jalyn királyos történet csak átverés az iskola részéről, hogy kontroll alatt tarthassa őket fiatal éveikben és megakadályozza őket szabad gondolkodásukban.

Néhány héttel az iskola végeztének ünneplése után Függetlenség rádöbbent, hogy fel kell építenie az üzletét. Elkezdett pánikba esni attól a gyors ütemtől, amellyel indult, hogy keresztülvigye megbízatását.

Függetlenség egy autókereskedést indított el és észrevette, hogy nagyszerűen tud eladni. Az üzlet jól ment. Sok végzős diák használta kezdőtőkéjét arra, hogy használt vagy új autót vásároljon Függetlenségtől. Ahogy bevételeit megsokszorozta, új vállalkozási területekbe kezdett és azokban is sikereket ért el. Ahogy tőkéje növekedett, úgy emelkedett életszínvonala is. Gyorsan rájött arra, hogy a pénz a befolyásnak egy csodálatos forrása, egy olyan erő, mellyel megvásárolhatja a boldogságot. A jólét, a tőke és a gyorsan emelkedő életszínvonal a hölgyeket is vonzotta ami az életet még inkább felpezsdítette.

Függetlenség nem vett részt a közösség heti gyűlésein, de a legtöbben nagyon jó helyi lakosként ismerték mivel méltányolták a közösségi projektek felé tett támogatását. Úgy tűnt, az élet nem is mehetne jobban a keményen dolgozó endelita számára.

Megtévesztettség boldogan ünnepelt együtt Függetlenséggel néhány hétig. Habár kevesebbet kapott mint mások, mégis boldog volt, hiszen ez több volt annál, mint amennyit Jótékonyság kapott. Ez megerősítette azt az eltorzult felfogását Jalyn király túlzott kegyelméről, hogy bizonyos dolgok igazán nem számítanak.

Megtévesztettségnek volt néhány laza szexuális kapcsolata azokkal a lányokkal az iskolából akikkel randizott, még ha ez ellentétes is volt mindazzal a tanítással amit az iskolában kapott. Nem látott ebben semmi összeütközőt, hiszen erősen hitt Jalynben és a királyságában. Így közelítette meg saját ezt saját életére vonatkozóan: mindaddig, amíg hűségesen hiszek Jalynben és másokat nem bántok meg, jó eséllyel megállok majd a király előtt. Mindezt azzal magyarázta, hogy Jalyn megérti mindenki szükségét és senki sem tökéletes. Biztos volt abban, hogy minden hibája el lesz fedezve az ítéletkor Jalyn kegyelme által, mivel teljes szívével hitt a királyban.

Néhány héttel az iskola végeztél Megtévesztettség elindította saját üzletét. Építési vállalkozó lett. Kezdetben nehezen talált vevőket. Habár a ház modelljei minden tekintetben kitűnőek voltak, mégsem talált elkötelezett vásárlókat. Néhány azt mondták, hogy túl magasak az árak; mások egyszerűen nem engedhették meg maguknak, hogy ilyen szép házat vegyenek. Kétségbeesésében Megtévesztettség lejjebb vitte árait.

Megtévesztettség továbbra is ezeket a szép házmodelleket használta arra, hogy vevőket szerezzen. Továbbra is azokat az ígéreteket tette meg, mint korábban, azonban silányabb anyagokat kezdett használni ígéretével ellentétben. Tulajdonképpen néhány anyag használatával megszegte Endel törvényeit és szabványait. Megtévesztettség mindezt azzal magyarázta, hogy a törvényhozók túlságosan is óvatosak voltak a védjegyek meghozatalánál. Biztos volt abban, hogy azok az anyagok, melyeket ő választott, képesek minden nyomásnak és időjárási viszontagságnak ellenállni. Mivel Megtévesztettség házai nagyon jó üzletnek tűntek, az endeliták gyorsabb ütemben kezdtek el szerződéseket aláírni, mint ahogy felépíthette volna őket. Az üzlet szárnyalt.

Néhány évvel később Megtévesztettség vidékfejlesztésbe kezdett. Belefáradt a vevők panaszkodásaiba. Azt gondolta, ha egy területet egyszer elad, azzal végzett is. Nem akart többé garanciás ügyekkel foglalkozni.

Megtévesztettség eksztatikus állapotba került, mikor ezer „megbízásért” talált egy hold földet. Túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. További vizsgálódásai során kiderült, hogy ez egy árterület. Ezt csak néhány maréknyi ember tudta, mind Megtévesztettség barátai voltak. Rábeszélte a város tanácsosát, aki Függetlenség cimborája volt, hogy mindenféle földtani tesztek megtétele nélkül hagyja jóvá a fejlesztést. Végül is, az ő életében soha nem volt ott árvíz, szóval mi a probléma? Az üzlet minden nehézség nélkül végbement. Mindezek után az élet nem is mehetett volna jobban a fiatal vállalkozó számára.

Fordította: Diana En Arnoud Jan

Ésaiás könyve 38.

1. Ama napokban halálosan megbetegedett Chizkijáhú; bement hozzá Jesájáhú, Ámósz fia, a próféta és szólt hozzá: Így szól az Örökkévaló: rendelkezzél házad felől, mert meg fogsz halni és nem gyógyulsz fel. 2. Ekkor a fal felé fordította Chizkijáhú arcát és imádkozott az Örökkévalóhoz. 3. Mondta: Oh Örökkévaló, emlékezzél csak meg; arról, hogy jártam előtted igazsággal és őszinte szívvel és ami jó a szemeidben, azt cselekedtem! És sírt Chizkijáhú nagy sírással. 4. És lett az Örökkévaló igéje Jesájáhúhoz; mondván: 5. Menj és szólj Chizkijáhúhoz: így szól az Örökkévaló, Dávid ősödnek Istene: hallottam az imádságodat, láttam könyüdet; íme hozzáadok napjaidhoz tizenöt évet. 6. És Assúr királyának markából megmentelek téged, meg a várost és megvédem a várost. 7. És ez neked a jel az Örökkévaló részéről, hogy megteszi az Örökkévaló ezt az igét, melyet kimondott: 8. Íme visszamenesztem a fokok árnyékát, mely lement volt Ácház napóráján a nap által tíz fokkal. És visszament a nap tíz fokkal, a fokokkal, amelyekkel lement volt a napóra. 9. Chizkijáhú, Jehúda királyának irata, mikor beteg volt és felgyógyult betegségéből. 10. Én mondtam, napjaim nyugodtságában kell mennem az alvilág kapuiba, megfosztattam hátralevő éveimtől. 11. Azt mondtam, nem fogom látni Jáht, Jáht az élők országában, meg nem látok többé embert a világ lakóinál. 12. Lakásom lebontatott és elköltözött tőlem, mint a pásztorsátor; összegomolyítottam mint a takács életemet, a fonalról leszakít engem: nappaltól estig végzel velem! 13. Tűrtettem magam reggelig, mint az oroszlán úgy töri össze minden csontjaimat; nappaltól estig végzel velem. 14. Mint fecske és daru, úgy sipogok, búgok mint a galamb, sóvárogtak szemeim a magasba Uram, szorongatva vagyok, légy kezesem! 15. Mit beszéljek? Hisz szólt nekem és ő megtette, lépdelni fogok mind az éveimben lelkem keserűségében. 16. Uram, ezáltal élünk, és egészen benne van lelkem élete; így erősíts és gyógyíts föl engem. 17. Íme üdvömre van a keserűség, a keserűség; te pedig szeretve mentetted meg lelkemet az enyészet verméből, mert hátad mögé vetetted mind a vétkeimet. 18. Mert nem az alvilág magasztal téged, a halál nem dicsér téged, nem reménykednek a gödörbe szállók hűségedben. 19. Az élő, az élő, az magasztal téged, miként én ma; atya a gyermekekkel tudatja hűségedet. 20. Örökkévaló, segíts meg engem és dalainkat daloljuk majd életünk mindennapjaiban, az Örökkévaló házánál. 21. És mondta Jesájáhú, hogy vegyenek egy darab fügelepénvt és kenjék a fekélyre, hogy meggyógyuljon. 22. És mondta Chizkijáhú: mi a jele, hogy fel fogok menni az Örökkévaló házába?

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Hack Péter - A szellemi harc

REGIONÁLIS IFJÚSÁGI ALKALOM – 2017. MÁRCIUS 17.
HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA:

Közel 200 fiatal érkezett Kaposvárról, Szekszárdról és Pécsről 2017. március 17-én a pécsi Hit Gyülekezete ifjúsági összejövetelére. Hack Péter a hit nemes harcáról beszélt.

Efézus 6:10-18

Mivel az ellenség nem örül annak, hogy megtértünk, különböző szellemi erőket mozgósít, hogy visszakerüljünk a bűnös állapotba. Ezeket passzivitással vagy közömbösséggel nem lehet semlegesíteni. Az, hogy „nem test és vér ellen van tusakodásunk”, nem azt jelenti, hogy egy keresztény életében nincsen harc, hanem azt, hogy szellemi értelemben igenis küzdenünk kell. Ne a saját képességeinkben, adottságainkban, testi erőnkben, okosságunkban, ügyességünkben bízzunk, hanem az Úrban! Ha nem küzdesz, az ellenség felülkerekedik. Jézus Krisztus a saját harcát megharcolta, a mi életünkben ezt nekünk is meg kell tennünk.


MIVEL AZ ELLENSÉG NEM ÖRÜL ANNAK, HOGY MEGTÉRTÜNK, KÜLÖNBÖZŐ SZELLEMI ERŐKET MOZGÓSÍT, HOGY VISSZAKERÜLJÜNK A BŰNÖS ÁLLAPOTBA

II. Timóteus 4:7

A futás erőfeszítést, küzdelmet igényel, különösen hegyen-völgyön át. A hegytetőn legyünk, hogy mire az ellenség felérne, elfáradjon. Fentről könnyebben harcolunk az ellenséggel. A küzdelem akkor és véget, amikor az ellenség leteszi a fegyvert, ezért nem elég, hogy mi békességre törekszünk. A támadások során a legveszélyesebb a földre feküdni, mert úgy nem lehet védekezni, harcolni.

KULCSKÉRDÉS A SZELLEMI HARCBAN, HOGY LEGYEN ERŐS SZÖVETSÉGÜNK AZ ÚRRAL.

Isten bizonyos helyzetekbe nem megy be velünk együtt, nem biztos, hogy a védelme alatt maradsz olyan helyen, ahol nem kéne lenned. Az Úr védelme azért fontos, mert az ördögnek már az okot ad a támadásra, hogy Krisztus bennünk él.

Máté 12:23-28

A konfliktus Isten és a Sátán királysága között van, nincsen semleges terület, ezért döntenünk kell, hogy Isten birodalmának polgárai, vagy az ördög eszközei leszünk. Jézus földi szolgálata előtt is történtek gyógyulások, halottfeltámasztások, de arra nem volt példa, hogy valaki démonokat űzött volna ki emberekből.

II. Korintus 2:15-17

Bizonyos harcok abból származnak, hogy a bennünk lakozó Szent Szellem irritálja az emberekben levő démonokat. Ha a világiak nem is, a bennük levő démonok azonnal tudják, hogy mi Szent Szellemmel betöltekezett hívők vagyunk. Ha az Ige vagy Isten emberei ingerelnek minket, ha kényszert érzünk az Úr jelenlétéből való menekülésre, nagy valószínűséggel nemkívánatos albérlő van bennünk.

Kolosse 1:12-14; II. Korintus 11:14

Jézus Krisztus túszmentőként váltott meg minket. Az ördög uralmának több szintje van: a mi harcunk a magasságban levő szellemi lényekkel van. Jób könyvéből is világosan látszik, hogy a Sátán egy angyali fejedelem, aki bemehetett Isten jelenlétébe és vádolhatta az embereket még azután is, hogy fellázadt.


HA A VILÁGIAK NEM IS, A BENNÜK LEVŐ DÉMONOK AZONNAL TUDJÁK, HOGY MI SZENT SZELLEMMEL BETÖLTEKEZETT HÍVŐK VAGYUNK

Jelenések 12:10-12

A Sátán fő feladata, hogy minket vádoljon mindazzal, amit elkövettünk, de a keresztényként a Bárány vére által lehetőségünk nyílt győzni. Ha azonban nem küzdünk, nem győzünk! Isten minket mint kommandósokat küldött el, hogy embereket mentsünk.

Dániel 10:12-14, 9:21

Dániel könyvéből világosan láthatjuk, hogy a harc az angyalok között is zajlik. Dániel imájára Isten mozgósította az angyalait, de Gábrielt huszonegy napig harcolt Perzsia fejedelmével, mire Mihály segítségével felül tudott kerekedni, hogy elhozhassa az Úr üzenetét neki.

MI IS RÉSZESEI VAGYUNK A SZELLEMI KÜZDELEMNEK, VAGY A SÁTÁN ANGYALAINAK, VAGY ISTEN ANGYALAINAK OLDALÁN.

II. Korintus 10:3-5; II. Korintus 4:4

Egyetlen fizikai küzdelem sem olyan kemény, mint a szellemi konfliktus. A kereszténység egy rendkívül harcias életforma. Izraelben a lányok is katonák, tudják, hogy küzdeniük kell az életben maradásért. Az ellenség az utolsó töltényig harcol, ezért nem gondolhatom azt, hogy ha nem küzdök, békén hagynak. Fontos azonban, hogy ez nem egy reménytelen harc! Ha Krisztusban vagy, Isten angyalai oltalmaznak, ne menj ki a védelem alól! Az ördög az elmében is igyekszik falakat és akadályokat létrehozni, melyeket Isten fegyvereivel le kell rombolni. Ha átadjuk magunkat olyan dolgoknak, melyek magaslatot építenek köztünk és az Úr között, ne csodálkozzunk, ha nem látjuk Őt!

Kolosse 2:13-15; II. Korintus 5:20-21, 2:14; Máté 28:18-20

A Sátán készít mindenkiről egy vádiratot, és mivel ő vett rá minket a bűnre, tudja jól, mit csináltunk. Amíg élünk, kérhetjük Jézust, hogy vérével törölje az ellenünk szóló vádiratot. Azért van még küzdelmünk az ördöggel, mert bár már le van győzve, az ítélet még nincsen végrehajtva rajta. A csata már eldőlt Isten országa és a Sátán királysága között, de még sokan elveszhetnek, ha nem harcolják meg a hit nemes harcát. Ha nem akarunk a Sátán bábjai lenni, hoznunk kell egy döntést, hogy nem vagyunk hajlandóak fogolyként vagy áldozatként élni, hanem teljes erőbedobással küzdeni fogunk.

Efézus 6:10-17

Minden időben készen kell állnunk a harcra! Ha a támadás váratlanul ér minket, nem tudunk megfelelően védekezni. A Sátán pontosan látja, hogy amikor frusztráltak, csüggedtek, haragosak vagyunk, akkor számítunk a legkevésbé felkészültnek. A Biblia megnevez védekező és támadó szellemi fegyvereket.

AZ ÖT VÉDEKEZŐ FEGYVER:

1) Igazlelkűség (hűség, tisztesség, becsületesség, őszinteség, nyíltság) öve (Ésaiás 11:5)

Meg kell erősítenünk a hűségünket Isten és népe, illetve a szüleink és testvéreink felé, és fegyverünk igazításaként ezt naponta többször valljuk meg!

2) Igazság mellvasa

Ez a szellemi fegyver a szívünket, az élet forrását védi.

(Példabeszédek 4:23; Galata 5:6)

Máshol (I. Thessalonika 5:8) a hit és szeretet mellvasáról is beszél a Biblia. Az ördög kárhoztatással, vádlással, szidalmazással a létfontosságú szerveinket igyekszik támadni, de nekünk is van fegyverünk: Róma 8:1, 33; Kolosse 2:14

3) Békesség evangéliumának saruja (készsége)

(Máté 10:12-13)

Nem lehet mezítláb harcolni, mert az ember cipő nélkül instabil. Ha megcsúszunk, egészen máshol köthetünk ki, mint ahova érkezni akartunk.

4) Hit pajzsa

Jézus vérébe vetett hitünk megőriz az átkozódó, szitkozódó beszédektől, a varázslástól, a boszorkányságtól és a repülő nyíltól, melyek ellen a racionalitás, a jó fizikai kondíció hatástalan.

5) Reménység és üdvösség sisakja

(I. Thessalonika 5:8)

Ez a szellemi fegyver abban segít, hogy ne reménytelenek, depressziósak, csüggedtek legyünk, hogy ne fejfájás gyötörjön bennünket, hanem az üdvösség reménységével legyenek tele a gondolataink.

6) Dicséret köntöse

(Ézsaiás 61:3, Zsoltárok 8:3)

Az öröm palástja a depresszió ellen van, elnémítja a gyűlölőt és a bosszúállót.

TÁMADÓ FEGYVEREK:

1) Dicséret

Isten dicsőítése nemcsak védekező, hanem támadó fegyver is (Zsoltárok 149:6-9)

2) Ima (Efézus 6:18)

3) Igehirdetés, Isten Igéje

JÉZUS AZ ÖRDÖG KÍSÉRTÉSEIVEL SZEMBEN MINDIG AZ IGÉVEL ÁLLT ELLEN (MÁTÉ 4:3-10).


Pasitka Janina jegyzete

Forrás: http://pecs.hit.hu/dr-hack-peter-szellemi-harc-regionalis-ifjusagi-alkalom/

Michael L. Brown - Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás 17.

19. A bűn örökkévaló következményekkel jár

Nem akarom hiperszellemivé tenni a kérdést és azt a benyomást sem akarom kelteni, hogyha egy keresztény fején átsuhan egy rossz gondolat, ez 100 lélek pokolra jutását eredményezi. Nem kell melodramatikus túlzásokba esni. A bűn következményei túlzások nélkül is elég súlyosak. De nézzünk meg egy teljesen reális képet: Egy keresztény egyetem női kosárcsapatának nagyon népszerű edzőjéről kiderül, hogy leszbikus kapcsolata van az egyik sztárjátékossal. Mit okoz ez a többi diákban, akik felnéztek rá és példaképüknek tekintették? Hogyan fog hatni ez a Jézussal való kapcsolatukra? Valószínűleg többen közülük évek alatt begyógyuló sebeket szereznek, egyesek teljesen elvesztik a bizalmukat a keresztény vezetőkben, sőt elszakadnak a hittől. És ahogy ennek a nőnek a bűne segített lerombolni valaki életét vagy évekre kiszorította őt a pályáról, ezzel örökkévaló következményeket idézett elő.

Pál azt mondja, lerombolhatjuk az erőtlenebb szenteket valami kis dologgal is, érzéketlenné téve lelkiismeretüket. "Ne veszítsd el azt a te ételeddel, a kiért Krisztus meghalt....Ne rontsd le az ételért az Isten munkáját." ( Róm 14:15a; 20b) "És a te ismereted miatt elkárhozik a te erőtelen atyádfia, a kiért Krisztus meghalt." ( I Kor. 8:11)

Mennyivel inkább lerombolunk életeket mikor a mi nemtörődöm példánk bűnre vezet másokat vagy kikezdi a bizalmukat Jézusban és az egyházban. Akikre kihatott, örökre elveszhetnek!

Jakab így figyelmeztet: "Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen." (Jak 3:1) A befolyás miatt van ez, amivel bírnak és mert arra hívattak el, hogy magyarázzák és értelmezzék az Igét. Az Ige tanítói építhetnek vagy rombolhatnak embereket. Növelhetik az Úrba vetett bizalmat vagy ellophatják azt. Ha vétkezem a hallgatóim előtt elferdítve az Igét, gondolnom kell a pusztításra amit az életükben végzek.

Mindig eszembe jut egy történet amit egy pásztorról hallottam. Mikor ébredés tört ki a gyülekezetében, dicsőségesen megtért egy fiatalember, megszabadulva bűnös, agresszív életéből. Mivel továbbtanulás előtt állt, a pásztor a gyülekezet saját iskolájába küldte tanulni, de néhány hónap múlva a fiú abbahagyta és teljesen elszakadt az Úrtól. Mikor a pásztor el tudta érni őt és megkérdezte, mi történt, egy tragikus történetet adott elő. Az egyik professzor meggyőzte őt, hogy az ébredés nem valóságos és a gyülekezet valami furcsa, keleti-misztikus tanítást követ, és lerombolta a fiatalember hitét. A professzor bűnének következményei - a gőgös, ítélkező, kritizáló hozzáállás - örökkévalóak lehetnek.

Szülők, figyeljetek, milyen befolyással vagytok a gyerekeitekre, akiket az Úr rátok bízott. Ha zaklatjátok őket, pszichésen vagy fizikailag, megsebezhetitek ezeket a drága életeket évtizedekre vagy örökre. Ha letargikus vagy felszínes példát mutattok a kereszténységről a gyerekek előtt, lehet, hogy azt fogják követni. Vagy mikor már elég idősek, hogy magukban átgondolják a dolgokat, lehet, hogy nem felszínesek és langyosak lesznek. Inkább arra jutnak, hogy ez az egész gyülekezetesedi egy komédia. Hiszen minden héten oda jártok és az összes prédikációnak és imának semmi hatása nem látható rajtatok. Valószínűleg nem valóságos az egész. (Szülők, nagyon fontos emlékeznetek, hogy még ha tiszteletlenek vagy lázadóak is a gyermekeitek, akkor is figyelnek benneteket és belül megjegyzik amit látnak. Következetes alárendeltségetek Jézusnak, vagy ennek a hiánya, hosszan tartó benyomást fog bennük hagyni, még ha ezt akkor nem is tudják.)

Evangélisták, emlékezzetek, hogy ti egy ellenséges, elveszett világnak mutatjátok be Jézust. Ha elestek, sokakat magatokkal ránthattok. Hívők, különböző hivatásokkal, fizikai munkások, programozók, atléták, diákok, nyugdíjasok, vagy bárki más, lelkeket vihettek magatokkal a mennybe (a bizonyságotok által) vagy hagyhatjátok bűnben meghalni őket (az elmaradt bizonyságok miatt). Az örökkévalóság megadja a dolgok súlyát!

Láttam egyszer képeket alkoholista anyák babáiról és kisgyerekeiről. A deformációk és fogyatékos állapotok szinte leírhatatlanok voltak. A gyerekek szenvedtek az anyák bűnei miatt. Ez egy földi képe annak, hogy mit szülünk az örökkévalóságnak ha nem engedelmeskedünk a Teremtőnknek.

Fordította: Korányi Tamás

Ésaiás könyve 37:21-38.

21. És küldött Jesájáhú, Ámócz fia, Chizkíjáhúhoz, mondván: Így szól az Örökkévaló, Izrael Istene, én akihez imádkoztál, Szanchérib, Assúr királya felől. 22. Ez az ige, melyet szólt az Örökkévaló felőle: kigúnyolt téged, kicsúfolt téged Czión szűz leánya, mögötted fejét rázta Jeruzsálem leánya. 23. Kit káromoltál és gyaláztál, kire emeltél hangot és hordtad magasan szemeidet? Izrael szentje ellen! 24. Szolgáid által káromoltad az Urat és mondtad: szekereim sokaságával fölmentem én a hegyek magasságára, a Libanon legvégébe; kivágom sudár cédrusait, válogatott ciprusait, eljutok szélső magasságáig, termőföldje erdejéig. 25. Én ástam és ittam vizet és kiszárítottan lábaim talpával mind az Egyiptomnak folyóit. 26. Nemde hallottad, régtől azt készítettem, őskor napjaitól fogva elvégeztem, most véghez vittem: úgy legyen az, hogy romhalmokká, rombolnak erősített városokat. 27. Lakóik pedig kurta kezűek, megtörtek és megszégyenültek, lettek mint a mező füve és a pázsit zöldje, mint a tetők moha, mint a mezőség, mielőtt megnőtt a gabona. 28. Hiszen ismerem ültödet, mentedet és jöttödet, meg háborgásodat ellenem! 29. Mivelhogy háborogsz ellenem és gőgösséged fölszállt fülembe, teszem karikámat az orrodba és zabolámat a szádba és visszavezetlek az úton, melyen jöttél. 30. És ez neked a jel ez évben utótermést esztek, a második évben utóhajtást; a harmadik évben pedig vessetek és arassatok, ültessetek szőlőket és egyétek gyümölcsüket. 31. És Jehúda házának megmaradt része továbbra is gyökeret ver alul és gyümölcsöt terem felül. 32. Mert Jeruzsálemből fog eredni a maradék és a megmaradt rész Czión hegyéről. Az Örökkévalónak, a seregek urának buzgalma cselekszi ezt. 33. Azért így szól az Örökkévaló Assúr királya felől: nem jön be ebbe a városba, nem lő oda nyilat, nem rohan meg pajzzsal és nem hány föl ellene töltést. 34. Az úton, amelyen jött, azon tér vissza: de ebbe a városba nem jön be, úgymond az Örökkévaló. 35. Megvédem a várost, hogy megsegítsem, a magam kedvéért és Dávid szolgám kedvéért. 36. És kivonult az Örökkévaló angyala és megölt Assúr táborában száznyolczvanötezer embert: mikor korán reggel felkeltek, íme mindannyian holt hullák. 37. Erre elindult, elment és visszatért Szanchéríb Assúr királya és maradt Ninivében. 38. És történt, midőn épen leborult istenének Niszrókhnak házában, megölték őt karddal fiai Adrammélek és Saréczer és ők Arárát országába menekültek; és király lett helyette fia Észar-Chaddón.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Derek Prince - Az elme harctere 2.

Három erősség

Pál, a 2. Kor. levélben ír az „erősségekről”. Egy másik fordítás „az elmebeli erősségeket” említi. Melyek ezek? Sok gondolatot kaptam ezzel kapcsolatban és úgy gondolom, hogy ezek három fő kategóriába sorolhatók.

Az első a büszkeség. Mindegyik közül a legnagyobb erősség egy meg-nem tisztult emberi elme számára a büszkeség – az önző, önfenntartó, önmagát felemelő büszkeség.

Valamennyi faj és nemzet rendelkezik egy bizonyos szintű nemzeti büszkeséggel. Angolnak születtem – és hidd el, az angolok nagyon büszkék tudnak ám lenni. Egy angol számára sok idő szükséges, ahhoz, hogy beismerje, problémája van a büszkeséggel.

Németország a másik olyan nemzet, amely nemzeti büszkeséggel kapcsolatos történelemmel rendelkezik. Úgy gondolom, hogy a hazafiasság (nacionalizmus) kulcsfontosságú volt abban, hogy Hitler uralmat szerezzen a németek és még a német keresztények tömege fölött is.

A felekezeti büszkeség viszont egy másik része, ahol ez az erősség észlelhető. Néhányan azt mondják: „Ismerem a felekezetemet, ezért ne mondj nekem semmi olyat – még ha azt a Biblia tartalmazza is - ami nem egyezik meg a felekezetem tanításaival.” Ezt állíthatják a baptisták, metodisták, pünkösdiek vagy presbiteriánusok – a lista végtelen. Ha mindamellett kitartasz, amelyet egy „elnevezés, címke” képvisel – legyen az akár protestáns, katolikus, presbiteriánus vagy pünkösdi, mindegy, - úgy vélem, a büszkeség épített erődítményt az elmédben.

A büszkeségből fakad az elfogultság/előítéletesség – amikor az elméd az előzetes tények ismerete nélkül határoz valamiről. Ez kicsinyességre, önteltségre vall és ráadásul romboló.

A harmadik erősség az „előre elgondolás”, amikor azt gondolod, hogy tudsz valamit, amit nem, elbizakodva, hogy világos látásod van valamiről, amiről nincs. Engedd meg, hogy javasoljak valamit, hogy leellenőrizd, van -e erősség az elmédben. Ha valamelyik erősség említése felkavar, kellőképpen őszintének kell lenned önmagaddal, hogy fontolóra vedd azt, amivel dolgod van. A legfontosabb indok, hogy ezzel szembe nézz, az az, hogy ezek az erősségek meggátolják, hogy Isten igéje belépjen az életedbe. A 119-es zsoltár 30-as verséből megtudhatjuk, hogy:

„A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyűeket.”

Világosságot akarsz? És hogy az ige oktasson? Vagy félhomályban, tudatlanságban és előítéletességben szeretnél tovább haladni? A választás a tiéd! Ha világosságot és értelmet akarsz, arra lesz szükség, hogy Isten igéjének igazságával és az ima erejével ellene menj az elmédben lévő erősségeknek. Alázd meg magad, és hagyd, hogy Isten igéje elvégezze benned a munkáját – megváltoztasson, megigazítson, átalakítson és újjáépítsen.

Csodálkozhatsz, hogy is tudok ennyit rólad. Nem tudok. Mindannyiunkról tudok. Mi mindannyian hajlamosak vagyunk ezekre az erősségekre. Mi mindannyian szellemi harcban állunk az elménkkel, és Isten megadta a győzelemhez szükséges fegyvereket.

Fordította: Ábrahámffy Jázmin Eszter

Ésaiás könyve 37:1-20.

1. És volt amint meghallotta Chizkijáhú király, megszaggatta ruháit, zsákot öltött magára és ment az Örökkévaló házába. 2. És küldte Eljákímót, ki a ház fölött volt, meg Sebnát az írót és a papok véneit, zsákba öltözötten, Jesájáhúhoz, Ámócz fiához, a prófétához. 3. És szóltak hozzá: Így szól Chizkijáhú: szorongatásnak, fenyítésnek és gyalázatnak napja e mai nap, mert eljutottak a gyermekek a méhszájig, de erő nincs a szülésre. 4. Talán meghallja az Örökkévaló, a te Istened, Rabsáké szavait, akit küldött az ő ura, Assúr királya, hogy káromolja az élő Istent és szidalmazott azon szavakkal, melyeket hallott az Örökkévaló, a te Istened! Mondj tehát imát a még meglevő maradékért. 5. És elmentek Chizkijáhú király szolgái Jesájáhúhoz. 6. Akkor mondta nekik Jesájáhú: Így szóljatok uratokhoz; így szól az Örökkévaló, ne félj azon szavaktól, miket hallottál, hogy káromoltak engem Assúr királyának legényei. 7. Íme én olyan lelket adok belé, hogy hírt hallván visszatér országába; és elejtem őt kard által az országában. 8.Visszatért Rabsáké és találta Assúr királyát Libna ellen harcolva; mert hallotta, hogy ez elindult Lákhisból. 9. Ekkor hallotta Tirhákáról, Kús királyáról, hogy mondták: Íme kivonult, hogy harcoljon veled. És újra követeket küldött Chizkijáhúhoz, mondván: 10. Így szóljatok Chizkijáhúhoz, Jehúda királyához, mondván: ne ámítson téged istened, akiben te bízol, mondván: nem adatik Jeruzsálem Assúr királyának kezébe. 11. Hiszen te hallottad, hogy mit tettek Assúr királyai mind az országokkal, elpusztítván azokat, és te megmenekülnél? 12. Megmentették-e őket azon nemzetek istenei, amelyeket megrontottak őseim: Gózánt és Cháránt és Réczefet és Éden fiait Telasszárban? 13. Hol van Chamát királya és Árpád királya, meg királya Szefarvájim városának, Hénáé és Ivváé? 14. És vette Chizkíjáhú a levelet a követek kezéből és elolvasta. Erre fölment az Örökkévaló házába és kiterítette azt Chizkíjáhú az Örökkévaló színe előtt. 15. Imádkozott Chizkíjáhú az Örökkévalóhoz, mondván: 16. Örökkévaló, seregek ura, Izrael Istene, aki a kerubokon székelsz, te vagy az Isten, te egyedül mind a föld királyságai fölött, te alkottad az eget és a földet. 17. Hajtsd, Örökkévaló, füledet és halljad, nyisd meg, Örökkévaló, szemeidet és lásd; halljad Szanchéribnek mind a szavait, melyeket küldött, hogy káromolja az élő Istent. 18. Valóban, oh Örökkévaló, elpusztították Assúr királyai mind az országokat és saját országukat; 19. és tűzbe vetették isteneiket, mert nem istenek azok, hanem ember kezeinek műve, fa és kő, tehát megsemmisítették. 20. Most pedig, oh Örökkévaló, Istenünk, szabadíts meg minket kezéből, hogy megtudják mind a föld királyságai, hogy te vagy, oh Örökkévaló, egyedül.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Reinhard Bonnke - Nyelvek és nyelvek magyarázása 3.

Az alapvető probléma

A következő sorok - reményeink szerint - hozzásegítik az új generációt, hogy a nyelveken szólással szemben napjainkig tovább élő fenntartások hátterét jobban meg­érthessék. Sokaknak semmi ellenvetésük nincs azzal szemben, hogy mások szólnak nyelveken, saját maguk számára azonban nem nagyon erőltetik a dolgot. Lehet azonban valaki pünkösdi, illetve karizmatikus nyelve­ken szólás nélkül? Nos, az első igazi Pünkösd napján mindnyájan szóltak nyelveken! A többi természetfeletti ajándékkal minden rendben van - gyógyulás, démonűzés, prófétálás, bölcsesség és tudomány beszéde, csodatévő erők. A lényeges különbség: ezek egyike sem követeli meg ugyanazt az önátadást! Mindezek úgy is működnek, ha közben a legjobb zakónkat méltóságteljesen begombolva tartjuk Tény az, hogy betegeket gyógyítani, bölcsesség vagy tudomány beszédével szolgálni, illetve prófétálni egészen visszafogott módon is lehet, a nyelveken szólás azonban valami egészen más. Még az üdvösséget is lehet nagyon illemtudóan venni, a nyelveken szólás azonban, úgy tűnik, teljesen aláaknázza méltóságteljes kimértségünket. (Isten talán pontosan ebből a célból adja!)

Sok kereszténybe szinte belenevelték a nyelveken szólás-ellenes szemléletmódot, ezért eleve előítélettel közelítik meg ezt a gyakorlatot. Mások problémája az,hogy csalódtak. Egyesek rendkívüli károkat okoznak azzal, hogy mesterséges módszerekkel próbálnak másokat hozzásegíteni a nyelveken szólás beindulásához. Az ellenállás mélyén az az ösztönös félelem húzódik meg, hogy az ember nem akarja elveszíteni önuralmát - holott a nyelveken szólásban szó sincs erről. Isten sohasem avatkozik úgy be az életünkbe, hogy ne tartaná tiszteletben szabad akaratunkat. „A próféták Szelleme alá van vetve a prófétáknak (1. Kor. 14:32). Az Apostolok Cselekedetei 2,4 arról számol be, hogy tanítványok betöltekeztek Szent Szellemmel, „kezdének szólni más nyelveken, amint a Szellem) adta nékik szólniuk." Istentől szólni akkor és csak akkor lehetséges, ha az ember akarata Isten akaratával találkozik. Nem kell semmiféle „leuralástól" félnünk, és ilyesmit nem is szabad megengednünk. A Szent Szellemmel való keresztség azonban távolról sem azt jelenti, hogy illetőt megszállja a Szent Szellem. Egy démon megszállhatja az embert, Isten áldott Szellemétől azonban ez távol áll! Azt viszont el kell ismernünk, hogy Isten jogosan tart ránk igényt templomaiként és szolgáiként is - „kérlek azért titeket atyámfiai... hogy szánjátok oda a ti testeite­ket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket". (Róm 12,1)

Ha a Szent Szellemet akarjuk, emlékezzünk meg Péter szavairól: „Az Istennek szent emberei" mindig „a Szent Lélektől indíttatva [értsd: vitetve] szólottak." Nem volt emiatt lelkiismeret-furdalásuk, és nem voltak olyan aggályaik, hogy a Szent Szellem „leuralja" őket, illetve, hogy szeretnék kimért méltóságteljességüket megőrizni. A méltóságteljesség nem szerepel a Szent Szellem gyümölcsei között - ezzel szemben az öröm: igen! Isten nem rángatja madzagon az embert, viszont beköltözik a testünkbe, és felvállalja beszédünk egy részét! Ami pedig a méltóság­teljességet illeti: ha az apostolok nyomdokaiban szeretnénk járni, az ő példájukat kell követnünk - ők pedig nem sokat adtak személyi méltóságukra. Már pünkösd napján elkezdték őket csúfolni - akkor éppen részegnek nevezték! Mindez azonban nagyon csekély ár az Istentől kapott hatalmas áldásokért!

A legtöbb ember problémája az, hogy ösztönösen így gondolkodnak: „Én vagyon én, és senki nem jöhet annyira közel hozzám, hogy amit cselekszem, az ne teljesen én legyek. Még Isten sem!" Sok ember úgy felhúzza a lelkén a cipzárt, mintha a Szent Szellem valami betolakodó lenne. Ő a testünkben mint templomban akar lakozni.

Pontosan ez a bajunk, azért akadékoskodunk annyit, mert nem vagyunk hajlandók a testünket átadni neki! A Szent Szellem azonban nem erőszakos, és nem akar letámadni bennünket. Meg kell azonban értenünk, hogy Isten arra teremtett minket, hogy Ő bennünk lakozzon. Dr. Huxley megjegyzése igazabb, mint talán maga is gondolta volna: Valóban „Isten formájú űr van a lelkünkben". Csak Isten tudja betölteni. Ez itt a bökkenő! Az emberi szív arany kapuja - a jeruzsálemi mintájára - csak a Seregek Ura előtt nyílik meg!

Isten nemcsak szellemi, hanem fizikai értelemben is birtokba akar venni bennünket - ebben áll Pünkösd forradalmisága, és sok ember életében ez jelenti a Rubicont, amin nem mernek átkelni, bár csodálják azokat, akik megteszik. Fizikailag és minden más módon is eggyé kell lennünk Vele: Ő mibennünk, és mi Őbenne - miként a szivacs a vízben. A bíborszínű ruhafestékbe mártott kelme felveszi annak a közegnek a karakterét, amibe belemerítik. Így van ez a Szent Szellemben alámerítkezőkkel is.

Na már most, ha Isten fizikailag is bennünk lakik, nem jogosan várhatjuk-e, hogy ennek fizikai megnyilvá­nulásai is legyenek? És mi más lehetne ez, mint a nyelveken szólás? A nyelv vajon nem a hajót irányító kormánylapáthoz hasonlít - miként Jakab mondja? Mit jelent ebben a viszonylatban, ha nem engedjük Istennek, hogy a nyelvünket beszédre használja? Ez az ajándék Tőle van - és ha mi nyelveken szólunk, ahogy a Szent Szellem adja a szólást, vajon nem jogosan számíthatunk-e csodálatos megtapasztalásra?

Attól a dicsőséges élménytől idegenkedünk, hogy belesodródunk Isten céljainak óceánjába; hogy pünkösd hatalmas szélvihara - miként Izrael prófétáit - minket is magával ragad? Az általunk civilizációnak nevezett keményítő merevítette meg úgy a ruhánkat, hogy nem tudunk kibújni fojtogató páncéljából, hogy "Krisztust öltözzük magunkra"? Hol vannak Jézus könnyei? Hol van az Ő szeretete? Hol van az, hogy mi hordozzuk Keresztet? Hogyan jelenik meg bennünk az, hogy Ő önmagát feladva, teljesen alávetette magát Istennek? A világ mindenféle szenvedélyes lelkesedést értékelni tud egyet kivéve - az Isten szeretetét! Mi az, amit akarunk? Lakályos és kifinomult kultúránkhoz ragaszkodunk vagy átadjuk magunkat az isteni természet égő és lüktető hajtóerejének?

Úgy tűnik, mind a mai napig nem fogadták el széles körben azt a tényt, hogy a Szent Szellemben való keresztség a nyelveken szólással együtt olyan igazság, mely új fénnyel ragyogja be az összes többi igazságot. Nemcsak személyes életünkben, hanem teológiánkban és minden más viszonylatban is új dimenzió nyílik meg előttünk. Minden drágakőnél fényesebben ragyogó igazság ez. Isten a testünkben lakozik, és nemcsak „szellemi módon". Jóel arról prófétált, hogy Isten Szelleme kitöltetik minden testre. Ahogy a szellemünkben, Isten a testünkben is ott akar lakni!

Akár üdvösségről, akár bűnbocsánatról, akár megváltásról legyen is szó, a test mindig ott szerepel - még akkor is, ha magáról Istenről beszélünk hiszen „az Ige testté lett". Az Isten és a mi emberi természetünk közötti egység a lehető legjobban abban tud megmutatkozni, ha a Szent Szellemmel közösen tudunk megszólalni. Istennek az Ő népében való lakozása mindig is együtt járt hallható megnyilvánulásokkal. Ha korunk teológusai nem a pünkösdi események fényében gondolkodnak, eldobják a kezükből az igazság egy jelentősen kibővített könyvtárának kulcsát. Minthogy a világ valaha élt egyetlen tökéletes Embere az isteni és az emberi egysége volt, nekünk pedig Hozzá hasonlóvá kell lennünk, miért igyekszünk minden áron elleplezni ennek bizonyítékait? Őbenne lakik az Istenség teljessége testileg!

Ésaiás könyve 36.

1. És volt Chizkijáhú király tizennegyedik évében felment Szanchéríb, Assúr királya, mind a Jehúda erősített városai ellen és elfoglalta azokat. 2. És küldte Assúr királya Rabsákét Lákhísból Jeruzsálembe Chizkijáhú királyhoz hatalmas sereggel. És megállott a felső tónak vízvezetékénél a mosómező útján. 3. Erre kiment hozzá Eljákim, Chilkíjáhú fia, aki a ház fölött volt, meg Sebna az író és Jóách, Ászáf fia, a kancellár. 4. És szólt hozzájuk Rabsáké: Szóljatok csak Chizkijáhúnak: így szól a nagy király, Assúr királya: micsoda bizalom az, mellyel bíztál? 5.Azt mondtam, csak szóbeszéd, hogy tanács és hatalom kell a háborúhoz! Most kiben bíztál, hogy föllázadtál ellenem? 6. Íme bíztál erre a törött nádpálcára, Egyiptomra, amelyre ha valaki támaszkodik, behatol a tenyerébe és átfúrja azt! Ilyen Fáraó, Egyiptom királya, mindazoknak, kik benne bíznak. 7. De ha így szólsz hozzám: az Örökkévalóban, a mi Istenünkben bíztunk, hiszen ő az, akinek eltávolította Chizkijáhu magaslatait és oltárait és azt mondta Jehúdának és Jeruzsálemnek: ezen oltár előtt boruljatok le! 8. Most tehát állj csak fogadásba urammal, Assúr királyával: hadd adok neked kétezer lovat, vajon tudsz-e lovasokat adni rájuk? 9. Hogy vernél hát vissza csak egy helytartót is, uramnak legkisebb szolgái közül? És te Egyiptomra bíztad magadat szekérhad és lovasok dolgában? 10. Ámde vajon az Örökkévaló nélkül jöttem-e föl ez ország ellen, hogy elpusztítsam? Az Örökkévaló mondta nekem: menj föl ez ország ellen és pusztítsd el! 11. Erre szólt Eljákim meg Sebna és Jóách Rabsákéhoz: Beszélj kérlek szolgáidhoz arámul, mert mi értjük; és ne beszélj hozzánk zsidóul azon nép füle hallatára., mely a falon van. 12. És mondta Rabsáké: Vajon uradhoz és te hozzád küldött-e engem uram, hogy elmondjam e szavakat? Nemde inkább azon emberekhez, akik a falon ülnek, hogy egyék a ganéjukat és igyák vizeletüket veletek együtt. 13. Erre odaállt Rabsáké és fennhangon kiáltott zsidóul: és mondta: Halljátok a nagy királynak Assúr királyának szavát: 14. Így szól a király: Ne ámítson benneteket Chizkijáhú, mert nem menthet meg titeket. 15. És ne biztasson benneteket Chizkijáhú az Örökkévalóval, mondván: meg fog menteni minket az Örökkévaló, nem adatik e város Assúr királyának kezébe. 16. Ne hallgassatok Chizkijáhúra! Mert így szól Assúr királya: Kössetek velem békét és gyertek ki hozzám, hogy ehessétek kiki az ő szőlőtőjét és kiki az ő fügefáját és hogy ihassátok kiki az ő kútja vizét. 17. Amíg eljövök és elviszlek benneteket egy országba, mely olyan mint a ti országtok: gabona és must országába, kenyér és szőlők országába. 18. Nehogy csábítson titeket Chizkijáhú, mondván: az Örökkévaló majd megment bennünket. Hát megmentették-e a nemzetek istenei kiki az ő országát Assúr királyának kezéből? 19. Hol vannak Chamát és Árpád istenei, hol Szefarvájim istenei, és vajon megmentették-e Sómrónt kezemből? 20. Kik azok mind ez országok istenei közül, akik megmentették országukat kezemből, hogy az Örökkévaló megmentené Jeruzsálemet kezemből? 21. De hallgattak és nem feleltek neki semmit, mert parancsa volt az a királynak, mondván: ne feleljetek neki! 22. Erre bement Eljákím, Chilkijáhú fia, aki a ház fölött volt, meg Sebna az író és Jóách, Ászáf fia, a kancellár, Chizkijáhúhoz megszaggatott ruhákkal és jelentették neki Rabsáké szavait.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

David Yonggi Cho - Dániel könyve 43.

Az eljövendő fejedelem népe

„És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő (eljövendő) fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás." (9, 26)

Dániel látomása szerint miután a Messiás kivágatta­tik, Jeruzsálem a szenthellyel együtt elpusztul. Ez i.sz. 70-ben meg is történt. A Jézus keresztre feszítését követő időben a zsidók fellázadtak Róma ellen, hogy elnyerjék szabadságukat, de a forradalmat gyorsan elfojtotta egy Titus vezénylete alatt kiküldött római sereg. A prófécia úgy folytatódik, hogy a vég úgy jön majd, mint egy vízözön, a háború végéig folytatódni fog, és a pusztulás elrendeltetett. A felkelés elfojtása során a római sereg teljesen lerombolta Jeruzsálemet úgy, hogy kő kövön nem maradt. Az elbeszélés szerint félmillió zsidó ifjút öltek meg a Róma elleni lázadás következményeként. Jeruzsálem utcáin patakokban folyt a vér.

Ahogy már korábban is jeleztük, mivel az egyház korszakának - azaz a Jézus első és második eljövetele közötti időszaknak - semmi köze a zsidók történelméhez, Isten nem is említi azt a zsidóknak adott próféciában.

A Dánielnél említett hetven hétből az első hatvankilenc már eltelt. Jeruzsálem újjáépült hét hét alatt, hatvankét héttel azután eljött a Felkent, Jézus Krisztus, majd kivágattatott; a „fejedelem”, azaz Titus, római tábornok népe pedig lerombolta Jeruzsálemet. Az ezt követő kétezer évben az emberiség olyan világban élt, mely a pusztulásnak vízözönszerű áradatához volt hasonló az egymást követő háborúk következtében.

Az utolsó hét

„És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és utálatosságok szárnyán pusztít (eljön a pusztító), míg az enyészet (egy teljes megrontás), ami elhatároztatott, a pusztítóra szakad." (9, 27)

A 27. versben hirtelen feltűnik egy egyedülálló hét. Ez a hét hét évet jelent.

Ki az tehát, aki „sokkal megerősíti a szövetséget”? Megvizsgálva a szövegkörnyezetet, ez csak a 26. versben szereplő fejedelem, a római vezető lehet. Róma azonban nincs többé. Hogyan jöhet el mégis egy római vezető és hogyan köthet hét évre szövetséget a zsidókkal? Ezt a titkot korábban már megfejtettük.

Emlékeztek arra a korra, melyet a Nabukodonozor király álmában szereplő arany szobor lábujjai, és a Dániel által látott negyedik állat tíz szarva ábrázoltak? Mindkettő azt a tíz nemzetet jelöli, melyek újjáélednek az egykori Római Birodalom területén, egy egyesült Európában. Láttuk azt is, hogy az utolsó napokban élünk, és a tíz nemzet egyesülése rohamléptekkel halad előre.

Mikor ily módon megvalósul az egyesített Európa, a 27. versben szereplő Antikrisztus veszi kezébe annak vezetését ő fogja a „sokakkal” megerősíteni a szövetséget - ez a zsidó nemzetre vonatkozik. Ahhoz azonban, hogy e hétéves megállapodás létrejöhessen, arra volt szükség, hogy Izrael visszanyerje önálló nemzeti státusát

Még ötven évvel ezelőtt is a zsidók csupán száműzött, vándorló népség voltak. Abban az időben Dániel hetven hetének utolsó hete ködös álomként hathatott. Mára azonban alaposan megváltozott a helyzet: Izrael az 1948-as újjászületés után újra mint önálló nemzet létezik, és csak a hétéves egyezség megkötésére vár.

„A hét felén” kifejezés ugyanarra az időszakra utal, melyet János így nevez a Jelenések 12,14-ben: „idő, idők és az időnek fele” - azaz az első három és fél év. Mikor ez az idő lejár, az antikrisztus véget vet az áldozatnak a jeruzsálemi templomban. A templom egyik szárnyában pedig felállít egy utálatosságot, mely pusztulást fog okozni.

Ahogy korábban is láthattuk, saját szobrát fogja felálíttatni a templomban, hogy magát istenné tegye. Aztán arra fogja kényszeríteni a zsidókat, hogy hajoljanak meg a bálvány előtt, különben megöleti őket. Azok a zsidók azonban, akik megtartották a Mózes törvényét, megtagadják a parancsot, és egy brutális tömegmészárlás veszi kezdetét.

Erre az időre utalt Jézus, mikor azt mondta, hogy nagy nyomorúság lesz, olyan, amilyen a világ kezdete óta soha. De csak egy ilyen tragikus és fájdalmas nyomorgattatáson keresztül lesz lehetséges, hogy a zsidók végül megtörjenek, hogy alárendelhessék magukat Jézus Krisztusnak, mint Megváltójuknak.

Végül Isten haragja fog kiöntetni, és mikor a nyomorúság második fele véget ér, Jézus el fog jönni a földre mint bíró, és elkezdi ezeréves uralkodását.

Mi most a végső idők utolsó napjait számláljuk. Vigyázzatok és imádkozzatok! Nem tudhatod pontosan, mikor jön el a Vőlegény (lásd Mt 25, 1-13). De mivel az éjszaka vége erősen közeleg, a Vőlegény eljövetele bizonyára nagyon hamar meglesz! Álljatok készen a Bárány menyegzőjén való részvételre!

Amikor maga az Úr eljön a mennyből hangos riadóval, arkangyal szavával és Isten trombitáinak harsogásával, el fogunk változni és együtt azokkal, akik Krisztusban meghaltak és elsőként feltámadtak felvétetünk, hogy a levegőben találkozzunk az Úrral (1Tesz, 4, 16-17)1 Gondoskodj róla, hogy legyen olaj a lámpásodban!

Ésaiás könyve 35.

1. Örvendenek majd puszta és sivatag, és ujjong a vadon és virul mint a nárcisz. 2. Virulva virul és ujjong, bizony ujjongva és vigadva: a Libanon dicsősége adatott neki, a Karmel és Sárón dísze; ők látni fogják az Örökkévaló dicsőségét, Istenünk díszét. 3. Erősítsetek lankadt kezeket és ingó térdeket szilárdítsatok meg. 4. Mondjátok a hamarkodó szívűeknek: erősödjetek, ne féljetek; itt az Istenetek, bosszú jő. Isten viszonzása, ő jön és megsegít benneteket. 5. Akkor megnyílnak a vakok szemei és a süketek fülei fölnyittatnak. 6. Akkor ugrándozik mint az őz a sánta és ujjong a némának nyelve; mert vizek fakadnak a pusztában és patakok a vadonban. 7.És a délibáb tóvá lesz és a szomjas föld vízforrásokká; a sakálok lakásában, heverőhelyükön tanyája van a nádnak és sásnak. 8. És lesz ott ösvény meg út, szent útnak nevezik majd azt, nem járja tisztátalan, hanem az övék lesz; aki ezúton jár, még oktalanok sem tévednek el. 9.Nem lesz ott oroszlán, vad ragadozó nem megy rajta, nem találtatik ott; hanem járnak a megszabadultak. 10. És az Örökkévaló megváltottjai visszatérnek és jönnek Cziónba ujjongással, örökös öröm a fejükön, vígságot és örömet érnek és elfut bú és sóhaj.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

3 napos konferencia

Hack Péter - Az elhívott emberek pásztora Jézus Krisztus

HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA:

Dávidot Isten fontos történelmi szolgálatra hívta el. Nem Dávid akart király lenni; nem volt ambíciója arra, hogy vezető legyen. Ő az igazságért akart harcolni. Volt a belsejében egy késztetés, hogy ő is harcoljon. Nagyon fiatalon még nem kapott erre lehetőséget, csak élelmet vihetett a csatába bátyjainak. Nem öldökölni akart ő; az háborította fel, hogy a körülmetéletlen filiszteus gyalázattal illette az élő Isten seregét. Dávid alkalmassága az igazság iránti szeretetétől volt. Isten választotta el őt, kiválasztása és elhívása tanulságos, hiszen mi magunk is elhívottak vagyunk.

“Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.” (János evangélium 6:44)

Csak azok mehetnek Jézus Krisztushoz, akiket vonz az Atya. Mindannyiunkra igaz, hogy Isten hosszan szervezte az életünket. Megtérésünk előtt is voltak események, amelyekkel kapcsolatban utólag derült ki, hogy Isten jelen volt, és beavatkozott a javunkra.

Isten hívására minden embernek személyesen kell válaszolnia; nem elég, hogy valaki keresztény családba szülessen. Megtérés előtt gyakran tiltakozik az ember elméje. A szív viszont érzi a vonzást. Van egy másik tényező is, ami elterelni igyekszik az Isten hívását hallgató embert: a társadalmi megítéléstől való félelem.

Az elhívásunk az Atyától van. Sose feledkezzünk meg arról, hogy az Atya vonz minket. Isten akarata az, hogy folyamatosan a boldogság legyen az életérzésünk. Isten Országának lényege az öröm. Dönteni kell arról, hogy mit akarsz az életedben meghagyni, és mit kigyomlálni.

A kiválasztottság ne töltsön el senkit felsőbbrendűségi érzéssel. Feladatra választott ki minket Isten; ennek semmiféle fajelmélethez nincs köze. Isten Önmagát megalázva tekint le a földre, mert számára már az is megalázó, hogy lenéz, mégis hajlandó elhívni minket, porszemeket.

Érdemes megvizsgálni az elhívás eseményeit Dávid életében. Sámuel Dávid apjához, Isaihoz ment. Az Úr küldte oda áldozatra. Sámuel Isten embere volt. Olyan időben született, amikor Isten hangja nem volt hallható. Éli pap idejében megtanulta meghallani Isten hangját. Meghallotta akkor is, amikor királyt kértek, és akkor is, amikor elvetette Isten Sault, aki egy nehéz helyzetben rossz döntést hozott, és kikerült a kegyelemből.

“Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.” (Sámuel első könyve 16:7)

Amikor Sámuel megnézte a fiúkat, már az első láttán azt gondolta, hogy ő az Úr választottja. Az Úr viszont nem a külsőt nézi, hanem azt, ami a szívben van. Három fiúnak a neve is szerepel a történetben. Beszédes a nevük. Eliáb: Isten az Atyám. Isten viszont nem nézi az ember származását. Abinádáb = bőkezű atya. A vagyon és a gazdagság sem számít Istennél. Samma = megcsodálás, hírnév. A hírnevet sem nézi Isten. Dávid nevének jelentése: szeretett, összekötő. Ami számít, az Dávidnál volt: szerette Istent, és az volt később a szolgálata, hogy összekötötte az embereket Istennel. A szeretet az, ami összeköt, a büszkeség szétválaszt, mert aki büszke a származására, gazdagságára, vagy hírnevére, az a többieket lenézi.

Dávid alázatos volt. Amikor felajánlották neki Mikhálnak, Saul lányának kezét, ő azt nagyon nagy dolognak tartotta, holott ő szegény és megvetett ember. Tisztában volt állapotával. Dávid várakozása, alázata azt eredményezte, hogy Isten felmagasztalta őt. Az ő zsoltára a 23., az elhívott emberek zsoltára. Aki elhívásban jár, annak tudnia kell néhány dolgot ezzel kapcsolatban.

Az elhívás nem foglyul ejtést jelent. A sátán az, aki foglyul ejti az embereket, Isten viszont hív, amire mindenki szabadon válaszolhat. Lehetnek a döntésünkkel szembeni, azt nehezítő erők, de Jézus Krisztussal ezeket legyőzhetjük. A gonosz erők sosem tudják az akaratunkat teljesen elnyomni, vagy megakadályozni a jó döntéseinket. Mindenkinek van szabadsága arra, hogy válasszon a kárhozat és az üdvösség között. Nem jó hír, ha valaki elhagyja az Urat, de ezzel együtt is tiszteletben tartjuk a szabadságát.

Jézus úgy látja a sokaságot, amikor nem követik az elhívásukat, mint pásztor nélküli juhokat. Az a jó, ha a pásztor elöl megy, a juhok pedig követik őt. Amikor van pásztor, akkor van védelem és táplálék. Az elhívással együtt jár, hogy juhtermészetünk legyen. A juhok sajátossága, hogy bajban igyekeznek összeállni. Ez is egy védelem. Jó dolog a nyáj belsejében lenni, mert ott a juh védettebb, és még inkább védett a pásztor közelében.

Az ember dönthet, hogy juh-, kecske-, disznó-, vagy farkastermészetet választ, de a választás azt is eldönti, hogy Jézushoz fogsz-e tartozni. Az egyházban csak juhok lehetnek. Jézus Krisztust kell a központba tennünk. Ha jó juh valaki, akkor hallja a pásztor hangját, és követi őt.

Farkasok is vannak. Nem mindegy, hol töltöd az idődet. Farkasok között tölteni, az öngyilkos hajlam. Ők csak addig kedvesek, amíg az érdekük mást nem kíván. Az ördög mindig be akar csapni azzal, hogy a világban vonzóbb emberek vannak. Azt kell nézni, hogy juh-e az illető, vagy farkas. A báránynak a farkassal szemben nincs esélye, mert a báránynak vannak gátlásai, de a farkasnak nincsenek. Az Úrban született gyermekeknek el kell mondani, hogy miért nem jó a farkasok között.

Jézus azt mondja, hogy Ő elküld minket, mint juhokat a farkasok közé; ha Ő küld oda, akkor mehetsz. Legyen veled a kígyók eszessége, a galambok szelídsége, de a farkasok közé beilleszkedni nem kell. Ne akarjál farkas lenni, inkább az Úr nyájának juha.

A pásztor követése azt is jelenti, hogy alárendeled az életedet neki. Ekkor megtapasztalod az Úr gondviselő kegyelmét, és nem fogsz szűkölködni. A pásztor jó gondviselőként füves legelőkre, csendes vizekre vezeti nyáját, azaz táplálja szellemi eledellel az Ige éléstárából. Így vidámítja meg a juhok lelkét.

Sok ember a nagy gazdagsága ellenére sem ismeri az örömöt. Legyen örömöd a házasságodban, gyermeknevelésedben, munkádban, otthonodban. Ekkor az Úr öröme fordul feléd, ami erősséged lesz. Áldás leszel a környezeted számára, ha olyan életet élsz, hogy örömet találsz mindenben. Érték ez, mert tele van a világ dühös emberekkel. Az Úr szolgálatára különösen igaz, hogy csak örömmel szabad végezni, mert különben az Úr megmutatja az alternatívát, ami az ellenség szolgálata, és nagyon keserves. Márpedig az egész elhívásunk az Úr szolgálatára szól; és ez minden keresztényre igaz.

“Az igazság ösvényein vezet engem, az Ő nevéért.” (Zsoltárok 23:3)

A pásztor az igazság ösvényein vezeti juhait az Ő nevéért. Aki ezen az ösvényen jár, az képes lesz az Atyát szellemben és igazságban imádni. Az igazi elhívott ember vezethető. Nem fél a gonosztól, mert tudja, hogy pásztora vele van.

Megtörténik, hogy valakinek az egészségét megtámadja az ördög, de rossz diagnózis esetén se engedje be a félelmet a szívébe, mert azt nem Isten adja. Tőle a fiúság szellemét kaptuk. A félelem negatív hit.

Aki fél, az a problémáját nagyobbnak gondolja Megváltójánál. Akkor tudunk halálfélelem nélkül élni, ha tudjuk, hogy velünk van az Úr, és Rá bízzuk magunkat abban a kérdésben is, hogy Ő meddig tart itt a földön, és mikor kerüljünk a mennybe.

“Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.”

Jó, ha tanítható az, aki a pásztorhoz tartozik; elfogadja a fenyítést is, nem csupán a táplálást. Istennek nem közömbös, hogy mi van veled. A fenyítés nem rossz dolog, hanem életmentés. Akit szeret az Úr, azt megfenyíti. A pásztor gondoskodik arról is, hogy kapjanak kenet-olajat a juhok, hogy hosszú életük legyen. Arra kaptuk a Szent Lélek kenetét, hogy elvezessen minden igazságra, követni tudjuk Jézus Krisztust, mint jó pásztort, és megmaradjunk a vele való közösségben.

Minket a hűséges Isten hívott el, ezért fontos, hogy úgy kövessük, ahogyan Dávid követte az Urat.

ELHANGZOTT IGÉK:

Zsoltárok könyve 23:1-6
János evangéliuma 6:44, 6:65, 4:23-24, 8:32, 14:6
Sámuel I. könyve 16:4-13, 18:23-24,
Máté evangéliuma 9:36-38, 10:16-17, 6:24-34, 13:52
János evangéliuma 10:1-11 és 14-15
Timótheushoz írt I. levél 4:16
Mózes V. könyve 26:11, 30:9, 28:47-48
Ésaiás próféta könyve 43:2
Rómaiakhoz írt levél 8:15
Zsidókhoz írt levél 12:5-11
Jelenések könyve 3:19
János apostol I. levele 2:20, 23-24, 27-29

2017.03.19.
Hrabovszki György jegyzete
http://pecs.hit.hu/az-elhivott-emberek-pasztora-jezus-krisztus-dr-hack-peter/

Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 17.

Szabadok vagyunk!

Azért ha a Fiú megszabadít [szabad emberré tesz] titeket, valósággal szabadok lesztek.
János 8:36.

Jézus valóságosan szabaddá tett minket az „ők” nevet viselő nehezen meghatározható csoport manipuláljon, és kontroll alatt tartson. Természetesen nem kell magunkat „hozzájuk” hasonlítani vagy „velük” versengeni.

Ha valóban szabadok vagyunk, akkor arra is szabadok vagyunk, hogy azok legyünk, akik vagyunk – ne másokra akarjunk hasonlítani. Ez azt jelenti, hogy szabadon tehetjük azt, amire Isten kiválasztott minket, ne valaki mást utánozzunk.

Sok lelkipásztor szenved attól, hogy úgy akarnak szolgálni, ahogyan másoktól látták. Lehet, hogy a pásztor lát egy szép nagy gyülekezetet, és tudni szeretné, hogy a másik pásztor mivel érte el ezt a nagyszerű eredményt. Lehet, hogy megpróbálja lemásolni mindazt, amit tapasztalt, de nem fog sikerülni. Miért? Mert Isten nem arra kente fel őt, mint a másik pásztort.

Isten azt akarja, hogy Tőle várjuk a válaszokat és az útmutatást. ne másokhoz rohangáljunk tanácsért. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tanulhatunk egymástól, de tartsuk meg a helyes mértéket ezen a területen.

Én már megtanultam, hogy nem számít mennyire vágyok arra, hogy ugyanazt csináljam, mint mások, nem tehetem meg, hacsak Isten nem erre hívott el. Lehet, hogy számomra egy teljesen más tervet tartogat. Ezt el kell fogadnom, máskülönben folyton frusztrált leszek.

„Bármit meg tudok tenni…amit Isten mond!”

Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.
Filippi 4:13.

Gyakran halljuk ezt a verset, bár néha a megfelelő kontextus nélkül idézik. Nem azt jelenti, hogy mindent meg tudok tenni, amit csak akarok, vagy megtehetek bármit, amit mások tesznek. Ez azt jelenti, hogy bármit meg tudok tenni, ami Isten tervében szerepel

Ebben a versben Pál apostol arra utal, hogy képesek vagyunk megalázni magunkat vagy bővölködhetünk úgy, hogy közben elégedettek vagyunk.Tudta, hogy bármelyik állapotban van is, ez Isten akarata számára az adott pillanatban, és abban is biztos volt, hogy Isten megerősíti, és képes lesz elvégezni mindazt, amire elhívása van.

A Filippi 4:13 megértése rengeteget segített mind a személyes életemben, mind a szolgálatomban. Megtanított arra, hogy mindig maradjak meg az Isten által megszabott határok között, és az Általa adott eszközökkel teljesítsem a feladatot, amit rám bízott, és ne próbáljak olyan dolgot megtenni, amire nincs elhívásom és talentumom. Ez nem pesszimista hozzáállás, hanem isteni bölcsesség.

Légy elégedett, hogy elnyerd az ajándékodat

Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet [semmit sem kérhet, semmit nem vehet magára], hanem ha a mennyből adatott néki.[Az ember elégedjen meg azokkal az ajándékokkal, amiket a mennyből kapott; más forrás nincs]
János 3:27.

Ez volt a másik olyan a vers a Szentírásból, amely segített megtalálni az életemben a békét, a boldogságot és az elégedettséget.

A János 3 előző verseit is elolvasod, láthatod, hogy még Keresztelő János néhány tanítványa is aggodalmaskodott amiatt, hogy Jézus is keresztelni kezdett, és sokan elhagyták mesterüket és Hozzá mentek. Ezt el is panaszolták Jánosnak. Ha János nem lett volna olyan elkötelezett az elhívásával kapcsolatosan, valószínűleg nagyon irigy lett volna és félni kezdett volna. Esetleg azt érezte volna, hogy versenyre kell kelnie Jézussal azért, hogy megtartsa a gyülekezetét. János válaszát a 27. versben olvashatjuk. Ő úgy állt a dolgokhoz, hogy „csak azt teszem meg, amire Isten felhatalmazott és feljogosított, tehát meg kell elégednem a saját elhívásommal és ajándékommal”

Az ehhez hasonló bibliai igazságok alapjaiban változtatták meg az életemet. Ami a versengést illeti, a hátteremnek köszönhetően számtalan gyengeséggel kellett megküzdenem. Állandóan másokhoz hasonlítgattam magam, irigy voltam mindarra, amijük volt, irigyeltem a képességeiket. Nem önmagam voltam, mindig másokkal akartam lépést tartani. Állandóan frusztrált voltam, hiszen nem az ajándékaimnak és elhívásomnak megfelelően tevékenykedtem. Mikor aztán végre rájöttem arra, hogy Isten kenete és elhívása nélkül nem jutok egyről a kettőre, kezdtem kiengedni egy kicsit és azt mondtam: „Vagyok, aki vagyok. Nem lehetek más, hacsak Isten nem ezt akarja. Arra fogok koncentrálni, hogy a legjobbat hozzam ki magamból."

Fordította: Berényi Irén

Ésaiás könyve 34.

1. Közeledjetek népek, hogy halljatok, és ti nemzetek figyeljetek, hallja a föld és teljessége a világ és mind a sarjadékai. 2. Mert haragja van az Örökkévalónak mind a népek ellen és föllobbanása mind a seregük ellen; átokká tette, odaadta a mészárlásnak. 3. Elesettjeik pedig eldobatnak és dögeiknek fölszáll a bűze; és szétfolynak a hegyek vérüktől. 4. Elkorhad az égnek egész serege, összetekerődznek mint a könyv az egek és egész seregük elhervad, amint hervad a levél a szőlőtőről, mint hervadt lomb a fügefáról. 5. Mert megittasult az égben kardom, íme leszáll Edómra és átkom népére, ítéletre. 6. Az Örökkévaló kardja tele van vérrel, zsírossá lett zsiradéktól, a bárányok és bakok vérétől, a kosok veséinek zsiradékától; mert áldozása van az Örökkévalónak Boczrában és nagy mészárlása Edóm országában. 7. És bivalyok dőlnek le velük meg tulkok bikákkal, és megittasul országuk a vértől és poruk zsírossá lesz a zsiradéktól. 8. Mert bosszú napja van az Örökkévalónak, a fizetés éve Czión pörének. 9.Átváltoznak patakjai szurokká és pora kénné és lesz a földje égő szurokká. 10. Éjjel és nappal nem fog kialudni, örökké száll fel a füstje, nemzedékről nemzedékre pusztulva marad, örökön örökké nincs ki átmenne rajta. 11. Birtokba veszik pelikán és sün, bagoly és holló lakoznak benne kifeszíti rá a pusztaság zsinórját és az üresség súlyköveit. 12. Nemesei nincsenek ott, hogy királyságot kiáltanának ki: és mind a nagyjai semmivé lesznek. 13. És kinő kastélyaiból tövis, csalán és bogáncs az erősségeiben; és sakálok lakává lesz, struccmadarak tanyájává. 14. És találkoznak pusztai állatok vad ebekkel, szőrösbak társára kiált; bizony ott megpihen Lilit, és talál magának nyugvó helyet. 15. Ott fészkelt a nyílkígyó, tojt és költött és melengetett az ő árnyékában, bizony ott gyülekeztek a kányák egyik a másikával. 16. Kutassátok az Örökkévaló könyvéből és olvassátok, egy sem hiányzik azokból, egyik sincs másik nélkül, mert a szájam, az rendelte és a lehelete, az gyűjtötte egybe. 17. És ő vetett nekik sorsot és keze osztotta el nekik zsinórral; örökre veszik birtokba, nemzedékről nemzedékre lakoznak benne.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)