Egy teljes evangéliumi
keresztény hölgy jött hozzám, miután látott egy metodista asszonyt
meggyógyulni gyógyíthatatlan betegségéből. Könnyes szemmel kérdezte:
·
Megmondaná, hogy
létezik, hogy Isten meggyógyítja ezt a metodista asz-szonyt, akinek nincs is Szent Szellem-keresztsége? Én pedig szólok
nyelveken, mégsem gyógyulok meg?
·
A gyógyulásnak semmi köze a nyelvekhez. Az Úr már 2000 évvel ezelőtt ráhelyezte a te betegségeidet Jézusra, és Jézus
elhordozta azokat. Az Ő sebeivel már akkor meggyógyultál, de te nem fogadod
el, és nem hiszed ezt. Megpróbálod az Urat rávenni arra, hogy most tegye meg
azt, amit ő már rég megtett. Ha képes vagy buzgón és boldogan dicsérni Istent
azért, amit tett, és elhinni és megvallani, akkor láthatóan is megnyilvánul
majd a gyógyulásod. Ha keresztény vagy, akkor van elég hited arra, hogy
meggyógyulj. Megteheted, hogy egyszerűen
nem használod, nem engeded felszabadulni. Ne kérj több hitet, nincs
szükséged többre! A legnagyobb dolgokat már sikerült elhinned. Az újjászületés
a legnagyobb dolog, ami megtörténhet veled. Ez a legnagyobb csoda. Sokkal
nagyobb, mint meggyógyulni valamilyen betegségből! Mit kell tenned? Használd a
hitnek azt a mértékét, amivel rendelkezel, és engedd felszabadulni. Jézus
elmondta, hogyan kell ezt megtennünk: mondd ki a száddal azt, amit hiszel a szíveddel. Ha hiszel a
Bibliában, akkor hiszed azt is, hogy Jézus magára vette az
erőtlenségeidet, és hordozta a betegségeidet. Ha hiszel a Bibliában, akkor
hiszed azt is, hogy Ő ezt már 2000 évvel ezelőtt megtette -feleltem.
1 Péter 2,24: „Akinek sebeivel
gyógyultatok meg.” Ez azt jelenti; ha te azt mondod, hogy az Úr majd „valamikor”
meggyógyít, akkor nejn vagy összhangban azzal, amit a Biblia mond, mert a
Biblia azt mondja: „...gyógyultatok meg.”
Ne emberi tradíciók, hanem az Ige szerint szabadítsd fel a hitedet! A hit jelen
idő. Ha azt mondod, „reméled”, hogy „majd” meggyógyulsz, akkor jövő időben
beszélsz. Rendelkezel az Isten szerint való hit mértékével, tehát használd! A
2 Korinthus 4,13-ben ezt olvashatod: „Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is
ugyanaz a szelleme van meg, amint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk
mi is, és azért szólunk.” Pál a korinthusi gyülekezetnek írt, de ami vonatkozik
a korinthusi gyülekezetre, az vonatkozik a nálatok lévő gyülekezetre is. Azt
írta nekünk: „...a hitnek mibennünk is ugyanaz a szelleme van meg.” Egyetlen apostol sem írt a Bibliában egyetlen
alkalommal sem abból a célból, hogy az embereket bátorítsa a hitre. Ma azért
kell bátorítanunk a hívőket, mert Isten Igéje nem valóságos a ma élő emberek
számára. Hívők vagyunk! Nem írjuk a
gyermekeinknek sem, mikor távol vannak, hogy ne felejtsenek el lélegezni, mert
lélegezni fognak, amíg élnek. Tehát nem kell a hívőket arra bátorítanod,
hogy higgyenek, hiszen ezért azok, akik: vagyis hívők.
Évekkel ezelőtt, Új-Mexikó államban egy
összejövetel után a szenátor és bankigazgató felesége, egy kedves hölgy jött
hozzám, és arra kért, imádkozzam érte, hogy több hite legyen. Megmondtam neki,
hogy nem tehetem, mert ima által nem lehet a hitet megnövelni. Megkérdeztem,
hogy hívő-e? Azt mondta, igen. De ki hallott már olyan hívőről, aki nem hisz?
Ha vereségben élsz, azt te magad okoztad,
a saját ajkaddal: „...ha valaki azt mondja...
és a szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond megtörténik, meglesz
neki, amit mondott.” Valaki ezt így fejezte ki: „Ha azt mondod: nem
tudod, akkor abban a pillanatban, amikor ezt kimondod, olyan, mintha
megkorbácsoltak volna. Azt mondod, hogy nincsen hited, mire a kételkedés úgy
ágaskodik fel benned, mint egy óriás, és megbénít.”
Szavaid által veted magad börtönbe. Kudarcról
beszélsz, és a kudarc rabságban tart
téged. A Példabeszédek 6,2-ben ez van: „Szádnak beszéde által estél tőrbe.”
A magyarázó fordításban így áll: „Fogságba estél a szád beszédével.” Nagyon kevesen vesszük észre, hogy a saját
beszédünk uralkodik rajtunk. Egy fiatalember mesélte, hogy soha nem verték meg
addig, amíg meg nem vallotta, hogy valószínűleg meg fogják verni.
