Én azonban szeretném a figyelmeteket egy pillanatra Ábrahámra, a zsidó nép atyjára terelni. Az 1 Mózes 12:1-ben Isten azt mondta neki: „Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!”Isten Ábrahámnak adott elhívása nem tartalmazott pontos koordinátákat, csak annyit mondott neki, hogy induljon el. Amint Ábrahám engedelmeskedett, Isten lépésről lépésre kijelentette neki a tervét.
Ha Isten már az elején kijelentené nekünk a végső tervét, gyakran azon kapnánk magunkat, hogy egy álmot kergetünk ahelyett, hogy Őt követnénk. Isten nemcsak el akarta küldeni Ábrahámot az örökségébe, hanem Ő maga akarta elvezetni őt oda. Istent lépésről lépésre követve Ábrahám egy fantasztikus felfedezést tett. Az a föld és az örökség, amit Istentől kapott valóban csodálatos volt, de volt még egy ezekkel össze nem hasonlítható jutaloma: „Ne félj, Ábrám”, mondja az Úr neki az 1 Mózes 15:1-ben, „Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges.” Az angol fordítás szerint: „Én vagyok a te mindent fölülmúlóan nagy jutalmad.”
Ha úgy gondolod, hogy már mindent értesz, és pontosan tudod, hova akar az Úr vinni téged, légy felkészülve a csalódásra! Isten soha nem jelenti ki úgy az ő akaratát, hogy ne legyen szükséged a Tőle való szoros függésre. Végső soron az, hogy betöltjük vagy sem Isten életünkre vonatkozó akaratát azon múlik, hogy követjük vagy sem Őt magát. Isten követésének valódi jutalma Isten maga.
Daniel Kolenda vagyok, és arra szeretnélek bátorítani, hogy élj, mielőtt meghalsz!
