Kenneth Hagin - Bibliai hit - A megvallás meghozza a birtoklást 5.

Emberek ezreivel foglalkoztam, hogy a Szent Szellem-keresztségbe vezessem őket. Ha követnek, akkor még a „súlyos eseteket” is el tudom vezetni a betöltekezéshez. Foglalkoztam valakivel, aki ötven évig kereste a Szent Szellemet. Főiskolai tanár volt, feleségével részt vett az Azuza utcai ébredésen 1906-ban, és a felesége megkapta akkor a Szent Szellemet, ő viszont nem. De megkapta, amint a kezünket rátettük, miután szolgáltunk felé. Meg kellett vallania, hogy elnyerte, és ezután már tudott nyelveken szólni. Isten törvénye az, hogy te hi­szel, majd megvallod, hogy amiben hittél, a tiéd; és azután ez valósággá válik.

Ugyanez igaz a gyógyulás tekintetében is: megvallom, hogy az Ő sebeiben meggyógyultam, de ezt akkor teszem, amikor még a betegség a testemben van. Az Ésaiás 53,4-ben azt olvassuk: „Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalma­inkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Is­tentől.” Az 5. vers pedig így szól: „És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megron­tatott a mi vétkeinkért, békességünk büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyultunk meg.” Egy másik fordítása ennek: „Bizonnyal Ő hordozta a mi betegségeinket és mi erőtlenségeinket.” Megvallom tehát, hogy az Ő sebeiben meggyógyultam. Lehet, hogy a betegség és a tünetei nem hagyják el azonnal a testem, én mégis szigorúan ragaszkodom a megvallásomhoz, amivel a Zsidó levél 4,14 is erre buzdít.

Tudom, hogy amit Ő mondott, azt képes meg is cselekedni. Tudom, hogy a Biblia, amely Isten följegyzése, azt mondja Ábrahámról a Róma 4,17-ben és az azt követő versekben: „(Amint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek té­ged) az előtt, az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket. Aki reménység ellenére re­ménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: így lesz a te magod. És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; Az Istennek ígéreté­ben sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek. És teljesen elhitte, hogy amit Ő ígért, meg is cselekedheti.” Tu­dom, hogy amit Ő ígért, azt képes meg is tenni. Tudom, hogy meggyógyultam, mert Isten mondja, hogy meggyógyultam. Nem számít, milyen tünetek jelent­keznek a testemben; nevetek rajtuk.

Évekkel ezelőtt összejöveteleket tartottam, és három estén át minden alkalom­mal riasztó tünetek zavarták a nyugalmam. Harmadik este már nem tudtam aludni. Az ördög egyre csak azt mondta, hogy nem lesz ebből gyógyulás. Nem akartam senkit sem zavarni, így a fejem fölé húztam a takarót és elkezdtem ne­vetni. Nem volt nagy kedvem hozzá, mégis megtettem: „Ha-ha-ha” - és így to­vább. Az ördög egyre jobban nyüstölt, hogy nem fogok meggyógyulni, én meg csak nevettem. Végül megkérdezte, hogy min nevetek, mire megmondtam ne­ki, hogy rajta. Újra és újra megkérdezte, én meg újra és újra azt feleltem, hogy rajta nevetek. Azt súgta, nem fogom megkapni a gyógyulást, de én megmond­tam neki, hogy nem is kell megkapnom, mert már megkaptam 2000 éve, és ha én akkor meggyógyultam az Ő sebeiben, akkor most is egészséges vagyok. Er­re nagyon fölháborodott, fogta a cókmókját és elment.

Győztes vagyok, mert megtanultam ezt a törvényt. Mindannyiunknak meg kell tanulnunk ezt a törvényt, ha sikeresek akarunk lenni.

Amikor bátran megvallom ezt, akkor - és csak ekkor - birtoklom is. Számmal végzem el a munkát: a megfelelő helyre teszem az Igét. Az Ige oldalán állok, mert ha a betegség és a fájdalom oldalára állnék, akkor nem gyógyulnék meg. Elutasítom a betegséget. A hitet a megvallás vezérli. A megvallasnak ilyennek kell lennie: „Az Ige kijelenti, hogy meggyógyultam. Köszönöm Atyám, és di­csérlek, mert ez tény.”