Egyre növekvő erővel világszerte
Megdöbbentő, hogy magukat kereszténynek nevezők részt vesznek olyan vallásos szertartásokon, amelyeken más vallásokból is jelen vannak, és mindezt a béke és az egység kedvéért. Van egy nagy mozgalom Dél-Amerikában, az Isten Népének Latin-Amerikai és Karib-szigetek-i Szövetsége, amit valóságos ökumenikus hullám követ. Részt vesznek benne katolikusok, protestánsok és pogányok egyaránt, a katolikus egyház pedig áldását adta rá. Az a kifejezés, hogy „Isten Népe”, a II. vatikáni zsinat idejéből származik, és a mozgalom azt tartja magáról, hogy „életre kelti azt a pluralista és szolgálat-orientált egyházmodellt, amit a II. vatikáni zsinat tanításai körvonalaznak”. A Nemzeti Katolikus Szóvivő (National Catholic Reporter) c. magazin lelkesen számol be egy brazíliai ünnepségről:
"Az egyik vezető egy ezüst jogart tartott a kezében, ami az afrikai istenek imádásának tartozéka...; egy másik, baptista szolgáló pedig egy rajzot mutatott be, ami a világot ábrázolja, rajta egy nagy kereszttel. Mellette egy vudu varázsló pap állt Haitiről, aki felemelt egy szelencét, és olyan mozdulatokat tett, ami arra utalt, hogy energiát oszt szét a kezével a tömeg fölött. Az Egyesült Presbiteriánus Egyház pásztora pedig felolvasta Pálnak a Galatabeliekhez írt levelét. Az ünneplők egy brazil katolikus testvér körül álltak, aki egy papi palástot tartott felemelve a kezében, és mindenki megcsókolta a színes ruhát."
Ennél sokkal nagyobb, de hasonló összejövetel volt a Világ Vallásainak Találkozója Chicagóban 1993 szeptemberében, és körülbelül hatezer olyan személy vett részt rajta, akik a világ különböző vallásait képviselték. A plenáris ülés szónokainak egyike, a dalai láma felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy világszerte „szellemi ébredés” zajlik, és erre minden vallásnak oda kell figyelnie. Az összejövetel legkiemelkedőbb eseménye az volt, amikor Charles Colsont különdíjjal tüntették ki a vallás terén végzett eredményes munkájáért, és elnyerte a világ egyik legtekintélyesebb és legnagyobb értékű (pénzben kifejezett értéke megközelítőleg 1,2 millió dollár) ökumenikus díját. Ezt a díjat annak adományozzák, aki „különlegesen kimagasló eredményt ért el a különböző világvallások iránti toleranciára való felhívás terén”. (Képzeljük csak el, amint Illés vagy Pál átveszi a díjat a Baál isten imádásának kultusza, illetve a pogányság felé tanúsított toleranciájáért!)
Mint az ilyen ökumenikus mérföldkőnek tekinthető eseményeknél mindig, a katolikus vezetőknek most is igen nagy szerep jutott, közöttük Chicago bíborosának, Joseph Bernardinnak, és Thomas A. Baimanak, az Ökumenikus és Nemzetközi Egyházügyek Chicagói Érseki Hivatala vezetőjének. A római katolikus teológus, Hans Küng volt „annak a globális etikának a legfőbb szellemi megalkotója, amely a nemzetek közötti vallási kooperációra szólít fel”. A tervet a találkozó hozta létre, és aláírta az összejövetelen jelen lévő vallási vezetők többsége, beleértve Wesley Ariarajah tiszteletest is, a Világ Egyházi Tanácsának helyettes főtitkárát. Ez volt a történelem során az első olyan eset, amikor a világ vallásainak képviselői - buddhisták, keresztények, hinduk, muzulmánok, judaisták és 120 egyéb vallási csoport képviselői - közös megegyezésre jutottak az erkölcsi magatartást illetően. A Vatikán és a Katolikus Püspökség küldöttei is jelen voltak, és ők is egyetértettek ebben a kérdésben. A Los Angeles Times magazin így számol be az eseményről:
"Római reverendás papok beszélgettek sáfrány színű ruhába öltözött szerzetesekkel, mások élénk vitát folytattak turbános szikhekkel. Egyik este a neopogány wicca (varázslás) képviselői egy holdtöltéhez kapcsolódó rituális szertartást mutattak be..."
Úgy tűnik tehát, hogy a római katolicizmus a különböző hiteket összekötő hídnak a szerepét tölti be. Ez a tény önmagában nem meglepő, azonban az mégiscsak meghökkentő, hogy látni teljes evangéliumi keresztényeket, akik ugyancsak ráléptek ennek a hídnak az egyik pillérére, míg a híd másik pillérén hinduk, buddhisták és más pogány hitűek állnak. Ha valóban az utolsó időkben élünk, ami szinte teljesen nyilvánvaló, akkor biztos, hogy nem fog sokáig magára váratni az sem, hogy mindkét oldal elérkezik a híd közepére.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
