A második kőtábla parancsai az embernek a másik emberrel való kapcsolatára vonatkoznak. Megtartásuk az emberi életet élhetővé, elviselhetővé vagy akár kellemessé teszi, megszegésük viszont nyomorúságossá, keserűvé és nehézzé.
Mint korábban említettük, a második kőtáblán azok az útmutatások állnak, amelyek az egész Biblia második legfontosabb parancsát magyarázzák, értelmezik és alkalmazzák a gyakorlati életre: „Szeresd embertársadat, mint önmagadat!” Mit tegyünk és ne tegyünk tehát konkrétan, ha embertársunkat valóban ugyan-abban a mértékben kívánjuk szeretni, mint saját magunkat?
Először is: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad teneked.” (2Móz 20:12) Meglepő, hogy ez a parancs megelőzi a „Ne ölj!”, „Ne paráználkodj!” parancsot, amelyeket valószínűleg sokkal fontosabbnak, előbbre valónak éreznénk. Azonban – amint ezt a modern kor pszichológusai is állítják, nem csak az ősi szent iratok – az embernek a szüleihez való viszonya meghatározza az egész életmenetét, befolyásolja valamennyi későbbi kapcsolatát. Az ember a szüleivel tapasztalja meg a szeretet különböző kifejezési formáit vagy az abban való hiányosságok fájdalmas voltát; a gyermek szüleiben bízik töretlenül, legalábbis ha ők meg nem törik ezt a bizalmat; és a tekintélyi viszonyokat is a szüleivel való kapcsolatban tanulja meg, például azt is, hogy később a munkahelyén a főnökével vagy bármilyen alá-fölérendeltségi viszonyban hogyan viselkedik.
A szeretet elfogadására és adására, valamint a bizalomra és a tekintélyi viszonyokban való realisztikus tájékozódásra való képesség az egész emberi élet során alapvető, meghatározó tényező. Az egész emberi élet sikere tekintetében tehát a szülők tisztelete alapvető útmutatás, ezért hívja föl a Biblia a gyermekek figyelmét, hogy tiszteljék a szüleiket, és engedelmeskedjenek nekik. Ezáltal összes későbbi emberi kapcsolatuk egészséges voltát biztosítja. A nagykorúvá váló emberek természetesen engedelmességgel már nem tartoznak a szüleiknek, de tisztelettel igen. Jézus arra is felhívja a figyelmet, amikor megerősíti e parancs érvényességét, hogy ez a tisztelet az idős korban anyagi segítségnyújtásban is meg kell hogy nyilvánuljon. A modern nyugati civilizációban ezt a nyugdíjrendszerrel igyekszünk megvalósítani – ez biblikus eredetű, hiszen a kereszténység előtti pogányság állapotában az öregek egyszerűen kimentek a hegyekbe meghalni, hogy senkinek se legyenek terhére, és ezt el is várták tőlük. Ha a nyugdíj nem lenne ehhez elegendő, akkor a már felnőtt gyermekeknek tudniuk kell: tartoznak azzal a szüleiknek, hogy nem hagyják őket nyomorúságban, koldusként élni.
A második kőtábla első három parancsa – vagyis a szülők tisztelete, valamint az ölés és a házasságtörés tilalma – voltaképpen a család és az élet védelmét szolgálja. Mivel a parancsolatok a kőtáblákon fontossági sorrendben szerepelnek, és az első háromból kettő a családot és a családon belüli viszonyokat védi, ez azt mutatja, hogy Isten szemében a család integritásának védelme az emberi élet alapjainak a védelmét is jelenti. Egészséges érzelmi életű, kiegyensúlyozott gondolkodású emberek ép családokban tudnak felnőni. Ahhoz, hogy egy ember személyisége, lelki élete bensőleg egyensúlyban legyen, szükséges, hogy egy elkötelezett kapcsolatban élő férfi és nő nevelje, vagyis hogy mind a két nem eltérő érzelmi, lelki sajátosságai hassanak rá, kiegészítve egymást, miközben a gyermek beléjük és szeretetközösségükbe vetett bizalma nem szenved törést. Ez meghatározó még az Isten iránti bizalom képességének kialakulásában is.
A jövő nemzedékek Isten és az élet iránti bizalma azon is múlik tehát, hogy a család intézményét sikerül-e megőrizni. A pszichológia is tudatában van annak, hogy a családi törések az ember életében egész életen át végighúzódó további töréseket eredményeznek, majd végül akár súlyos bűnökben is tárgyiasulhatnak. Közhely, hogy a börtönök tele vannak gyermekként megsérült emberekkel. A család védelme tehát az egész emberi élet és társadalom védelmének is alapja – ez az oka, hogy Isten a szülők tiszteletével kezdi az ember emberrel való kapcsolatának szabályozását.
