De mi az, hogy „idegen isten”? Régen – és ma is még több civilizációban – az emberek valóban istenként imádtak különböző lényeket. Sőt ma visszatérni látszik ez a szokás nyugati civilizációnkba is, teret hódítanak a távol-keleti sokistenhívő vallások vagy a taoizmus, a buddhizmus és hasonlók. Sőt mindig is lappangva éltek a vallásos világ kultuszaiban itt Európában is idegen istenek. A többistenhívő vallásokban megvan a maga istene a szerelemnek, a termékenységnek, a pénznek, a hírnévnek és sorolhatnánk. Egyes keleti vallásokban több millió istenséget tartanak számon és imádnak az emberek. Modern, szekularizált nyugati civilizációnkban a legtöbb ember már nem imádja ezeket a lényeket, Afroditét, Baált, Istárt, Dianát és a többieket. De azért egy pillanatig se gondolja valaki azt, hogy nekünk nincsenek idegen isteneink! Hiszen az emberek többsége azokat a dolgokat, amelyeket ezek szimbolizáltak, a pénzt, a vagyonosodást, a hírnevet vagy a szerelmet, a munkát vagy a családot, a gyermekét vagy a szórakozását továbbra is az egyetlen Isten elé helyezi értékrendjében.
Ha őszintén meg akarjuk állapítani magunkról, túl minden öncsaláson, hogy kicsoda vagy micsoda is valójában a mi istenünk, kérdezzük meg magunktól: Miért élek? Mi az életem értelme? Mi a döntő tényező nagy és kis döntéseim meghozatalában? Mi az erőm forrása, ahová ha fordulok, újra erőt nyerek? Mi a legfontosabb számomra az életben?
Ha őszintén meg akarjuk állapítani magunkról, túl minden öncsaláson, hogy kicsoda vagy micsoda is valójában a mi istenünk, kérdezzük meg magunktól: Miért élek? Mi az életem értelme? Mi a döntő tényező nagy és kis döntéseim meghozatalában? Mi az erőm forrása, ahová ha fordulok, újra erőt nyerek? Mi a legfontosabb számomra az életben?
És feleljünk őszintén legalább önmagunknak! Amit e kérdésekre válaszolunk, az valójában az istenünk! Aki a munkájáért él, annak az az istene. Rengeteg munkaimádó ember van. Aki számára a meggazdagodás, jó megélhetés a legfontosabb, annak az az istene. Kultúránkban ma szintén jellemző istenség a szerelem imádása, mely némelyeknél mindent fölülír, néha képesek mindent fölrúgni miatta. Hasonló a pénz, valamint az emberek elismerésének, vagyis a hírnévnek a hajszolása: a sztárkultusz. És van, akinek az idegen istene egyszerűen önmaga. Vagy egy másik ember.
Az embernek még olyan pozitív értékek, mint a hivatása, családja, gyermekei, hazája, tudása stb. is válhatnak idegen isteneivé, ha ők válnak élete értelmévé, mozgatórugójává, erőforrásává. Sok vallásos ember is észrevétlenül ezeket helyezi élete középpontjába, és bár hisz Istenben, de Őt tekinti eszköznek ezekhez, nem pedig fordítva! Vagyis alárendeli Istent saját céljainak, értékeinek. A parancs héber szövege így is fordítható: „Ne legyenek idegen isteneid személyem fölött!” Nem Isten van a céljainkért, hanem fordítva. Ő nem eszköz, nem használati tárgy, nem is a szolgánk. Ha annak tekintjük, nem tudjuk teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből és minden erőnkből szeretni.
(A szerző teológus. A fenti cikk az ATV Nem csak kenyérrel él… című műsorában elhangzott előadás szerkesztett változata.)
