Kenneth Hagin - Bibliai hit - A megvallás meghozza a birtoklást 2.

Egy alkalommal a kislányom beteg volt, és én ismét letérdeltem az ágya mel­lett, hogy imádkozzam érte. Megköszöntem Istennek a próbát, mert Ő azt mondta: „Teljes örömnek tartsátok atyámfiai, amikor különféle kísértésekbe estek”. Tehát örülni kezdtem. Mialatt örvendeztem és nevettem, éreztem, hogy a homloka hirtelen lehűlt. Kissé csalódott lettem, hiszen még nem is kezdtem el imádkozni.

Ez a hit cselekedete volt az Ige alapján, mert az Ige mondja, hogy teljes öröm­nek tartsuk, amikor különféle kísértésekbe esünk, és ez valóban egy kísértés, próba volt. Inkább én lettem volna beteg a gyermekeim helyett.

Csodálatos, hogy képesek vagyunk felnézni és azt mondani: „Atyám, köszö­nöm, hogy az vagyok, amit te mondasz rólam. Te azt mondtad, hogy meggyó­gyultam, és én hála Istennek, meg is gyógyultam.” A hit birtokbavétel, mert a Biblia azt mondja, hogy aki hisz, annak megvan az, amit kért.

A hit Isten Igéje megvallásának az atmoszférájában növekszik. Nem a bűn megvallásának atmoszférájában. Ha rosszat tettünk, valljuk meg, és Ő megbo­csát. Most azonban arról a megvallásról beszélek, hogy kik vagyunk Krisztus­ban. Ez a megvallás, amely szívünk hitéből nő ki, biztosan átvezet azon az aka­dályon, amely közöttünk és a győzelem között tornyosul. Azt hittem, eleget tanítottam már erről, de az Ur nemrég szólt, hogy azt akarja, még többet tanít­sak. Az Egyház ugyanis még mindig szűkében van ezeknek az ismereteknek.

Márk 11,23: „Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hi­szi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott.” Az Úr egy­szer megmutatta, hogy a keresztények a kimondásnál futnak zátonyra, nem a hitnél. Nem elég, ha egyszerűen csak hiszem. Ki is kell mondanom. A Róma 10,8-ban ez áll: „De mit mond? Közel hozzád a beszéd [az Ige], a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk.” Tehát a beszéd [az Ige], a szádban van.”

Gyakran, bár hívők vagyunk és újjászülettiink, a hit beszéde nincs a szánkban. Valami másról beszélünk. Ilyenkor ki kell javítanunk magunkat, ismét harmó­niába kell kerülnünk Isten Igéjével. Amit megvallok, az az enyém; és mind­össze ennyi az enyém. Ha csak akkor vagy hajlandó valamit megvallani, mi­után már ténylegesen birtokolod is - helytelen gondolkodás. így a szekeret kötöd a ló elé, és soha nem kapod meg, amire vársz. Hasonló a helyzet a meg­téréssel is. A Róma 10,9-10 így szól: „Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten föltámasztotta Őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üd­vösségre.” A megvallás törvénye az, hogy kimondom, hogy megszereztem, mielőtt ténylegesen meg is volna.