Az „imában” mindenki egyesül
1979-es hivatalba lépése óta II. János Pál pápa rendkívül nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az ökumenizmus világvallás legyen. A pápa egyik legfontosabb és leggyakrabban használt módszere az, hogy közös imára hívja össze a világ vallási vezetőit. A közelgő ezredfordulóra egy példátlan imaközösséget tervez muzulmánokkal és zsidókkal az egyiptomi Sínai hegyen, legalábbis ez olvasható az egyik vatikáni levélben.
II. János Pál pápa egyik legnagyobb tette az volt, hogy 1986-ban az olaszországi Assisiben összehívta a világ 12 fő vallásának 130 vezetőjét, hogy imádkozzanak a békéért. Ez azt jelentette, hogy együtt imádkozott kígyó- és tűzimádó, spiritiszta, animista, észak-amerikai varázslódoktor, buddhista, muzulmán, hindu, „keresztény” és katolikus. A pápa kijelentette, hogy mindannyian „ugyanahhoz az istenhez imádkoznak”. Ebből az alkalomból a pápa megengedte jó barátjának, a dalai lámának, hogy az oltáron kicserélje a keresztet Buddha szobrával a Szent Péter templomban, Assisiben, és megengedte neki és szerzeteseinek, hogy buddhista imádási szertartásokat végezzenek.
Két tényező fog rendkívül fontos szerepet játszani a világ egyesítésében: az ökológiai (környezettani) tényező és a béke. Egyre inkább elfogadott vélemény az, hogy a „békét” csak valami felsőbbrendű erőhöz való ima által lehet elérni, és végül is „bármelyik isten megteszi”. A pápa assisi példáján felbuzdulva ún. „hitközösségi tanácsok” kezdenek elburjánozni az Egyesült Államokban. Keresztények jönnek össze más vallások képviselőivel, hogy imádkozzanak, és más kulturális programokon vegyenek részt. Az egyik összejövetelről egy résztvevő így számol be:
"Swami Bhaskarananda, egy hindu elénekelt egy imát istenhez, Ismail Ahmed, egy muzulmán pedig elmondott egy istenhez szóló rövid imát...; mindketten egy olyan oltár előtt álltak, ami Sri Ramakrishna, Jézus Krisztus és Buddha képeivel volt feldíszítve."
Az imák egyesítik a vallásokat világszerte, és ez olyan helyeken is megtörténik, ahol evangéliumi keresztény vezetés van. 1993-ban Washington D. C.-ben egy reggeli ima-összejövetelen Kerry szenátor felolvasta a Bibliából a János 3,1-21-et (kihagyva a kulcsfontosságú 16. verset), és azt mondta, hogy értelmezése szerint Krisztus itt „egy szellemi megújulásról” beszél, és ezért találkozik egymással „Krisztus szellemében hindu, buddhista, muzulmán, zsidó és keresztény”. Az alelnők, Al Gore azt mondta, hogy „az Istenbe vetett hit, vagyis egy magasabb rendű erőbe vetett bizalom, bármi is legyen annak a neve”, nézete szerint rendkívül fontos.
Isten azt mondta: „Ha az én népem, aki az én nevemről neveztetik”, imádkozik, „meghallgatom őket a mennyből” (2Krónika 7,14). Ez nem arra buzdít, hogy Baál, Astarót és más istenek imádói fogjanak össze, és egyesüljenek Izraellel egy imaközösségben. Ez utálatosság lett volna Isten szemében! Ma mégis evangéliumi keresztények fognak össze és csatlakoznak sokszínű tömegekhez, hogy imaközösséget vállaljanak velük, és hogy a társadalmi igazságosság és a béke érdekében munkálkodjanak.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
