Zakariás 8,6 „Bár lehetetlennek tűnik a megmaradt nép számára, hogy ez így lesz abban az időben, az én számomra nem lehetetlen” – így szól a Seregek Ura."
Aggeus próféta már két hónapja munkálkodik, amikor egy másik, fiatalabb próféta, Zakariás csatlakozik hozzá, és együtt igyekeznek lelket önteni a Jeruzsálembe visszatelepült izraelitákba. Míg Aggeus arra kéri a zsidókat, hogy gondolják végig pillanatnyi helyzetüket, és tegyék meg a szükséges változtatásokat, addig Zakariás arra szólítja fel őket, hogy tekintsenek messze túl a jelen korszakon, hogy lelki szemeik előtt felragyogjon az új Jeruzsálem, az „Igazság Városa”.
A fogságból visszatérő jeruzsálemiek csak a közvetlenül előttük álló célokra összpontosítják figyelmüket. Ilyen a vetés közelgő ideje, az otthonteremtés a családok számára, és az elhagyatott város benépesítése. Zakariás a távoli, ám sokkal ragyogóbb jövő felé emeli tekintetüket, arra az időre, amikor Jeruzsálem világosság lesz a föld népei számára, amikor népek özönlenek a városba, és arra kérik a zsidókat: „Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (23. vers). Ahhoz, hogy Jeruzsálem népe erre alkalmassá váljon, mondja a próféta, az új társadalomnak igazságra, becsületességre, tisztességre és békére kell épülnie.
Ez minden?
A zsidók, akik keményen dolgoznak a földig rombolt város újjáépítésén, valószínűleg gyakran kérdezgetik egymástól: „Ez minden, amit Isten számunkra tartogat?” Zakariás válasza határozottan „Nem!” A hazatért foglyok ma még kicsiny közössége készíti majd elő a Messiásnak, az egész föld megváltójának útját. Aggeus útmutatását követve Zakariás is a templom újjáépítésének fontosságát és sürgősségét hangsúlyozza. A két próféta együttműködése nagy hatással volt honfitársaikra. A templom négy év múlva büszkén magasodik, hogy annyi idő után újra emlékeztesse a népet az Istennel kötött szövetségre.