Az utolsó három parancs – vagyis a lopásnak, a hamis tanúzásnak és a másik ember vagyona megkívánásának tilalma – összefoglalva az anyagi megélhetés és az emberi méltóság védelmét, valamint az igazságos jogrend alapjait biztosító útmutatások.
A második – vagyis az ember és ember közti viszonyokat szabályozó – kőtábla negyedik parancsa így szól: „Ne lopj!” (2Móz 20:15) Itt tehát a magántulajdon védelméről van szó, ezért Kelet-Európában – így hazánkban is – különösen nagy súllyal kell felhívnunk rá a figyelmet, ugyanis ebben a térségben az elmúlt évszázadban többször is állami szintű támadás érte ezt az elvet. Magyarországon elsőként a Horthy-rendszerben, amikor a magyar zsidóság vagyonát állami segédlettel, a törvényhozás és a végrehajtó hatalom, valamint a polgárok nagyobb részének aktív részvételével elrabolták. Az ezzel kapcsolatos anyagi viszonyok rendezése a mai napig is csak töredékesen történt meg. Néhány évvel ezután pedig a kommunista diktatúra sértette meg újból brutálisan és állami szinten a magántulajdon védelmének elvét az államosítások által, majd pedig regnálása alatt folyamatosan. De természetesen régebbi korokban is találhatunk példákat: a sokáig elhúzódó feudalizmus sem nélkülözte a szegényebbek kifosztásának államilag törvényesített eszköztárát.
Az állam mint törvényhozó hatalom tette mindig példaadó, meghatározó állampolgárai számára, mert nemcsak cselekvésüket, hanem gondolkozásmódjukat, erkölcsi felfogásukat, lelkiismeretüket is mélyen befolyásolja. A kelet-európai emberek bensőjében porrá lett zúzva a másik ember megélhetése védelmének az elve, azaz a lopás tilalma, és ez mindmáig mélyen fertőzi a közéletet és az egyéni boldogulás lehetőségeit egyaránt. Az emberekben földig lett rombolva az ezzel kapcsolatos isteni gátlás, és a lelkiismeretben azóta sem épült fel teljesen az a belső kontroll, amely szerint saját érvényesülésem és megélhetésem érdekében sem helyes a másik embert anyagilag megkárosítanom. Sok magyar és kelet-európai apa nem arra tanítja fiát, hogy „szeresd a másik embert ugyanúgy, mint önmagadat”, hanem ezt az életelvet hangsúlyozza számára a családi otthon mélyén: „Jegyezd meg, fiam, ha el akarsz érni valamit az életben, akkor csak a magad érdekét kövesd, és ne törődj senki mással!” S miközben ezt mondja, nem is sejti, hogy gyermekét a biztos kudarc és boldogtalanság útjára küldi ezzel! Az egész életet uralja ugyanis a viszonosság természetfölötti törvénye: előbb-utóbb mindenkivel megtörténik, amit ő tesz másokkal; ahogy Jézus fogalmaz: „Amilyen mértékkel te mérsz, olyannal mérnek neked.” Isten ugyanis a lopással szerzett vagyon elvesztésének átkát mondta ki minden tolvajra, amit a közmondás is megfogalmaz: ebül szerzett holmi ebül vész el.
Mindaddig, míg ezt a helyzetet nem sikerül tömegméretekben helyreállítani, az élet itt Kelet-Európában nehezen élhető, elmondhatatlanul sok szenvedéssel, keserűséggel, gyötrődéssel terhes marad a rengeteg anyagi károkozás miatt.
Mindaddig, míg ezt a helyzetet nem sikerül tömegméretekben helyreállítani, az élet itt Kelet-Európában nehezen élhető, elmondhatatlanul sok szenvedéssel, keserűséggel, gyötrődéssel terhes marad a rengeteg anyagi károkozás miatt.
Ameddig a politikai hatalomban lévők egy része azért választja ezt a pályát, hogy az adófizetők pénzének ellopásával tőkésítse fel magát; míg amazok pedig emiatt igyekeznek elcsalni az adót; ameddig az üzletfelek minden úton-módon igyekeznek egymást megkárosítani; ameddig a szegényeknek államhatalmi vagy munkahelyi eszközökkel lehetetlenné teszik a felemelkedést, ők pedig ezért felmentik magukat a lelkiismeret-furdalás alól, ha lopnak – addig aligha várható nemzeti felemelkedés.
