A hatodik akadály, ha nem értjük, hogy megvallásunkhoz
ragaszkodnunk kell. A Zsidó 4,14 azt mondja: „ragaszkodjunk vallásunkhoz
[megvallásunkhoz]”. Hitünk együtt mozog a
megvallásunkkal. A Róma 10,10-ben is ez áll: „Szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az
üdvösségre.” Jézus így szól a Márk 11,23-ban: „Ha valaki azt mondja ennek a
hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe, és szívében nem kételkedik, hanem
hiszi, hogy amit mond megtörténik, meglesz néki, amit mondott.”
Amikor St. Louisban prédikáltam, egy fiatal
szolgáló-testvér keresett meg: „32 éves
vagyok - mondta -, és az orvosok azt állítják, nem lehet gyermekünk. Eljönnél
hozzánk, és imádkoznál a feleségemmel és velem?” Igent mondtam. Beszélgetés
közben a felesége megígérte, hogy meg fogja vallani, hogy gyermekük lesz. Nem
azt fogja vallani, hogy szeretné, ha lenne, hanem azt, hogy lesz. 12 hónappal
később kaptam tőlük levelet, amelyben megírták, hogy egy nagyon kedves kislányuk született. Csak arra volt
szükségük, hogy Isten Igéje alapján cselekedjenek.
Hitünk megvallásunkkal méretik meg. Hasznosságunk
az Úrban is a megvallásunkkal méretik meg. Előbb vagy utóbb azokká válunk, amit
magunkról megvallunk. Ha a szív és az ajkak
megvallása harmóniába kerül, akkor nagyon hatékonyak lesznek az imáink.
Sokan a rossz megvallás miatt kerülnek nehéz helyzetbe. Arról beszélnek, hogy
gyengék és sikertelenek, és valóban le is süllyednek
a megvallásuk szintjére. Létezik egy szellemi törvény, amely Jézus ajkairól
hangzott el a Márk 15,23-24-ben, abban az Igében, amelyet éppen az előbb idéztem; tehát, hogy a megvallásunk uralkodik
rajtunk. Az vagy, amit magadról mondasz. A vérfolyásos asszony, akinek
történetét a Márk 5,28-ban találjuk, így szólt: „Ha csak a ruháit illethetem
is, meggyógyulok.” Jézus erre így felelt: „Leányom, a te hited megtartott
[meggyógyított] téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.” Ez az
asszony tehát megvallotta azt, amiben hitt; és amit mondott, be is következett.
